2013. január 18., péntek

Az első korai fejlesztés

 Tegnap voltunk. Nem is késtünk el, ez nálam nagy szó! Miközben nyomoztam, hogy az épületen belül hova kell menni, a Cuki megszökött. Mármint nem, de egy hosszú folyosó legvégére elszaladt, nem érdekelte, hogy tele van idegenekkel, az anyja meg sehol, ő csak ment, persze nem az emberekhez, hanem az ajtóhoz... Rossz, hogy ennyire nem ragaszkodik. Persze, jó hogy nem fogja mindig a szoknyám, de azért ez a véglet sem jó. :(
 Nagyon segítőkészek voltak, szinte az összes ott dolgozó kérdezte, hogy kit keresünk, segíthetnek -e. Én olyan bárgyú voltam, hogy nem jegyeztem meg a nevét annak, akihez mentünk, de azért csak megértettem magam, mert végül egész könnyen meglett a keresett személy.
 Nagyon örültem,mert szimpatikusnak tűnik a gyógypedagógus. Ez az első találkozás még csak inkább ismerkedés, adatgyűjtés volt, az igazi meló majd csak eztán fog elkezdődni. Azért próbált kérni ezt azt őkelmétől, de hozta a formáját, vagyis nem igazán működött együtt. Azt megmutatta, hogy a kézügyessége nagyon szuper, meg is jegyezte a nő. Kicsit beszélgetett a ceruzákkal is, meg volt le-fel császkálás. Mondjuk inkább mutassa meg a furcsaságait, minthogy ne, és azt higgyék, hogy na anyuka zakkant. Asszem van valami olyan kór, hogy az anya kitalál mindenféle betegséget a gyereknek, orvostól orvosig viszi az utódot, de most nem jut az eszembe. Sokan szerintem rólam is ezt hiszik... Mondtam is a gyógypednek, hogy olyan kaka, hogy a környezetünk mindenáron be akarja magyarázni, hogy minden rendben a csajszinkkal, csak mi vagyunk pancserok. Erre mondta, hogy sajnos ilyen az emberek hozzáállása, és hogy nagyon jól tettük, hogy ilyen hamar elkezdtük a fejlesztést, és hogy eszünkbe ne jusson magunkat okolni. Ez azért jól esett, bár sokkal jobban örültem volna annak, hogy ha azt mondta volna, hogy minek jöttek, nincs semmi fejlesztenivaló a lányon. Titkon mindig ebben reménykedem, de azért már kezdek belenyugodni, hogy jók voltak a megérzéseink, hisz ő már a 4. szakember, aki megerősíti ezt. :( Picsába!
 Felhívtam a mozgásterapeutát is, majd február elején kell mennünk. Szerencsére ez meg olyan közel van, hogy még babakocsi sem kell, csak leugrunk, lépünk párat, és már ott is vagyunk. :) Várom már azt is!
 Sajnos a jövő heti korai elmarad, mert gyermekpszichiátriára akkorra kaptunk időpontot. Annyira rossz ezt leírni, kimondani, titokban is tartjuk, mert úgy is mindenkinek az ugrana be, hogy na ezek a marhák képesek voltak 21 hónap alatt lelki sérültet csinálni a gyerekükből. El sem tudják hinni, hogy ott például a mi esetünkben azt nézik majd, hogy érintett -e az autizmusban... Ezt persze nem kell tudnia egy normál fejlődésmenetű gyerekkel rendelkező szülőnek, de sajnos arra nem képesek, hogy kérdezzenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...