lassandebiztosan

2013. május 27., hétfő

Cukiságok+egyebek

 Nálunk is beköszöntött a Bogyó és Babóca függőség. Eddig egyáltalán nem érdekelte, max. az elején a dalt meghallgatta, és már rohant is tovább, de az utóbbi időkben elkezdett rajongani érte. Olyan édes volt, először úgy mondta, hogy bodza, de pár napja hotygyó hatygyóca-ként követeli. Rengeteg ideig képes (lenne) nézni.
 Olvastam és hallottam pár szülőtől, hogy nincsenek oda ezért a meséért. Én bevallom, elég immunis vagyok rá, nem kerget az őrületbe, Pogány Judit hangjának sokszínűségén ámulok. Amivel ki lehetne kergetni a világból, az a Minimentők. A hideg ráz tőle. A képi világa sem tetszik, na de azok a vinnyogó hangok?! Jujjj!

 Akkorát röhögtünk rajta tegnap. :D Majdnem elesett a csúszdájánál, és nagy komoly fejjel megkérdezi, hogy Mi tőtént? Ma ugyanezt eljátszotta, mikor rám törte a WC ajtót. Azóta pedig szavajárása lett, megtetszett neki. :)

 Megtömött... Még mindig ellenáll a szamócának (pedig olyan finom, és még ráadásul ingyen is kapjuk). Gondoltam, hogy nagy turpisan kibánok vele, és csak úgy lerakok a kis asztalára pár szemet. Már majdnem azt hittem, hogy győzelem, de neeeem. Ellenáll erőteljesen. Megfogta, fintorgott rá, szájához érintette, majd visszatette. Erre elkezdtem enni, hátha. Na itt vérszemet kapott, és dugdosta a számba, de olyan gyorsan, hogy nem győztem nyeldesni. Így nem vicces, de az a komoly, ellentmondást nem tűrő pofi, amit vágott hozzá?! :D Édes volt nagyon. 

 Olyan büszke voltam magamra. Ugyanis eléggé eltaláltam a gyereknapi ajándékát, amit saját kezűleg gyártottam, kb. 1 perc alatt. Bevallom, nem vettünk neki semmit ennek több oka is van: nem nagyon játszik mostanában rendeltetésszerűen, van egy halom játéka, ellenben pénzünk nem igen... Az ajándék pedig nem más, mint: 2 darab fa gyöngyből készült lóbáló alkalmatosság. (Azoknak, akik nem tudják elképzelni, hogy mi az a "lóbálás Tündüs módra": ENNEK a bejegyzésnek a végén láthatnak róla képet.) Rengeteget rohangászott vele, és szemmel láthatóan el volt ragadtatva. :)
  
 Van egy olyan "szokása", hogy minden apró bizgentyűt nagy lelkesedéssel, és sokáig perget; vagyis vesz belőlük néhányat a kezébe, és ámulva figyeli, ahogy lepotyognak (Tudom, hogy ezt normál fejlődésű gyerekek is szeretik, de látni kellene művelet közben, hogy érezhető legyen a különbség). Ma bemászott az asztal alá, és ott megtalálta a száraz macskaeledelt (még jó, hogy nem a konzerv kaját trutymózta... de lehet, hogy nem úszom meg), ami tökéletesen alkalmas erre. Végül a szobájába is bevitte, a macska meg értetlenkedve figyelte a jelenetet. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése