lassandebiztosan

2013. november 10., vasárnap

A családi szappanopera helyett egyébként ezekről akartam írni pénteken...

Istenem, mekkora fölös energiapazarlás volt ez az egész... Mindegy, szarok bele, valakinek kell kitaszítottnak, nem kívánatos személynek is lennie (férj ma nekem szegezte a kérdést, hogy mit csinálok majd karácsonykor, mikor ő a lánnyal anyósnál lesz, hát nem kell engem félteni, amíg internet és autisággal kapcsolatos olvasnivaló van, addig biztos nem fogok unatkozni). Én eddigi életem során is legtöbbször fekete bárány voltam, úgyhogy már kezdem megszokni, és ezt nem azért írom, hogy bárki is sajnáljon (hallottam már olyan véleményt is, hogy apám azért lett alkesz, mert nem lettem fiú...). Valakinek ezt a szerepet is be kell töltenie, nem?

Akkor, amiről a tervek szerint írni szerettem volna: kedden voltunk fejlesztésen. Ez a csoportos TSMT (a lányomon kívül még egy kislány van). Ez egy általános iskolában van, és olyan szerencsétlenül jött ki a lépés, hogy épp jöttek be az udvarról a gyerekek szünetről... Szegény kis drágám teljesen megrettent, fülét befogva őrjöngött a babakocsiban. :( És ez annyira kiakasztotta, hogy miután bementünk a fejlesztésre, még fél órán keresztül sírt. Nem  hisztizett, hanem torka szakadtából bömbölt szegénykém. A velünk együtt fejlesztődő kiscsaj meg azért sírt, mert hogy "baba síj, baba síj). Még jó, hogy nem vagyok fejfájós típus. :)
A majd 1 óra alatt sikerült 1 feladatra rávenni a Cukit (miután a sírását a gyógyped. elterelte zizivel): sikerült rávennünk, hogy az egyik játékkupacot tegye bele a tárolózsákjába.
Mondtam a gyógypedagógusnak, hogy megjött a lelet, és autista. Óh, vagyis autizmus spektrum zavar diagnózisa van. (Jaj, hányszor kijavítottak már, hogy nem autista, hanem autizmus spektrum zavaros...mintha bármi különbség is lenne) Ő nem auti.speckós, ezt sejtettem is, így nem tudom, mi lesz. Mert papíron ugye csak speckó fejlesztő foglalkozhatna vele asszem. De ezektől bátorságot éreztem arra, hogy mondjam a hölgynek, hogy a Tündüsnél az erőltetés egyáltalán nem vezet eredményre; sőt, inkább még jobban megmakacsolja magát, és bezárkózik. De volt egy pozitívum is, ugyanis mikor jöttünk haza, akkor a kiscsaj, akivel együtt kellene tornázniuk, ő odajött barátkozni, és képzeljétek, visszamosolygott rá az én egyetlenem. :) Ritka az ilyen, éppen ezért is volt világszám és roppant nagy boldogság.

A csütörtök egy elég mozgalmas és kellemes nap volt. Reggel mentem a korain keresztül a pszichológushoz egyedül, férj szabin volt (ugyanis 8-ra kellett menni és hát anyu, aki ilyen esetekben vigyázni szokott rá, nem a koránkeléséről híres...én sem, de néha azért kibírom). Lényegében arról volt szó, hogy az integrált csoport a mi kis városunkban igencsak nagylétszámú, ami a csemetém számára nem a legideálisabb; a speciális csoportban meg sok a harapós, sikoltozós gyerkőc, és mivel a Cuki inkább visszahúzódó, zavarják a zajok, így hát elképzelhető, hogy idővel átvenné ezeket a szokásokat. Ezt nem én mondtam, hanem a pszichológus, vagyis azt mondta, hogy tapasztalt már ilyet. De én összességében most úgy érzem, hogy a speciális csoport jobb választás lenne számára. Sokan félnek attól szerintem, hogy ha a gyerek egyszer spéci csoportba kerül, akkor onnan nincs kiút, pedig ha jól emlékszem, általános iskola alsó tagozatos korig lehet megpróbálkozni az integrációval. Valahogy most azt érzem, hogy (mivel nem igazán vannak rá hatással a gyerekek), így sokkal fontosabb lenne az, hogy egy spéci, kislétszámú csoportban megkapja a szükséges fejlesztéseket, odafigyelést. Nem könnyű kérdés... És ugye ott van, hogy ha nem lesz szeptemberig szobatiszta, akkor marad a bölcsi, ahol meg egyáltalán nincs speciális csoport.

