lassandebiztosan

2013. május 23., csütörtök

Játszótéri mókák

 Bevallom őszintén, hogy utálok oda menni. De Hancsesz miatt azért kell. Régebben tettem fel egy képet, amin az látszódik, hogy milyen kis békés homokszóró... Azóta ez változott, és inkább többször csak dobálja. Ami nem érdekelne, ha nem kellene testőrként óvnom a többi gyereket a gyerekemtől. Jó, ma szerencsére kevesen voltak, de így is sikerült egy kiskrapekot eltalálnia. Pedig olyan aranyos volt, sajnáltam nagyon, és persze sült az arcomról a bőr.
 Még régebben volt egy olyan szitu, hogy egy vénasszony idős hölgy, (aki roppant jól volt felöltözve: Sports márkájú, kínais kék papucs, hozzá vörös lábkörmök, plusz zakónak tűnő kosztümkabát) beszólt, mert az unokájának a lába homokos lett. Persze a lányom által, de akkor még tényleg nem hibáztattam érte, mert csak ámulva figyelte a pergő homokszemeket, és a véletlen műve volt az egész, amit a néni gaztettnek minősített. Most nem azért, de ne csodálkozzunk már, ha homokosok leszünk egy játszótéren... Én persze visszaszóltam, mert itt teljesen fölöslegesen óvta a 4 éves kisunokáját, de a mai helyzetnél nem ez volt a helyzet. Az a baj, hogy ilyenkor több mint 1 óráig is képes dobálózni, és hiába könyörgöm térdencsúszva, hogy hagyja abba, nem érti, de ez idő alatt a többi gyerek meg cimbizne (vagy csak megnéznék, hogy mi a fene olyan izgalmas abban, amit ez a kiscsaj csinál), és pont úgy repteti a homokot, hogy egyenesen szembe-szájba-fülbe megy. Szóval nem csak úgy lazán feldobja, hanem valami fura szögben teszi mindezt, mintha kővel kacsázna a tavon, vagy valami hasonló, nehéz szavakkal kifejeznem.
 És ezután még haza kell cibálni... Az se piskóta. Általában Férj szokta vinni, mégpedig úgy, hogy az alkarján fekszik a kisasszony hason. Így nem a fülébe üvölt teljes hangerővel, meg annyira tekergőzni, menekülni, és rugdalózni sem tud, csak a fejét emelgeti méltatlankodva. Kicsit látványilag fura (hangilag is), de én már kezdem megszokni. :D Idővel biztos könnyebb lesz! (De mikóóóóó' ???)