lassandebiztosan

2013. november 19., kedd

Híres lesz a kisasszony :D

Bizony ám! Ma hívott a doktornőnk a Vadasból, és kérdezte, hogy beleegyezem -e, hogy a videókból mutassanak részleteket oktatási céllal. Mondom hát egész nyugodtan, a tudomány oltárán elég kis áldozat ez részünkről. Két alkalommal lesz bemutatva a leányzóm, valamelyik nap például doktoranduszok fogják nézni. De ehhez írásban is bele kellett egyeznem. o.O
Azt is mondta a doktornő, hogy mikor tanakodott a diagnózison, akkor konzultál egy vérprofi munkatársával (nevére nem emlékszem, meg mondjuk amúgy sem írnám le), szóval hogy a későbbiekben ő is meg szeretne bennünket nézni. Ilyen izgik lennénk? :D Ezek szerint...

Ma volt mozgásos fejlesztés, és úgy sajnáltam az életemet, a foglalkozás első félórájában mondom én hazajövök (lányostul). Sírt szegénykém, mert az a kiscsaj, akivel tornázni szokott, őt nem elég, hogy az anyja hozza, hanem mindig kíséri a keresztapja is, akitől a leányzóm úgy fél, mint ördög a tömjéntől... Késtek kicsit, és amíg egyedül voltunk, szépen működött a Cuki, de amint megérkeztek, eltörött a mécses... A gyógypedagógiás foglalkozások más helyszínen vannak, és oda én is "díszkísérettel" szoktam menni, mert nincs akadálymentesítve..., de még így is kényelmetlenül érzem magam, nem értem, hogy ide miért nem tudja az anyja egyedül hozni a gyerekét, na mindegy. Akadálymentes ügyben meg majd valamit megpróbálok tenni, mert szerintem abszurd, hogy egy olyan épületbe, amiben korai fejlesztés zajlik, csak vért izzadva lehessen bejutni. Nem elég ám, hogy csomó lépcső van, még az ajtók is olyanok, hogy nem fér be a babakocsi, így ki kell kallantyúzni a másik szárnyat, és ugye ez egy olyan gyerek mellett nem igazán kivitelezhető biztonságosan, aki fél percig sem képes az ember mellett egy helyben maradni...
De a kezdeti sírógörcs után azért kezdett kicsit feloldódni, bár az elején annyira kiborult, hogy mondtam is a fejlesztőnek, hogy szerintem a múltkor azért működött jobban együtt, mert egyedül volt, és megfordult a fejében, hogy a továbbiakban társaság nélkül  leszünk, de a végén abban maradtunk, hogy azért még próbálkozunk. Főleg azért, mert amúgy a kiscsaj tündéri, nem túl nyomulós, pont a Cukimnak való "barinő". Annyira édesek voltak, mikor a végén együtt kacarászva gurították a nagy labdát. És Tündüsöm is ment utána, kergették együtt a labdát. Hát elolvadtam, szinte meghatódtam, mert nagyon ritkán látni ilyet a kisasszonytól, kész csodaként éltem meg (milyen jó lehet azért, mikor ez az általános).

A végén muszáj vagyok pár szót ejteni a sanyarú sorsú cicánkról, aki a játékhalmozás áldozatává vált. :D Nem tudom, hogy a nem auti gyerekek szoktak -e ilyet csinálni, de a mi lányunk egyik kedvenc elfoglaltsága a sorbarendezés mellett a halmokba pakolás. Régen a játékbabakocsi volt tele mindennel, most viszont, abban a pillanatban, ahogy feltettük Mókinak a radiátorra a fekvőhelyét, már pakolt is bele mindent. Anyu elég naiv... :D Kérdezi, hogy de hát miért nem szedjük ki, szegény kiscica. Na, mondom Isten irgalmazzon annak, aki hozzá mer nyúlni. Ha egy valamit is kiszedünk vagy csak elmozdítunk, iszonyúan bepipul. :) És a macskát sem kell annyira sajnálni, nem olyan rossz a radiátoron sem feküdni.


11 megjegyzés:

  1. Első lépés a világhír felé, gratulálok!
    Ha nem is neurotipikus gyerkőc, de legalább olyan tipikus autista, aki tankönyvbe, vagyis inkább filmvászonra kívánkozik.
    Remélem, minden összejön a fejlesztésen! Ez a "babakocsival sehová nem lehet bejutni" olyan gáz. Nálunk is ez van sok helyen :(. Sok sikert a megjobbítási akcióhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is ez jutott eszembe, mármint, hogy akkor elég tipikus auti, ha mutogatni akarják. Vagy ahogy a dokinő mondta: markánsan hozza a tüneteket.
      Annyit kitudakoltam, hogy majd a forgalom le lesz ott zárva, hamarosan azt is kinyomozom, hogy hol lehetne pampogni, hogy legalább egy fapallót rakjanak már ugyan le... De amúgy nem kötelező már egy ideje a hasonló helyek akadálymentesítése??? Vagy csak papíron?

