lassandebiztosan

2013. május 12., vasárnap

Elfáradtam...


(forrás: Pinterest)

 Már egy ideje érzem, hogy a vésztartalékaimat fogyasztom. Alapból nincs jó természetem, és baromi pesszimista tudok lenni (most nem megyek abba bele, hogy a gyerekkorom sem volt egy olyan hú, de szuper, és nekem ne mondja senki, hogy ez nincs valamilyen kihatással a felnőttkorra). Na ezen tulajdonsággal rendelkező anya + egy nehezebben kezelhető gyerek, hát, nem a legszerencsésebb párosítás.

 A türelmem is fogyatkozik. Ez ma is a felszínre tört, ugyanis már pár napja próbálom rávenni a leányt, hogy kóstolja meg az isteni, mézédes szamócát. Erre neki a látvány már olyan gusztustalan, hogy fenézi megenni. Ezen jócskán kiakadtam, pedig az utóbbi két napban ahhoz képest szépen evett (jó, az esetek túlnyomó többségében vizuális segédeszközöknek köszönhetően, magyarul mesenézés közben...). Tudom, hogy kretén vagyok emiatt, de mikor válogat ezerrel, akkor mindig eszembe jut, hogy mennyi gyerek éhezik; na meg az is, mikor anyuéknál laktam, volt egy időszak, mikor választhattam: zsíros vagy margarinos kenyér. Annyit még tudtam variálni, hogy só helyett cukorral szórtam meg ezeket.
 És ezért is érzem zavarban magam, mikor páran írták, hogy felnéznek rám, meg hasonlók, mert nem érzem jogosnak. Legalábbis per pillanat inkább lenéznivaló, szánalmas, vergődő, sipítozó szaranyának gondolom magam. Most azért ülök itt, mert a szamócás kiborulásomat erőteljes hanghatásokkal támasztottam alá, persze a lány is, miközben férj aludt(volna), és így eléggé ballábasan kelt fel. Terveztük, hogy elmegyünk anyóshoz délután, de így engem, mint idegbeteget depist itthon hagytak. Vagyis én feküdtem könnyeket nyeldesve az ágyon, ők meg elmentek. :(

 Megőrülésem okozója az is, hogy 3 év alatt egyszer voltunk strandon hármasban, meg egyszer kettesben férjjel uszodában. És ennyi az összes kikapcsolódás. Alapból sem vagyok az az otthonülős (sajnos férfim meg igen), de az, hogy csak orvosi vizsgálatok miatt utaztunk, az azért kicsit nehezen emészthető nekem. Jó, pénzünk sincs rá, nem is álmodozom én külföldi nyaralásról, bőven jó lenne még megyén belül is elmenni valamerre, de nem jön össze. Vagy pénz nincs, vagy valami mindig közbe jön. Pedig biztos sok energiával töltene fel egy kis aktív kikapcsolódás. Mert oké, jó itt ülni a gép előtt, de ez azért nem ugyanaz, mintha programokat szerveznénk, és jól éreznénk magunkat hármasban.

