Bevallom őszintén, hogy utálok oda menni. De Hancsesz miatt azért kell. Régebben tettem fel egy képet, amin az látszódik, hogy milyen kis békés homokszóró... Azóta ez változott, és inkább többször csak dobálja. Ami nem érdekelne, ha nem kellene testőrként óvnom a többi gyereket a gyerekemtől. Jó, ma szerencsére kevesen voltak, de így is sikerült egy kiskrapekot eltalálnia. Pedig olyan aranyos volt, sajnáltam nagyon, és persze sült az arcomról a bőr.
Még régebben volt egy olyan szitu, hogy egy
vénasszony idős hölgy, (aki roppant jól volt felöltözve: Sports márkájú, kínais kék papucs, hozzá vörös lábkörmök, plusz zakónak tűnő kosztümkabát) beszólt, mert az unokájának a lába homokos lett. Persze a lányom által, de akkor még tényleg nem hibáztattam érte, mert csak ámulva figyelte a pergő homokszemeket, és a véletlen műve volt az egész, amit a néni gaztettnek minősített. Most nem azért, de ne csodálkozzunk már, ha homokosok leszünk egy játszótéren... Én persze visszaszóltam, mert itt teljesen fölöslegesen óvta a 4 éves kisunokáját, de a mai helyzetnél nem ez volt a helyzet. Az a baj, hogy ilyenkor több mint 1 óráig is képes dobálózni, és hiába könyörgöm térdencsúszva, hogy hagyja abba, nem érti, de ez idő alatt a többi gyerek meg cimbizne (vagy csak megnéznék, hogy mi a fene olyan izgalmas abban, amit ez a kiscsaj csinál), és pont úgy repteti a homokot, hogy egyenesen szembe-szájba-fülbe megy. Szóval nem csak úgy lazán feldobja, hanem valami fura szögben teszi mindezt, mintha kővel kacsázna a tavon, vagy valami hasonló, nehéz szavakkal kifejeznem.
És ezután még haza kell cibálni... Az se piskóta. Általában Férj szokta vinni, mégpedig úgy, hogy az alkarján fekszik a kisasszony hason. Így nem a fülébe üvölt teljes hangerővel, meg annyira tekergőzni, menekülni, és rugdalózni sem tud, csak a fejét emelgeti méltatlankodva. Kicsit látványilag fura (hangilag is), de én már kezdem megszokni. :D Idővel biztos könnyebb lesz! (De mikóóóóó' ???)
Fanninál is volt egy időszak, amikor nehezen lehetett elrángatni a játszótérről, és már én is utáltam odamenni, mert már láttam magam előtt, hogy mekkora hiszti lesz a végén. Ez elmúlt.
VálaszTörlésA homokot viszont ő is dobálja. Majd leszoknak róla. De tudom milyen, amikor el akarsz süllyedni. :-)
Mennyi idő kellett, mire abbahagyta? És a hiszti közepette lehetett beszélni vele? Vagy kicsit később? Mert nálunk ugye mivel akadályozott a beszédértés (és még fél órával a hazajövetel után is tombol), így még megzsarolni sem tudom, hogy ha csendesedsz, akkor kapsz csokit, vagy valami hasonló. :S
TörlésHiszti közben nem kehet vele beszélni... illetve beszélhetsz, csak leszarja. Röhögtem, mert ma pont fetrengős-hisztis jelenetünk volt, amikor haza akartam indulni vele :-))) Ennyit arról, hogy elmúlt. Kicsit később meg már én nem hozom neki fel a témát, úgyis csak elmegy a füle mellett. Szerintem ilyenkor nem lehet semmit csinálni, csak megfogni, azt' hazavonszolni. :-) Szóval no para! Én sem ajánlgatok neki csokit... még az kéne, hogy csak a csoki miatt induljon el haza... így is annyit van fenyegetve! :-)
Törlés:D Akkor elkiabáltad.
TörlésDe olyan nehéz hazacibálni, akkora erő van ebben a picike lányban, hogy csak lesek és izzadok. o.O
Óh, én még toronyórát láncostól is ajánlanék neki, ha azért cserébe hazajönne közelharc nélkül. :)
Nálunk is volt ilyen. Mi már nagyon rég nem babakocsizunk vagy gyalog-motor vagy én viszem bicajjal a játszótérre. Ha bicajjal megyünk, akkor jó, mert csak odáig kell elvonszolni, ott meg már lenyugszik.
VálaszTörlésNálunk konkrétan az vált be, hogy mivel bélpoklos a gyerek, így adok neki egy kiflit és azt rágcsálva oda viszem, ahova akarom, jön mint a kisangyal.
