lassandebiztosan

2013. május 23., csütörtök

Mother's Little Helper...



 Elkezdtem. Ma és holnap fél, aztán már egész. Szerencsére anyu átjött, így nem olyan félelmetes. Amúgy annyira káros az a sok negatív dolog, amiket a gyógyszerekről összeírnak fórumokon, meg mindenféle netes felületeken, ugyanis még le sem ért a torkomon, de már egy kicsit rosszul voltam, pedig a nyelőcsövön keresztül biztos nem szívódik fel...
 Tudom, hogy nem kellene olvasgatnom, de azért jócskán érdekelt, hogy milyen vélemények vannak, hisz azért ez csak az agyamra hat, és engem az ismeretlen szorongással tölt el. Van egy bizonyos Szendi Gábor nevezetű pszichológus. Ő nagyon agresszíven gyógyszerellenes, és olyanokat ír, hogy csak placebó, és káros, és csak azért írják fel, hogy a gyógyszergyárak meggazdagodjanak, a betegek meg bekussoljanak. Oké, van igazság az írásaiban, de szerintem azért jócskán egy oldalról közelíti meg a dolgokat, némi összeesküvés elmélet szagot is érzek, én szeretném hinni, hogy nem mindenki gonosz, és nem fognak össze, hogy minket, gyengébb lelkűeket mindenáron kicsináljanak, de lehet, naiv vagyok, és neki van igaza.
 Eddig szerencsére csak egy kis szájszárazságot, nyugtalanságot, és szédelgést érzek, de ha mákom van, pár hét múlva elmúlik. És nem szégyellem! Sajnos nagyon sokan ezt teszik, mert lenézik a hozzám hasonlóakat. Ha másra nem is jók ezek a nehézségek, amiket kapok az élettől, arra biztosan, hogy sokkal elfogadóbb vagyok minden téren. Emlékszem, mikor kérdéses volt, hogy lehet -e gyerekem, mindig azon zsörtölődtem, hogy hogy a francba lehet valaki szülés után depressziós, hát ott a kezében a gyerek... Aha, azóta már ezt is egészen máshogy látom. Ítélkezni nagyon könnyű.

14 megjegyzés:

  1. Engem mondjuk biztos beszaratott volna, ha öngyilkossági hajlamot felerősíti a bogyó. Próbálj meg minél több vidám filmet nézni, könyvet olvasni, zenét hallgatni. (Már ha van rá időd) Azok is tudnak segíteni a hangulaton.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, és még cifrábbnál cifrább mellékhatások is vannak... Az egyik, ami olyan durva, hogy le sem mertem eddig írni: rosszindulatú daganat... Jó, persze, kicsi rá az esély, de azért nem örülök neki.
      Sokszor ilyenkor cuki kutyás és cicás képeket szoktam nézegetni a Pinterest-en. :)
      Sajnos a kedvenc vicces sorozatomnak (The Office) most lett vége, de azért van még pár, amin tudok nevetni.

      Törlés
  2. "Szegd magasra a fejed. A földet bámulva nem lelhetsz reménysugárra."

    VálaszTörlés
  3. Remélem, segíteni fog. Még régebben olvastam egy cikket a depresszióról talán a Bezzeganyán, és a kommentekben sokan írták, hogy rengeteget segített nekik a halolaj. Talán érdemes megpróbálni.
    Egyébként könnyű ítélkezni, amíg az ember nem hordta a másik cipőjét...olyan sokfélék vagyunk, annyiféle élettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A halolaj tervbe van, mert elméletileg a leányzó idegrendszerének is jó lenne, és sok jót olvastam róla.
      Néha még van, hogy ítélkezem, vagy csak megszólok embereket, de aztán bekapcsol a vészharang, visszaszívok mindent, és eszembe jut, hogy lehet, hogy nem úgy van az, ahogy én elgondolom... Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem, de most már tudom, hogy nem olyan egyszerűek a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem.

