2013. május 2., csütörtök

Összefoglaló + képek

Összegyűjtöm már, hogy milyen is őkelme jelenleg:

 Aminek nagyon örülünk, hogy már sokszor kezdeményez ölelést, ilyenkor mondja, hogy puszííí, és nyújtja a kezét, és párszor az is megtörtént, hogy jó erősen megölelt, és ilyenkor természetesen elolvadunk. Eközben vicsorít, csikorgatja a fogait, és bele is szokott remegni (nem tudom, hogy ez miért kell hozzá, de ő tudja :D ). Fontos infó, hogy eddig nem igazán tűrte a testi kontaktust, és még olyan is volt, hogy morgott, ha csak ráhajtottam a fejem a lábára, vagy ha meg akartam simogatni, lökte el a kezem. Boldog vagyok, és sok erőt ad, hogy legalább felénk nyit.

 A mozgása változott, már nem megy olyan mackósan, sokkal összébb rakja a lábait. Sőt, nemrég elkezdett szaladni, és ilyenkor rettentően aranyos. :) Ahogy pattog, az valami elképesztő. Lépcsőzni is tudna, ha akarna, de persze sokkal jobb ám az, ha cipelve van a sózsák popója... A szobai csubbán, ami nem más, mint a csúszda, valamelyik nap rengetegszer egyedül suhant. Aztán másnap már nem, szerintem izomláza lett, vagy nem tudom. Keveset szokott esni, de valahogy mégis tele van lila foltokkal az egész gyerek. o.O

 Hihetetlen tempóban bővül a szókincse. Főleg a dalokat ismételgeti. A TSMT-feladatsorokat nagyon hamar megtanulja, és így szerencsére súg, mert már a feladat elkezdése előtt énekli a soron következőt, és abból beugrik, hogy hogy is kellene hintáztatni, pattogtatni, lóbálni. :) Most ebből a feladatsorból kedvenc nótája a Kutyatár, az Áspis kerekes és a Lassan forog a kerék. Nagyon szívet melengető a számomra, mikor a dalok végén megkérdezi, hogy Szí vóúte?=Szép volt -e? Ezt imádott Mamákám kérdezte, általában az összes nóta végén. Papagájkodik is, rengeteg szót utánoz, és megjelent az első mondat, ami így szól: Epű madá.=Repül madár. :) A másik, hogy Eszi cica.=Eszik cica. És egyetlen egyszer mondta már, hogy Ké, enni!=Kér enni! Bírom, mikor tolmácsolnom kell a mondandóját, mert rajtam kívül más nem érti. :)

 A kommunikációja is alakul, bár itt még vannak nehézségeink. Szerencsére a napirendi kártyák sokszor segítenek. Pár dolgot kér: mesét; hogy kapcsoljam be a zenét; tuit, ami nem más mint a túró rudi, vagyis az azt helyettesítő Geszti Eszti vagy Marci; jelzi, ha elég volt az ennivaló, mondja, hogy nyekeee=nem kell, és ilyenkor azon nyomban el kell venni előle az ételt. Kérdésekre ritkán válaszol, párszor azért volt már például a mit csinál a cicára?, hogy dojombó vagy aszííí esetleg eszíííí. :) Az utasításokkal nem jutottunk előrébb, szinte ott tartunk, mint fél éve, vagyis a babát vagy a labdát kérésre idehozza. Olyan fura volt, mert tegnap itt voltak barátnőmék, és a kiskrapeknak mondta az anyja, hogy rakd az asztalra a cumisüveget, és megtette. Az én csemetémet nehéz rávenni ilyesmikre, bár a legutóbbi "tornán" párszor hajlandó volt beledobni a zsámolyba néhány labdát és babzsákot, szóval alakul, de azért még van mit csiszolni.

