Sógornőm anyák napjára két aranyhalat kapott. Mesélte, hogy az egyik csak fél szemmel rendelkezett. És ez elég látványos volt, mert teleszkópszemű halról van szó. Azt is hozzátette, hogy visszavitték. Erre én rávágtam, hogy akkor szegényt valószínűleg azóta már lehúzták a WC-n. Erre a sógor azt felelte, hogy az is lehet, hogy odaadták ragadozóhalaknak... Ezekkel a rokonékkal már nem állok le "vitázni", inkább próbálok majdnem mindent magamban tartani, mert annyira különbözően látjuk a világot, és az értékrendjeink is annyira eltérőek, hogy azt tapasztaltam az évek alatt, hogy fölösleges tépni a szám. Viszont hiába nem mondok, csak keveset, az arcom azért sok mindent elárul valószínűleg, mert a sógornőm kissé zavartan elkezdett magyarázkodni:
- Őőő, de mi elfogadtuk volna, minket egyáltalán nem zavart, de hát a gyerekek folyton erről kérdezősködtek, állandóan faggattak, hogy miért ilyen, és mi karácsonykor is a göcsörtös fát választjuk (nem igazán értem, hogy egy fa hogy jön egy állathoz, de mindegy, és azt sem értem, ha kérdez a gyerek, akkor miért nem lehet neki normális magyarázatot adni).
Nem szóltam semmit, gondoltam magamban had mondja, nem nekem van rossz érzésem, nem én magyarázkodom. Erre nem sokkal később sógor mondta, hogy:
- Mi amúgy is a tökéletességre hajtunk.
Persze csak jópofizni próbált, de ekkor esett le, hogy basszus azért legtöbbször tudja a gólya, hogy hova melyik gyereket kell vinni (sajnos sokszor előfordul, hogy ő is hibázik...), mert fogalmam sincs, hogy ők mit kezdtek volna egy nem tökéletes gyerekkel. Nekik természetesen mindkettő az... Szerintük még a gyerek kaki sem büdös, szóval valami hihetetlen álomvilágban élnek, és úgy gondolják, ha van valami a sarjjal, akkor arról csak a szülő tehet. Nem akarok üldözési mániás lenni, de sógor ezen mondata után nem tudok másra gondolni (férjnek mondta):
- Nem tudom, hogy ti mennyit foglalkoztok a kislánnyal, de mi a fiúkkal nagyon sokat.
Ekkor férfim elmondása szerint épp a leányzó lemaradásairól volt szó...
Aznap, mikor a halas eset történt, este Mosolyka facebook oldalán témába vágó bejegyzést olvastam:
"Ahogy ma reggel elgurultam egy 3 év körüli motorozós kisfiú mellett, meglepetten kérdezte az apukáját, hogy ez milyen autó...?
De választ nem kapott... De vajon miért? Olyan nehéz kimondani, hogy kerekesszék?!"
Azért gondolom, hogy témába vág ez az idézet, mert sokszor a szülők vetik el észrevétlenül, és legtöbbször nem tudatosan a másságtól való félelem magjait a gyerekekben. Tökéletes alkalom lett volna a félszemű hal arra, hogy a fiúk megtanulják, hogy attól, hogy nem olyan, mint a másik halacska, attól még őt is szeretjük, neki is adunk enni, gondozzuk, csodáljuk. Ehelyett mit láttak: vigyük vissza, és cseréljük ki egy "normálisra". :(
Lehet, hogy én is érzékeny típus vagyok, de tök durva amit leírtál. Ezeken én is rendszeresen kiakadok, felrobbanok.
VálaszTörlésNekem a fiam 23 hónaposan kezdett beszélni. Elvileg nem későn. De amikor jöttek a tanácsok, hogy sokat kell vele foglalkozni meg beszélni... hú fejbe tudtam volna vágni az illetőt. Nem mondom, hogy tökéletes, szuper anya vagyok, de foglalkozok annyit vele mint más. Most hogy ő nem szólalt meg előbb, hát az egyéni, nem azért mert nem olvasok mesét neki.
