Az első lépés

 Pár nap agyalás után úgy döntöttem, hogy ma elmegyek a dokihoz, és mondom neki, hogy mi a helyzet, miket veszek észre rajta. (Ezeket majd egy későbbi bejegyzésben kivesézem.)
 Az arckifejezéséből ítélve azért nem elhanyagolhatóak a tünetek, és érdemes utánajárni. Első körben azt tanácsolta, hogy menjünk el fül-orr-gégészetre. Meg azt is mondta, hogy majd jövő7 szerdán a tanácsadáson megfigyeli a nallányt, ugyanis ma nem vittem magammal, mert aludt, és amúgy is, nélküle könnyebb összeszedni a gondolataimat.
 Nem csalódtam a doktornőben, és örülök, hogy váltottunk, az exünk biztos nem hallgatott volna meg, vagy nem vett volna olyan komolyan, mint ő. Kicsit féltem, hogy hülyének néz majd, de úgy voltam vele, leszarom, inkább ez, mint később a bűntudat, hogy miért nem léptem hamarabb...