 Úgy döntöttem, kérek orvosi segítséget, mert ez így már nem állapot. Szülés óta is kapok, de most asszem ez már kevés. El lehet ítélni, meg lehet kövezni, nem zavar. Ezt a titkos blogba le sem írom, mert azt olvassa pár "hús-vér" ismerősöm is, és nem szeretném, hogy tudják. Nem azért titkolom, mert szégyellem, hanem mert rossz tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Akkor jöttem rá, hogy mennyire elítélik az emberek azt is, aki mondjuk lelkileg gyengébb, mint az átlag, mikor szülés után padlón voltam, amit a pszichológusnak tanult barátnőmnek elmondtam. Mindent őszintén, a gyógyszert is, erre lerázott annyival, hogy rakd le a bogyót, nem megoldás, szedd össze magad, múltat zárd le. Mindezt pár hónappal a szülés után. Amúgy a "dilim" a szülés utáni vérnyomáskiugrással kezdődött (200 fölötti), amiről nem tudták megmondani, hogy mitől lehet, így itthon, miután egyedül maradtam az akkor még Pirinyóval, rettegtem, hogy mi lesz, ha akkor leszek rosszul, ha egyedül vagyok vele otthon. És ezután jöttek sorban a mi lesz ha kezdetű kérdések, és ezek közül a legijesztőbb számomra az volt, hogy mi lesz, ha mondjuk reggel 8-kor megint felszökik a vérnyomásom, elájulok (vagy meghalok), erre szerencsétlennel mi lesz délután 4-ig, míg hazajön az apja, addig csak sír a kiságyban... Erre annyira ráállt az agyam, hogy az egyik nap kaptam egy több órán át tartó pánikrohamot, ami szörnyű volt, senkinek nem kívánom. Amúgy érdekes, mert egyébként nem tartom magam egy beszarinak, mikor a kórházban ment fel a vérnyomásom, a nővérkéken láttam, hogy csupa idegek voltak, mert csökkentőre sem reagáltam, de én mindvégig viszonylag nyugodt maradtam, és a pániknak még a nyoma sem volt. Anyu küzdött/küzd ezzel a nyavalyával, és én addig, míg nem éltem át, csak hisztinek és figyelemfelkeltésnek tartottam. Sajnos azóta tudom, hogy nem az. :(
 Tudom, és emiatt végtelenül szégyellem is magam, hogy rengetegen sokkal nehezebb dolgokon mennek keresztül, és mégis jobban bírják, mint én. Kár, hogy gyenge vagyok, de itt is látszódik, hogy mennyire mások vagyunk.
 Tisztában vagyok azzal is, hogy nem a legmegfelelőbb gyógymód megoldás a gyógyszer a lelki bajaimra, de nincs lehetőségem alternatív megoldást választani (ugye megint a rohadt pénz, mifelénk sajnos csak magán úton lehetne pszichológushoz menni), valamit viszont kell találnom, mert tarthatatlan, hogy reggelente nincs kedvem felkelni, kedvetlen, nyűgös, lusta, kiállhatatlan hárpia vagyok. Nagyon félek a mellékhatásoktól (főleg a házaséletre gyakorolt negatív hatástól tartok), de nem csak magamat kell néznem: a lányomnak nem ilyen anyára, a férjemnek meg nem ilyen feleségre van szüksége... :S

20 megjegyzés:

  1. Amiatt aztán ne legyen lelkifurid, hogy elfáradtál, türelmetlenebb vagy, ez mindenkivel előfordul, aki mást mond hazudik.
    A pánikbetegséggel kapcsolatban: nővérem is hosszú évek óta küzd ezzel a betegséggel, és hosszú évek óta szed is emiatt gyógyszereket. Nagyon sok alternatív dolgot kipróbált már a gyógyulás érdekében kisebb-nagyobb sikerekkel. Majd érdeklődöm tőle, hogy mit tudna esetleg ajánlani neked is.
    Fel a fejjel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Sajnálom, hogy nővéred is küzd vele! :( Amúgy döbbenet, hogy mennyien benne vagyunk, nem is gondoltam volna...

      Törlés
  2. Én azt gondolom, semmi nem számít, csak az, hogy boldog legyél MOST.
    Ezt úgy kell csinálni, hogy amint kúsznak befelé az agyadba a negatív gondolatok, azonnal el kell zárni a csapot!
    Vegyél elő egy képet (az én képem pl: nem ér röhögni :)- ahogy látom magamat a 25 milliós nyereményt lekaparni egy sorsjegyről.) Noés ezután a kép után nem engedem már vissza a korábbi gondolatmenetet.
    Eleinte nehéz, de egy idő után automatikusan csinálod, és máris jobb az egész életed.
    Mivel soha nem tudhatod a jövőt, teljesen felesleges rajta kattogni.
    Na? Mitszólsz? :)
    Nekem is a saját agyhalálom annak tervezgetése, "Jajjj, de mi lesz így az én kicsiPeppemmel?" Oszt mi? Mittudomén. :D Vele aztán jó sok minden lehet! Így marad nekem a: 25millió,25millió25millió. Érted? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy érzem, hogy az én rohadt csapom elromlott, kikopott a szelep, vagy mi. De majd hátha ad a dokinő valami jó kis cuccot, és jobban leszek, és addig is próbálom azt gyakorolni, amit írtál. Nem röhögtem a képeden, nekem a Skandi 7-es találat ugrott be, mint negatív dolgokat kiszorító pozitívság. Múlt héten amúgy 5-ösünk volt ezen a lottón, és nyertünk 6000 Ft-ot, nagy volt a boldogság annak ellenére is, hogy valószínűleg már többet ráköltöttünk az egy-két év alatt. :D De akkor is, így sokkal közelebbinek tűnik a főnyeremény, és akkor húzunk a Mátrába. :)
      Pepó meg mázlista, hogy ilyen anyukája van, mint Te! Olvastam, hogy min mentetek keresztül, és én ezer százalék, hogy megőrültem volna(én egy kis kiszáradástól úgy kiakadtam, mármint a vérnyomásom, hogy vittek a Nyíribe...)

      Törlés
  3. Én úgy gondolom, ha a gyógyszer segít, akkor igénybe kell venni. Persze, jobb lenne más, de ha ez a megoldás, akkor ez. Az egy nagyon rossz érzés, amikor úgy kezdődik a nap, hogy nincs kedved hozzá.
    Én ezt az anyaságot úgy látom, hogy ha nem tudsz elmenni valahova egyedül, férjjel, barátnővel... akkor bedarál, de nagyon. Még akkor is, ha egészséges a gyereked. Mert rohadt monoton és kell a feltöltődés.
    Nyárra valamit nem tudtok kitalálni? Vagy nagyon nem partner még a kiscsaj abba, hogy kiránduljatok?
    Nem vág ide, de én is imádom a Mátrát. Gyönyörű!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hogy segíteni fog, aztán majd abban is bízom, hogy nem fogok életem végéig ilyen szarokon élni. :(
      Én is így látom, hogy bár tényleg csodálatos anyának lenni, de azért ha nem tud az ember töltődni, akkor azért eléggé fel tudja őrölni az embert.
      Igazából pénzünk sincs nagyon kirándulásra, de valamit azért jó lenne beiktatni, mert ez a begubózás nem nekem való. Nem nagyon partner amúgy, de ketten az apjával erősebbek vagyunk. :) És már kezdünk hozzászokni, hogy bazári látványosságokhoz méltóan az összes szempár ránk tapad... :D
      Nekünk a nászutunk is a Mátrában volt, szerelmes vagyok abba a tájba, és olyan jó lenne ott lakni, nagyon vágyom oda. Gyerek előtt minden évben elmentünk pár napra, és ezek is hiányoznak. De sajnos messze van tőlünk, pár évet még várni kell, hogy ilyen hosszú utat bevállaljunk tömegközlekedéssel (ha csak ugye meg nem nyerjük útközben a lottót, mert akkor egyből irány) :)

      Törlés
  4. szerintem írass gyógyszert, ha azt érzed jónak, én sem jártam terápiára és úgy szedtem, nekem rengeteget segített. (én már kétszer is szedtem, egyszer még régebben, egy vacak párkapcsolatom idején és egyszer a szülés utáni depressziómra. én a Prozacba szerelmes voltam, annyira sokat változtatott az életminőségemen.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! Annyira jó pozitívat olvasni róla, mert általában akik ilyesmit szednek, csak a rossz tapasztalataikat osztják meg előszeretettel sajnos, így elijesztve a leendő gyógyszert szedőket, azokat is, akiknek mondjuk csak ez az egyetlen lehetőségük, hogy talpra álljanak. Muszáj valamit csinálnom, mert már sokszor magamat nem bírom elviselni. Oké, hogy nem sírok egész nap, sőt, csak kábé heti egyszer, és tudok röhögni is, pl azon is, hogy a Tündüs popókrémet zabált, és szanaszét kente (hamarosan lesz róla képi bizonyíték is). De hiányzik a régi énem, az energiám, őrültségem, és úgy érzem, most kell egy mankó, amivel helyre zökkenek.

      Törlés
    2. mondjuk az sajnos tény, hogy a legtöbb antidepresszáns megöli a libidót és nehéz leállni velük, de amúgy...velem csodát műveltek.

      Törlés
    3. Félek a mellékhatásoktól, de hátha velem is csodát művel majd. (Én legjobban attól rettegek, hogy orgazmushiányt is okozhat, és az azért nagyon nem lenne jó... de hátha "csak" a libidómat nyirbálja meg.)

      Törlés
    4. az orgazmussal is bajaid lehetnek, bizony. ez az ára...

      Törlés
    5. :( Na ez az egyik, ami eddig visszatartott, de már úgy érzem, nincs mese... De talán az nyugtat, hogy ez nem végleges, maradandó mellékhatás, legalábbis remélem!

      Törlés
  5. Nagyon sok embernek vannak hasonló problémái, csak nem beszélnek róla. Nekem már a terhesség elején kezdődtek, mert a 9 hónapot végig kellett feküdnöm. Ez pont elég volt a becsavarodáshoz, és még gyógyszert sem javasolt szedni ilyenkor, meg nem is akartam. A szülés utáni hadiállapotok mondanom sem kell, nem javítottak a már amúgy is szar helyzeten. Szóval menj orvoshoz, ha valamelyik gyógyszertől bármi mellékhatás lenne, van helyette más, le lehet cserélni, abba lehet hagyni, de mindenképpen megéri valamit kipróbálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! Azért kicsit fura, hogy ha fórumokra teszek fel hasonló kérdést, általában kb. 95%-ban azt mondják, hogy jaj, hát gyenge kaksi vagy, ha nem bírod önerőből megoldani a problémád...szomorú, hogy még név és arc nélkül is úgymond versengést kreálnak egy egyszerű kérdésből (szerintem legtöbbször olyan nőszemélyek adják ezeket a kéretlen tanácsokat, akiknek vajmi gőzük sincs a lelki nyavalyákról). Eddig összvissz 3-4 ember volt, aki azt mondta, vállalva a saját tapasztalatát, hogy merjem kipróbálni, és majd elválik. Nem értem, hogy miért annyira szégyelnivaló, ha az idegrendszer nem műkszik úgy, ahogy általában szokott.