Jaj olyan emberek vannak, hogy csuda. :(
És tudod, az is fájó nekem ebben az egészben, hogy sógornőm lelkivilágát kell óvni még a szellőtől is, én meg le vagyok kakkantva. :( Ő nagyon érzékeny, nem az a nagypofájú, mint én, így nem könnyű, de idomulok. Nem alkuvok meg, de jelenleg nincs energiám még meggyőzni hajthatatlan embereket, de idővel tervezek egy beszélgetést velük, hátha. :)
TörlésFura ez a beszéd dolog... Sokan nem választják külön a kommunikációtól. Az én lányom dumál (jobban mondva énekel), egész nap be nem áll a szája, de rengeteg kommunikációs problémája van. Ha eljönnek ismerősök, hallják, hogy dalol, és ugye úgy vannak vele, hogy óh, nincs itt semmi vész (csak anyuka unatkozik és talál ki valótlan hülyeségeket), hát mennyi dalt tud... De nem értik meg, hogy kimehetnék én pölö Angliába, és gyönyörűen elénekelhetnék egy nótát, de attól még nem adnának kenyeret a pékségben... Ez is nehéz a mi állapotunkban, hogy annyira ellentmondásos, hogy csomó éneket, mondókát kívülről fúj, de egy igent vagy nemet nem tud kifejezni (sem verbálisan, sem nonverbálisan...)
Gyöngyi! Az én lánykám sem akar még beszélni, ő már 21 hónapos. Engem nem igazán zavar, mert amúgy mindent megért, kérést kérdést teljesít stb... csak még nem akar beszélni. Sokan már minket is b@szokatnak, hogy sokat kell vele beszélgetni stb... ami tényleg nagyon idegesítő tud lenni. Rá ér még Ő beszélni.
TörlésKati! Teljesen igazad van. A beszéd a kommunikáció egy része csak. Attól hogy sok mondókát éneket ismer, még nem jelenti azt, hogy ki is tudja magát fejezni. Éhes-e, szomjas-e, igen-nem. Alapvető dolgok az életben. Én nagyon bízom benne, hogy minden rendbe fog jönni. Csak higgy benne te is!
Pontosan így látom én is. Olyan abszurd amúgy, hogy rengeteg dalt tud (már azt sem tudom, hány szavas szókincse van, de sok az biztos), de egy kérdésre nem tud legalább fejrázással válaszolni, csak néz, és látom rajta, hogy az jár a fejecskéjében, hogy anyám meg mi a fenét akar tőlem... Hiszek, csak az erőm néha elhagy, na meg ez az állandó várakozás... És még hány év, mire kiderül, hogy mi van és milyen fokú. :/
TörlésÉs miért kell óvni az ő lelkivilágát, ha nem vagyok indiszkrét?
VálaszTörlésÉn csendesebb típus vagyok, de hülyeségekkel ki lehet akasztani és nem bírom megállni szó nélkül. Na az igazságtalanságtól meg falnak megyek!
Az úgy volt, hogy előttem került a családba, és férjem, hát hogy is fogalmazzak finoman, szóval elég nyers stílusú. És az újdonsült sógornővel sem kivételezett, de ő meg mindig sírt, és árulkodott férjem bátyjának... aki meg persze a széltől is óvja a pici feleségét, és mindig megkérte anyósomat és férjemet, hogy finomabban, meg így, meg úgy, meg nem kellene, blabla... Így én már úgy csöppentem közéjük, hogy sógornőt már egy láthatatlan bástya védelmezte mindentől. Majd 10 év alatt már eléggé belejöttem a hallgatásba, de nem könnyű azért...
TörlésSzia Kati! Olvaslak titeket egy ideje. A nagyobbik kisfiam 26 hónapos, és nem jeleskedik a beszédben, a mondókázástól olyan messze vagyunk, hogy hihetetlen...Járok vele játszóházba időnként, de bölcsibe nem adtam be, lévén itthon vagyok a 3 hónapossal. Mostanában egyre többen azt próbálják burkolt formában a tudomásomra jutattani, hogy azért nem beszél a gyerekem, mert még nem jár napi szinten gyerekközösségbe. Én ezt nagyon másképp látom, és olykor nagyon nehéz megállni, hogy ne küldjem el az illetőket melegebb éghajlatra. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy rengeteget foglalkozunk vele, és estére vattát köpunk a rengeteg beszédtől, mondókától, felolvasástól:))
VálaszTörlésVan egy cikk, amit érdemes lenne elolvastani sok okoskodóval, csak egy picit idézek belőle:
Törlés"Sokszor kérdezik tőlem, megerősítést várva feltételezésükre a szülők, hogy vigyék-e közösségbe a csemetét pusztán azért, mert ott majd megtanul beszélni. Válaszom mindenesetben az, hogy nem."
Forrás: http://www.beszedjavito.hu/diagnozis/megkesett-beszedfejlodes-0
Én a helyedben kinyomatnám, és odaadnám nekik... Megértem, hogy nehéz ilyen helyzetekben visszafogni magad.
Nagyon köszönöm!!! Hivatkozni fogok rá!!!:)
TörlésNincs mit! :)
Törlés