      Törlés
  4. Van egy gyógyszerész barátnőm, ő egyszer azt mondta nekem (szintén egy olyan gyógyszer kapcsán, aminek olyan hosszú volt a tájékoztatója, hogy a földig ért, mert tele volt írva a mellékhatásokkal), hogy mindent - de még olyan dolgokat is ráírnak a gyártók mellékhatásként a tájékoztatóra aminek előfordulási esélye a minimálisnál is minimálisabb -,azért, hogy levédjék magukat minden oldalról, ne lehessen perelni őket semmiért. Gondolj te is erre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bízom benne nagyon, hogy csak enyhén, vagy csak átmenetileg lesznek mellékhatások. Csak főleg az ilyen lelki betegségeknél rossz, hogy ennyire védik magukat, és mindent leírnak (mondjuk nem köteleztek rá, hogy elolvassam mindet, de hát kíváncsi vagyok...) mert ugye a hozzám hasonlók mindentől tudnak félni, és sokan, ahogy bogarásztam a fórumokat, inkább nem szedik a gyógyszert, pedig nagy szükségük lenne rá...

      Törlés
  5. Szia,
    véletlenül keveredtem ide...
    Szintén sorstárs vagyok, szerencsére most nem szedek gyógyszert.
    Amit én megtanultam a sok gyógyszer alatt:
    - nem szabad félni tőle, ez csak egy mankó, hogy később újra jól tudd érezni magad a bőrödben
    - nekem nem is szabadott elolvasni a tájékoztatót, mert a doki tudta, hogy bármit be tud magyarázni az ember magának a mellékhatásokból
    - nekem mákom volt, az első gyógyszer, amit 2006-ban kaptam (Paroxat) nagyon bevált, később, mikor másik orvos gyógyszert akart cserélni, nem jött be(pedig ugyanaz van benne, csak a külső borítóanyag más /a neve most nem jut eszembe/ - éjszakánként csuromvizesre izzadtam a lepedőt -> lecseréltük vissza a Paroxatra, minden bajom elmúlt)

    Szívesen írok még, ha esetleg van (lenne) kérdésed :), vagy csak beszélgetnél valakivel.

    És az én kedvenc idézetem (hűtőmágnesen mindig szem előtt van):
    Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél.

    VálaszTörlés
  6. Sajnálom, hogy sorstárs vagy, de azt jó volt olvasni, hogy jelenleg gyógyszer nélkül vagy, ez nagy reményt ad, mert nem akarom életem végéig szedni, és jó tudni, hogy le lehet tenni ezeket (fórumokra már nem járok, mert ott mindig csak rosszakat írnak, grrrr). Amúgy megdöbbenek, hogy mennyien szedünk gyógyszert, vagy küzdünk lelki bajokkal, csak sajnos ez akkora tabu... :(
    Nem akarok semmit sem elkiabálni, de úgy fest, hogy talán nekem is be fog válni az első szer. :)
    Jó az idézet! :) Ha nem gond, akkor a napokban írok majd emailt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor az utolsó alkalmak egyikén voltam a rendelőben gyógyszert íratni, a nagy betegnaplóban meg van említve, hogy ki mivel került be. Egy oldalon nem tudom, hány rubrika van, de sorban végig az volt írva, hogy pánik, pánik, pánik, valami más, pánik, pánik... És csupa fiatalok. Nálam az ismerősi körben is egyre több emberről derül ki, hogy pánikbeteg. Szerintem népbetegség, nekem az alapja a céges "kicsinálás" volt, némi magánéleti zűrrel fűszerezve...

      Bennem is az tartotta a reményt, hogy mások jól vannak gyógyszer nélkül. Nekem annyi maradt meg az egészből, hogy néha szédelgek, de simán elmegyek akárhova - csak nem metróval, attól kiráz a hideg... Illetve érzékeny vagyok a frontokra, tökmindegy, hogy hideg vagy meleg, már napokkal előtt érzem - jobb vagyok, mint egy levelibéka a befőttesüvegben :)

      Nem gond, írj nyugodtan!

      Törlés
    2. Lassan már komolyan az a fura, ha valaki nem küzd ilyenekkel... Különböző helyeken én is olvastam, hogy mennyi a fiatal. :( Annyi idősen szerencsémre még azt sem tudtam, hogy mi az.
      Régen én csak hidegfrontkor voltam álmosabb, de szülés óta mindkettőt megérzem én is. :O

      Törlés
  7. Ha olvasod a másik blogom, akkor tudod...
    Semmi baj, jogod van segíteni magadon.
    Bátor és erős tett felvállalni a dolgot, ez bizonyítja hogy erős vagy!
    Segítséget kérni bátor dolog!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olvasom.
      Olyan fura, mikor nem ítélnek el emiatt. Sajnos ?barátnőmék? ezt tették még 2 évvel ezelőtt, és ez úgy megmaradt bennem, hogy azóta félek erről őszintén beszélni. De nagyon jó, hogy legalább itt megtehetem. :)

      Törlés