Mother's Little Helper...

 Elkezdtem. Ma és holnap fél, aztán már egész. Szerencsére anyu átjött, így nem olyan félelmetes. Amúgy annyira káros az a sok negatív dolog, amiket a gyógyszerekről összeírnak fórumokon, meg mindenféle netes felületeken, ugyanis még le sem ért a torkomon, de már egy kicsit rosszul voltam, pedig a nyelőcsövön keresztül biztos nem szívódik fel...
 Tudom, hogy nem kellene olvasgatnom, de azért jócskán érdekelt, hogy milyen vélemények vannak, hisz azért ez csak az agyamra hat, és engem az ismeretlen szorongással tölt el. Van egy bizonyos Szendi Gábor nevezetű pszichológus. Ő nagyon agresszíven gyógyszerellenes, és olyanokat ír, hogy csak placebó, és káros, és csak azért írják fel, hogy a gyógyszergyárak meggazdagodjanak, a betegek meg bekussoljanak. Oké, van igazság az írásaiban, de szerintem azért jócskán egy oldalról közelíti meg a dolgokat, némi összeesküvés elmélet szagot is érzek, én szeretném hinni, hogy nem mindenki gonosz, és nem fognak össze, hogy minket, gyengébb lelkűeket mindenáron kicsináljanak, de lehet, naiv vagyok, és neki van igaza.
 Eddig szerencsére csak egy kis szájszárazságot, nyugtalanságot, és szédelgést érzek, de ha mákom van, pár hét múlva elmúlik. És nem szégyellem! Sajnos nagyon sokan ezt teszik, mert lenézik a hozzám hasonlóakat. Ha másra nem is jók ezek a nehézségek, amiket kapok az élettől, arra biztosan, hogy sokkal elfogadóbb vagyok minden téren. Emlékszem, mikor kérdéses volt, hogy lehet -e gyerekem, mindig azon zsörtölődtem, hogy hogy a francba lehet valaki szülés után depressziós, hát ott a kezében a gyerek... Aha, azóta már ezt is egészen máshogy látom. Ítélkezni nagyon könnyű.