:D Régen mi is kajával csitítottuk, mert annak idején még nagyon szeretett majszolni. Még az első gyógypedagógusi papíron is rajta szerepel ez. :) Azóta az a baj, hogy sokszor még a főétkezésekkor is úgy kell tömni.
TörlésÉs azt próbáltátok már, hogy addig maradtok, amíg ő akar? Mert pl. nálunk Máté egyszercsak elunja. Van hogy pl. már fél óra után menni akar. Vagy amikor látom, hogy már nem is tudja mivel foglalatoskodjon, akkor dobom be, hogy sétáljunk haza.
TörlésHú nálunk is volt 1-2 nap, amikor Máté kiakadt, hogy más is meri használni a csúszdát, nem csak ő. :-P
Hm... van olyan gyerek, akivel könnyű az élet?! :-)
Szerintem jó pár órát ott töltenénk, ha rajta múlna. :D Annyira elmerül a homokszemcsék figyelésében, hogy a külvilágot szinte teljesen kizárja, és se hall, se lát, és szerintem azért is kap dührohamot induláskor, mert ki kell, hogy zökkenjen a világából.
TörlésGyöngyi: Igen, próbáltam, 6 óra múlva elaludt egy babzsákon, miközben már zárták be a játszóházat :-)Nem unta el, inkább elaludt. Én úgy érzem, az enyémmel könnyű, csak ahogy már írtam, 1-4 éves kor között volt a kritikus, de akkor nagyon.
Törlésgyerek nevelve van, csak még nem látszik: ez nagyon tetszett, nem ismertem ezt a mondást. :-)
TörlésNem semmik ezek a gyerekek, elaludt, hihetetlen. :-)
Hm... azért ez az 1-4 évig terjedő időszak csöppet hosszúnak tűnik. :-/
Én tudom, meg látom is, hogy a fiam tök átlag gyerek, jóságba is, hisztibe is. Én mégis van úgy, hogy azt érzem, hogy csak az én gyerekem dacoskodik, csak az én gyerekem nem fogad szót... hú és ilyenkor van a borulás. Bezzeg mindenkinek tök jó, csak nekem nem. :-/
Gyöngyi: Nem tudom, ez egy mondás-e, vagy a férjem találta ki, mert még én sem hallottam mástól. Igen, 1-4 év cirkusz nagyon hosszú idő, de megérte. Annyira jó gyerekem van most, hogy nem is tudom, mivel érdemeltem ki, vagy hogy mivel járultam ehhez hozzá. Talán jutalom cserébe azért a pár borzasztó évért.:-)
Törlés1-4 éves korig tartott az enyémnek. A játszóházból rendszeresen a földön húztam ki, és persze néhány szülő csúnyán nézett rám. Szerencsére az enyém abbahagyta, ha már kellő távolságra kerültünk. 17 évig tanítottam. Ötletem sincs, mit lehet ilyenkor csinálni :-). Ahogy Babi mondta, elmúlik, csak ki kell bírni valahogy.
VálaszTörlésElnézést, véletlenül elküldtem egy pontot :-) Szóval azt akartam még írni, hogy egy ismerősöm azért nem szeretett a játszótérre járni, mert a gyereke úgy gondolta, hogy a játszótér csak az övé, és ordított, ha valaki felmászott ugyanarra a csúszdára, amin ő is ott volt, és megpróbálta lelökni. 2 évig csinálta. Egyszer én is tanúja voltam ennek, csak akkor még megspékelte azzal, hogy 2 méter magasból dobott egy hátast a mászókáról. Nem lett semmi baja.
VálaszTörlés4 éves korig? Jaj-jaj! :) Én sokszor úgy érzem, hogy reggeltől estig csak dacol... Kell a türelem az biztos.
TörlésA pontot nem tettem ki. :) Az ismerősöd csemetéje is akkor egy kis játszótéri rémecske volt, mi is jó eséllyel pályázunk eme nem túl hálás címre. :P
Mivel nem vagyok regisztrálva a blog.hu-ra, így ide írok: de fura, hogy felétek csak úgy jönnek mennek a gekkók, nálunk meg a terráriumban lakozik egy. És az a bagoly?! Kicsit ijesztő, ahogy befigyel, de egyébként gyönyörű. :)
Próbáltam beállítani hogy regisztráció nélkül is hozzá lehessen szólni, de nem találom hol kell. Egy biztos, még akkor is, ha látszólag a gyerekről lepereg minden, nem szabad engedni, mert akkor tényleg nem változik semmi. Ahogy a férjem vigasztalt egy ismerős családot, azt mondta nekik: tudjuk hogy a gyerek nevelve van, csak még nem látszik :-). De majd egyszer fog!
TörlésA férjed vigasztalása tetszik! :) Mert sok esetben jogos.
Törlés