2012. december 3., hétfő

Adventi "buli"

A tegnapi nap nem életem legszebb napja, az biztos! Nem tudom, mi lesz így az eltervezett, és hőn áhított romantikázásból, de lehet, hogy semmi... o.O
Kezdődött azzal, hogy egyetlen férjuram visszaszokott a cigire legnagyobb "örömömre". Majdnem 2 év munkáját dobta a kukába. :( Pedig tök büszke voltam rá, mert a melóhelyén mindenki szívja, mégis hősiesen ellenállt a kísértésnek. Eddig. A csalódottságon kívül azzal is az őrületbe kergetett, hogy mikor hazajött, mindig mondta, hogy ma ennyit meg ennyit szívott. Én meg persze nem bírtam megállni, hogy ne csesztessem vele, persze finoman. Erre azzal jött, hogy: "de nem fogok venni", meg hogy "basztassál csak, a beszólásaid is arra ösztönöznek, hogy szívjam". Igen, persze, mindenért én vagyok a hibás című fejezet ez. Menjen már! Egyébként meg irigy is vagyok, én is bagós voltam, szerettem is cigizni, talán ha több pénzünk lenne, vissza is szoknék. Azt is mondtam neki, miután már nagyon untam, hogy minden nap ecsetelte, hogy ennyit meg ennyit szívott, hogy engem nem érdekel, ne várja azt el tőlem, hogy megpaskolom a buksiját, és azt mondom, hogy ügyes vagy, vagy hogy semmi gond, majd lerakod. Nem mondok ilyet, mert ismerem a rohadt nikotint annyira, hogy mennyire alattomos, kár áltatni magunkat, meg a másikat is. Közben meg mintha tőlem várta volna a feloldozást... Ja, és gondolom hiányzott is a szervezetének, mert itthon egy darabig nem szívott, és olyan kiállhatatlan, mindenbe belekötő, zsémbes alak volt, hogy kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen lesz házsártos öregemberként. Azóta természetesen már vett egy dobozzal... :( Sajnálom ezt, mert tényleg nincs rá pénz. Mondjuk legújabban Tippmix-ezik, és nyert egy kis lóvét (2500-ból csinált 5000-et), és nem ész nélkül csinálja, de ugye arra is rá lehet szokni. És félre ne értsen senki, nem sajnálom tőle, de fáj nagyon, hogy ezt csinálja. Főleg azért, mert ebből fakadóan hazudott is... Egyszer letagadta, hogy cigizett. :( Aztán meg úgy állította be, hogy hát ez valójában nem hazugság volt, hanem azt mondta, amit hallani szerettem volna... Hát köszi!!! Ja, és egy ideje már itthon is szívja (természetesen lent a ház előtt).

A bagó-ügy megadta az alaphangulatot és feszültséget, vasárnap aztán borult a bili. De olyannyira, hogy én úgy földhöz vágtam a lapátot, hogy eltört, ő meg egy kicsit megtaszajtott. :( Pedig nem jellemző ránk ez a fajta "olaszos" hangoskodós veszekedés, meg is lepődtem magunkon... Én lobbanékonyabb vagyok, mint ő, de azért vissza tudom magam fogni. Vagy tudtam.
Annyira kiakadtam, hogy fogtam magam, és szakadó esőben kitekertem a Tesco-ba, vettem macskamentát. Sajnos nem volt nálam több pénz, viszont a vásárlás nagy örömmel töltött el, folytatni akartam, így hazabicikliztem lóvéért, majd vissza ki, és vettem macskafésűt, műegeret, (csupa hasznos, nélkülözhetetlen dolgokat :D ), na meg persze egy lapát is belekerült a kosaramba. :S Valahogy az is élvezetessé tette ezt, hogy mondom ha ő cigizhet, akkor szórom én is a mánit, mert kábé a dohányzásra fordított pénzkidobás is annyira értelmes, mint a szárított macskamenta vásárlás... Szerencsére azért minden lókakit nem vettem meg, sikerült megálljt parancsolnom magamnak, de kezdem megérteni a kényszeres vásárlókat...


A Cuki új szava a hamm. Annyira édesen, kicsit mélyített hangon mondja. :) Szombaton kezdte, mikor reggel bementem hozzá. Mondta, én nevettem, erre ő is, majd egy csomószor ismételgette. Jót vidultunk. Nem az evésre használja, szerintem inkább valahogy az ásításból jött, mert olyan hammogva csinálja. :)
Meg az apja hozott egy leselejtezett billentyűzetet, mer állandóan nyomkodja a gépét. Ez meg még mobilis is, úgyhogy nagy a boldogság.


Viszont csoda történt: először sikerült időre megcsinálnom az adventi koszorút. Bár a "békés" hangulatnak köszönhetően a meggyújtás elmaradt. Vicces volt a megcsinálása (mondjuk nem nevettem): eddig minden évben ugyanolyan volt a koszorúnk, fenyőágakat aggattam koszorúalapra, meg 4 bordó gyertya, és szárított narancs és alma. Most viszont valami gyorsabban elkészíthetőt akartam, láttam is sok jó ötletet, de természetesen több időbe telt az új változat elkészítése... Ez azért történt így, mert persze alapanyagot olyat, amit én szerettem volna, nem lehetett kapni. A recept szerint műmohát kellett volna használni, de sehol nem kaptam. A neten is csak egy helyen láttam, de már késő lett volna, de majd jövőre... Így helyette szizált vettem, de nagyon műnek hatott, így raktam bele világosabb színű raffiát. De az meg túl vastag volt, így elkezdtem hát vékonyabbá szedni őket, és egy csomó időm ráment (a terveimben az volt, hogy beleteszem a műmohát, oszt csókolom). És persze a "gyertyatartó" színe egybeolvadt a gyertyákkal, így hát muszáj voltam zöldre festeni /tényleg mániám a dolgok átpingálása :) /. Majd szerintem még teszek rá egy masnit, maradt még ilyen fehér izé, de nem biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...