      Törlés
  6. Ó hát a mai világba ha nem vagy tökéletes, akkor irgumburgum. Azt mered mondani, hogy fárasztó egy gyerek, akkor jön a válasz, hogy minek szültél? :-D
    Mi Férjemmel szoktunk azon viccelődni, hogy eladjuk Mátét a piacon, ha mégegyszer kiakaszt minket. ( sőt én olyat is szoktam mondani, hogy kilógatom gumipókkal az erkélyen, ha kiborít, aztán ott gondolkozhat lógva :-D ) Na erre kaptam már meg, hogy de gonosz anya vagyok. Jah, mert másnak nincs ilyen gondolata? :-)
    Nincs tapasztalatom a gyógyszerről, de ahogy a többiek is írják próba-szerencse és abba is lehet hagyni meg váltani is. Valamerre el kell indulnod, ha úgy érzed, most nem jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, csomószor már azért kiosztanak, ha csúnyán nézek a gyerekre... vagy épp nem dicsérgetem agyon, hanem próbálom inkább lebeszélni, hogy ne ruhástól másszon bele a medencébe. (Anyósom hurrogott le, aztán besértődtem, hátradőltem a székben, és hagytam a dolgokat, aminek az lett a következménye, hogy férjem biciklizhetett haza váltó ruháért. :D Én meg magamban jót röhögtem...
      Eladásról mi is szoktunk diskurálni, de végül arra a megállapításra jutunk, hogy úgyis visszahoznák. :D A gumipókos ijesztő! De szerintem is a legtöbb szülő olykor elég cifrákat tud gondolni. Mikor hazahoztuk a kórházból, és már vagy egy hete csak bőgött egész nap, én komolyan úgy éreztem, hogy berakom ilyen kihelyezett inkubátorba, és megnyomom a csengőt, és otthagyom. Ezt közöltem az emberrel is, de aszongya: mit mondunk az embereknek, hová lett, mi lett vele. Végül szerencsére maradt, és miután 5 hónappal később abbahagyta az állandó nappali sírást, már egész boldogok voltunk, és már nem akartuk visszavinni. :)

      Törlés
    2. 5 hónapig sírt egyfolytában? az kemény.

      Törlés
    3. Mindenki azt mondta, hogy "csak" hasfájás, 3 hónap, és abbahagyja... Csak szegényem szerintem már akkor tejérzékeny volt, és hiába a HA -s táp, az általam ismert összes trükk bevetése (különféle gyógyszertári pukiztatók, pocakmasszázs, ringatás, teák, stb) ellenére ugyanúgy csak tekergett, és bömbölt egész nap, 20 percnél többet nem aludt egyhuzamban sosem ez idő alatt.

      Törlés
  7. Szia!
    Szívesen olvasnám a blogodat továbbra is.Átjöttem ide és szeretném követni Hanni és a Te sorsodat.

    Ez a bejegyzés nekem nagyon szimpatikus volt, ha lesz erőd,energiád, nagyon kíváncsi lennék az orvosi segítség részleteire is-már amennyire publikusnak tartod majd.

    Mi lázgörcsökkel küzdünk,talán most sikerül rendezni a dolgokat,de lelkileg...házasságilag nem vagyun a topon.
    Szóval, kíváncsian várom a folytatást erről is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jól esik, hogy érdeklődsz, köszönöm!

      Az orvosi vizsgálat csak annyi volt, hogy 3 tesztet kitöltöttem, bent elmondtam, hogy mit érzek, és miért, és már kaptam is a gyógyszert.

      Sajnálom, hogy még mindig küzdötök a lázgörccsel (nekem ez nagy-nagy félelmem), biztos nehéz lehet. Az egyik ismerősöm kislányánál is van, és én azt hittem, hogy ez csak magas láznál lehet, de kiderült, hogy nem. De hátha végre egyszer tényleg nyár lesz, és nem lesz annyi megfázásos betegség, és akkor a görcsök sem lesznek. Amúgy ezt idővel ugye kinövi?
      Ha van kedved, nyugodtan írj ám emailt, engem is érdekel, hogy veletek mi van.

      Törlés