Kicsit később pedig mentünk a csütörtöki fejlesztésre, férjem is eljött. (általában nem szeretek egyedül menni, nem is nagyon szoktam, mert hát nincs akadálymentesítve az épület, és egy elrohangászó, lényegében irányíthatatlan gyerekkel nem egyszerű megküzdeni a lépcsőfokokkal és a babakocsival (közelben autóforgalom).
Itt is az 1 óra alatt egyszer volt hajlandó együttműködni: kirakott egy fa formaillesztős izét. Meg tetszett neki a tollak röpködése, ezen kívül hallgathattunk jó pár idézetet a Dóra meséből. :)

Délután találkoztam egy olyan anyukával, akivel először a Dévényen futottunk össze. Majd egy teljes véletlen kapcsán a gyakorikérdéseken. :) Elkezdtünk email-ezni is, majd oda jutottunk, hogy nem ártana találkozni. Meg is történt, és iszonyúan feltöltött az egész, nagyon jól éreztem magam. Annyi közös témánk van, hogy szerintem egy teljes nap sem lenne elég ahhoz, hogy kivesézzünk mindent. :) Remélem lesz folytatása, nagyon jól esett végre megjátszások nélkül beszélgetni személyesen. És tök jó fej csajszit volt szerencsém megismerni, akire a tetteiért fel is nézek, de nagyon!

Pénteken pedig kapott a Cuki egy kedves anyukától egy Jó éjt Dóra babát, ami ugye nagy kedvence a kis Tündüsünknek. :) Itt is szeretném megköszönni, és tényleg remélem, hogy egyszer valahogy sikerül viszonoznom!!! Olyan drága bogárka volt vele, betakarta, megpuszilta, és imádja. Én meg el vagyok ájulva, mert ez a Dóra olyat is tud, hogy ha függőlegesen van és megnyomjuk a hasát, akkor azt mondja, hogy "Jó reggelt", ha viszont vízszintes pózba kerül, akkor egyből mondja, hogy "Fáradt vagyok". És még könyveket is kapott a Cuki. :)

"Teccik a Dója"

2 megjegyzés:

  1. Pont a napokban gondolkodtam rajtatok az ovi kérdés kapcsán, és akartam is kérdezni, hogy integrált csoportba megy-e. És azt is akartam írni, hogy tök jó ez az integráció, de egy ilyen oviban nem fogják tudni speciálisan fejleszteni. Nem lesz rá kapacitás, szerintem. Főleg, hogy írod, hogy nagy létszámú a csoport. Kérdés, hogy a spéci csoportban meg tudja -e kapni a fejlesztéseket. Ha nem válik be, még mindig tudtok majd váltani integrált csoportra, nem?
    A mit csinálsz Karácsonykor, amikor férjed elviszi a lányt anyóshoz kérdésre én inkább ezt javasolnám: egy csésze forralt bor/tea, finom süti, és egy jó film (nem olyan agyalós fajta, hanem valami könnyed, mondjuk Love actually? vagy Bridgit Jones 1). :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól látod, szerintem sem tudják egy kb. 28 fős integrált csoportban megfelelően felügyelni, fejleszteni. Én úgy vagyok ezzel, hogy bár nehéz, mert persze szívem szerint integráló csoportba adnám, mert az azért csak jobban hangzik és a lelkemnek is jobb lenne, de nekem az a tervem, hogy inkább most berakom speciális csoportba, abban is benne vagyok, hogy még talán alsó tagozatban is menjen spécibe, de amint azt érzem rajta, hogy megérett az integrált csoportra/osztályra, azonnal verni fogom az asztalt, hogy próbáljuk meg. A spéci csoportról hallottam annyi fülest, hogy van egy hölgy, aki iszonyú lelkiismeretes és nagytudású a témában, és ráadásul még önzetlen is, szóval ha az ő csoportjába kerülne a Tündike, akkor már nagyon sínen lennénk. De az is a gond, hogy addig, míg nem lesz szobatiszta, addig nem mehet oviba (hiába nem feltétel a szobatisztaság, az óvodavezető hölgy megmondta, hogy nem fogja felvenni addig, míg nem lesz szobatiszta...tudod, ezt egy sima csoportban talán még aláírom, de az azért felháborító, hogy egy spéci gyerektől is elvárják, és alapvetően követelik, hogy szobatiszta legyen, miközben például egy autistánál ez akár 6 éves koráig is elhúzódhat, és akkor addig bölcsis kell, hogy legyen (ahol nincs speciális csoport mifelénk), vagy mi a szösz? Ha kell, valahogy megoldom, hogy meglegyenek a tárgyi feltételek, szerzek pelenkázót, kézfertőtlenítőt, stb, de biztos, hogy nem nyugszok azért bele mindenbe. Most a fejlesztések körül is megy a furcsaság (telefonálgatás, kérvények, idegbaj, stb....) szóval néha kezdem érteni azon fórumozós anyukákat, akik azt mondták, hogy nem éri megbélyegeztetni a gyereket, mert a fejlesztések színvonala nincs egyensúlyban azzal, hogy ez mekkora nagy hátrányt jelent sok dologban...
      Köszi a karácsonyos tippet, nem is rossz ötlet! Lehet, hogy nem kellene ezeken a napokon azt csinálni, mint az év majdnem minden napján. :)

      Törlés