      Törlés
  2. Én már az első képen szétröhögtem magam. :-D
    Szegény macska legalább kipróbálhatta a helyét vagy már rögtön tele lett pakolva?
    A dokitokat meg megértem, mert mennyivel jobb bemutatni valamit, mint beszélni róla. Tudod itt is sokszor felhoztuk, hogy nehéz megérteni milyen a kiscsajod, mert azt inkább látni kell.
    Máté és más gyerek is sokszor kényszeres. Sorba rakja a törpdominókat és ha hozzányúlunk, őrjöng. :-P
    Nem feltétlen az akadályok miatt visz valakit az anyuka magával, inkább szerintem azért, hogy ne egyedül kelljen végigcsinálnia. Mert mindig jobb, ha valaki támogatja az embert, akár a jelenlétével is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nem semmik tudnak lenni, néha olyan benyomást keltenek, mintha testvérek lennének, a macska féltékeny, ha a lányt simogatom, a lány meg nem engedi a macskának, hogy játsszon a játékaival, elveszi mindig tőle. :D Szegény ki sem tudta próbálni, mert egyből tároló lett belőle. :)
      Igen, ez is nehéz ebben az egészben, és gondolom a diagnózisoknál is azért óvatosak, mert csomó dolgot az NT-k is csinálnak...
      Lehet, hogy van valami abban, amit az utolsó bekezdésben írsz... És tényleg jobb kísérettel menni, de ugyanakkor ha majd heti 3-szor kell menni, az azért gáz... És kiszolgáltatva érzem magam. Kifele jövet segítenek, de befele azért nem egyszerű... Mondta a gyógyped, hogy csörögjek, és kijön, de az meg milyen már? Jaj, nem egyszerű, na de bízom benne, hogy sikerül elintézni, hogy könnyebben lehessen bejutni.

      Törlés
  3. Képzeld, a múltkor elvileg gyerek nélkül kellett volna Vadasba mennünk mindenféle teszteket tölteni, de nem volt kire hagyjuk Tomit, így vittük, aztán marhán örültek hogy ott van mert a "vérprofi kolléganő" meg akarta nézni. Rengeteget tanultam tőle azalatt a 1,5 óra alatt, ha tudtok mindenképp menjetek el! Na ő nem egy kedveskedő bájoskodó valaki, semmi cukormáz, viszont tényleg vérprofi!!! Életemben nem láttam senkivel így viselkedni a Manót, rengeteg tippet-ötletet mondott (meg jól le is cseszett minket az éjjeli kaszinózásos rossz szokások miatt, de igaza volt). Kíváncsi leszek hogy alakul nektek a távolság miatt, mert nálunk most az van, hogy dokinéninkkel egyetemben havonta látni akarják Tomit.
    Tomi anyukája

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, köszi, hogy megírtad ezt az infót! Olyan kár, hogy messze van a főváros tőlünk. :( Mikor a doktornő mondta a telefonban, hogy látni szeretne bennünket a vérprofi kolléga, akkor is felcsillant a szemem, és mondtam is neki, hogy a távolság az egyedüli, ami neccessé teszi, de valahogy majd megoldjuk, mert biztos hasznunkra válna.
      Az nem semmi, hogy havonta kell mennetek! Nem nehéz megoldanotok?

      Törlés
    2. Nincs nagyon messze, azzal nem lenne gond, a gáz inkább azzal van, hogy apuka is kell nekik minden alkalommal, ami önmagában évi 12 nap szabi...és akkor még a fejlesztések, vizsgálatok...szóval tuti el fogja lógni párszor.
      Ja, a macskás képen én is nagyon röhögtem :D

      Törlés
    3. :/ Fú, emlékszem, mikor sokat jártunk dokikhoz, meg kórházba, én vonaton meg tömegközlekedéssel nem mertem egyedül bevállalni az utazást, így szinte az összes szabija ilyenekre ment el férjemnek is. :(
      A macska nem értette hirtelen, hogy mi történt az ágyikójával. :D

      Törlés
  4. Én hülye, nem volt időm elolvasni a posztot csak a képet néztem és nem értettem min kell nevetni! DD

    VálaszTörlés