 Nagy erőkkel dacol. :) Egyedül ritkán merem levinni a játszóra, mert nem semmi, amit levág hazajövetelekkor. Az apját is megizzasztja, ahogy tiltakozik, és a nemtetszését még itthon is erős hang és képhatásokkal próbálja a tudtunkra adni, így minimum még fél óra sipítozás, mire lenyugszik.

 Sokat vagyunk lent a játszótéren, és a társas viselkedése ettől függetlenül olyan, mint régen, magyarul szarik a gyerekekre. Ezt igazán látni kellene, szavakkal nem tudom jól átadni, de feltűnő, ahogy más sem érdekli, csak a homok szórása (régebben hinta is volt, de már nem érdekli, csak itthon, itt viszont képes napi két órát is benne ülni, általában 2 részletben...). Ameddig ott vagyunk, csak azzal ügyködik. Most remélem, a hozzám hasonló aggódósabb olvasóim nem kezdenek el megijedni, mert mondjuk az ő gyerekük is szórja. Ez természetes, sok gyerkőcöt lenyűgöz, de nem úgy, mint Hancsit, és összességében kell nézni a gyereket.Olyan ilyenkor, mintha kizárná ezzel a külvilágot, nem néz senkire, csak megy, és szór, és ámulattal bámulja. Van, hogy pár kisgyerek próbálna vele cimbizni, múltkor egy jóképű kisfiú nem tudott ellenállni a gyönyörű kék szemeinek, göndör fürtjeinek, és lovagiasan adott a lánykámnak egy játékot. Elfogadta, majd már menekült is. Láttam egy kis értetlenséget a fiú szemeiben, de belenyugodott, hogy nem viszonozták a közeledését. Hogy is írjam, szóval van a gyerekek többségének olyan vesébe látó nézése, mikor úgy érzi az ember, hogy átlátnak rajta ezek a kis töpszlik. Na a kisasszonynál ez hiányzik. Van, hogy ránéz az emberekre, de valahogy ő olyan érdektelenül teszi.

 Nem játszik már olyan adekvátan, mint régen, akkor csomó ideig kirakózott, tornyot épített, stb., de az utóbbi időben tornyot egyáltalán nem épít, kirakózni is csak minimális ideig hajlandó, és ez a többire is igaz. Nem nagyon kötik le. És nem értem, hogy mi változott. Egyedül a könyvek lapozgatása maradt meg. Ezen kívül inkább csak járkál fel alá.

 Furcsaságok közül a repdesés eléggé leépült, már szinte alig csinálja. Ami van: pörgés, lábujjhegyezés, sok dolgot megnyal (érdekes, babaként semmit nem vett a szájába...), szereti egymáshoz ütögetni, csuszatolni a dolgokat (imádom, mikor az ajtó rücskös üvegéhez dörzsöl valamit, váááá), a szemhez közel tartott, furcsa pózban álló ujjakhoz való duma (legutóbb, mikor még hajlandó volt beleülni a játszótéren a hintába, ott is ezt csinálta, de ezt általában csak itthon szokta), imád csurgatni ("kedvencem", mikor az étellel csinálja), és a végére hagytam a legtöbbször alkalmazott lóbálós császkálást, ilyenkor olyan, mintha elvonulna az ő kis világában, és általában nehéz kizökkenteni belőle, bár nem nagyon szoktam, mert én úgy érzem, hogy szüksége van erre (eddig a piros mikulásos kistáskáját tartotta a szeme elé, és nem volt mindegy, hogy mi van benne, mert felháborító ám, ha az nem jól csörög... ezt most lecserélte egy biciklizős nyúlra, de ha nem itthon vagyunk, akkor a labdán kívül bármivel képes ugyanezt művelni.)


 Végül pár képes szemléltetés és magyarázat; hátha így érthetőbb, mert nem vagyok a szavak embere, és elég nehéz körülírnom például a lóbálós járkálást. :O

A biciklis, nyulas, lóbálva járkálósdi


Kézhez duma


És ez csak 2 a sok csurgatás közül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...