Vonattal mentünk. Olyan édes, mondja, hogy sihuhu. :) Leszállás után eldurrant kissé az agyam, mert az apja kivette a babakocsiból sétára. Láttam, hogy egy potenciálisan kutyagumi lelőhely felé tart Hanna, mondom az apjának, hogy kapd már el, erre ő hagyta a legnagyobb susnyásba bóklászni (szerintem volt némi "már csak azért sem csinálom azt, amit az asszony mond" indíttatás...) Ennek meg is lett az eredménye, mert természetesen belelépett egy jókora ürülékbe (jaj, de szépen fejezem ki magam), amiből a kezemre és kabátomra is jutott, mivel tombolt, mikor a babakocsiba próbáltuk ültetni. Így teljes volt a boldogság. Nem győztem füstölögni! Tudni kell rólam, hogy az ilyenektől hülyét kapok, betegségfóbiás vagy mi is vagyok, szóval még gyorsan visszaszaladtam az állomás mosdójába 150 Ft-ért kezet mosni (jó, ha így alakult, már pisiltem is, de nem akartam ennyit költeni, kész rablás a mi pénztárcánkhoz mérve.) Jah, és még reménykedhetek, hogy nem egy ember hagyta ott az emésztése végtermékét... Fujj!
Odaértünk, megtaláltuk, rendes és segítőkész volt mindenki (egy kivételével, de apróságokon már nem akadok fenn).
Kérdezősködött a doktornő, nézegette a leleteket, figyelte Hannát. A kis büdöse teljesen átlagosan viselkedett. Na jó, volt pár furcsasága, de ahhoz képest amilyen kis csodabogár szokott lenni, most rittig nem adta elő magát. De majd lesz rá alkalma, ugyanis be kell feküdnünk február elején másfél-két hétre. Mivel le is van maradva, és még annyira ifjú, így azt mondta a doktornő, hogy valószínűleg nem lesz diagnózis, lehet, hogy még a pervazív zavart sem tudják megállapítani, ha van (a beutaló és a szak.bizottság gyanúja alapján vizsgálódnak ezirányba). Mindenesetre be kell feküdni, hogy megnézzék, milyen irányba kell fejleszteni. Ő olyan fél éves lemaradásra saccol első ránézésre, és a pontosabb diagnózishoz az kell, hogy minimum 2,5 éves fejlettségi szinten legyen a lurkó.
Elmondták, hogy majd úgy lesz, hogy különféle szituációkban, közösségben (direkt akkorra kaptunk időpontot, hogy legyenek kortársak, hogy lássák, hogyan viselkedik) fogják tanulmányozni őnagyságát. Örülök amúgy, hogy ezt elvégzik (bár rohadtul nincs kedvem befeküdni), mert így pontosabb képet kapunk arról is, hogy mondjuk a közösségben hogy műkszik, mennyire lesz nagy falat a beszoktatás, meg ilyenek. Szóval sínen vagyunk. :)
Hanni meg pont akkor kakkantott, mikor bent voltunk, és férjem vitte el tisztába tenni, és ezen tökre meglepődtek. :O Tényleg rendes tőle, hogy ennyire kiveszi a részét, becsülöm is érte, és hálás is vagyok, meg mázlista is, de furcsa volt, hogy ennyire csodálkoztak ezen. Ennyire megdöbbentő, ha egy apa rakja tisztába a gyerekét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése