2012. december 18., kedd

Izgi hét

 A legizgalmasabb az volt, hogy én nagyban vártam a tértivevényt a szakértői bizottságtól, erre még az előtt telefonáltak, hogy visszajött volna. o.O Ezen eléggé meglepődtem, de nagyon örültem, mikor megcsörrent tegnap a telefon, és mondták, hogy üresedés van, és mehetünk csütörtökön.
   Teljesen izgatott vagyok, hogy mit mondanak majd a bizottságnál. Néha azért be kell látnom, hogy nincs összeesküdve ellenünk az ég, és valamiben nekünk is van szerencsénk. Tényleg nagy mázli, hogy üresedés volt. :) Leginkább abban bízom, hogy a második félévben már vihetem fejlesztésre. Biztos sokat segítene rajta, és rajtunk is.

 Ma mentünk az Aranykapuba a gyógytornászhoz. Kaptunk feladatsort, ami be is lett mutatva. H. eléggé fel volt háborodva, nem nagyon volt kedve hozzá, de tök izgalmas feladatokat kaptunk, biztos itthon tetszeni fog neki. Van olyan, hogy ülök a széken, ő az ölemben szembe velem, és le kell lógatni, és ott jobbra balra ringatni. Meg a gimnasztika labdát oda kell neki gurítani, és vissza kell majd löknie. Ja, és végre tudjuk, hogy  a labdán nem csak úgy hasalni kell ám, hanem alkartámasszal kell csinálni a feladatokat... Azért magán és magán út közt is óriási különbségek vannak: az idősödő gyógypedagógus, akinél párszor voltunk, és Ayres terápiát csinált, de nem igazán voltam elégedett vele: odanyomta a kezembe a könyvből kifénymásolt oldalakat a feladatsorokkal, oszt viszollátás; az Aranykapunál viszont tényleg személyre szabottan kaptuk a feladatokat, amik normálisan el is lettek magyarázva, be lettek mutatva. Azért nem mindegy! Nem is megyek többet ahhoz a nőszemélyhez, óriásit csalódtam, és még úgy csinált, mintha hálásnak is kellett volna lennem a fénymásolatokért, hozzá is tette, hogy ilyet nem mindenkinek ad... Meg nekem nem kell, hogy azt mondják, hogy szeressem a gyerekem attól, hogy olyan, amilyen... De ez komolyan, milyen dolog már, hogy lehet ilyet mondani??? És a legutóbbi alkalommal úgy tornáztatta a leányzómat, hogy közben az unokájára vigyázott kb. a felében. Nem mondanám, hogy ránk koncentrált maximálisan. Na nem lovagolok rajta tovább, nem jött be, kész, le van zárva az ügy, szerencsére az Aranykapunál rendesek, és remélem, hogy ha odajutunk, hogy korai fejlesztést kap, kifogunk majd egy rendes gyógypedagógust.
  Kis kikapcsolódás is volt, ami nagyon jól esett: elmentünk a Malomba egy játszóházba. Jól éreztük magunkat, bár én eleinte féltem. :) Olyan ijesztő néhány játék, hogy nem igaz, az én gyerekkoromban volt cicamászóka meg betonhinta, oszt csókolom. Nem ám mindenféle labdatenger, óriáscsúszda, és hasonlók. Tetszett Hannának, és a nagy csúszdán rengetegszer lecsúszott. Nekünk jó kis testedzés volt, mert egyedül nem tud felmászni, így apja lentről adogatta nekem. :) Én is lecsúsztam mindkettőn, jó volt. (Bár elméletileg nem lehetne szülőnek, de én pici vagyok, lehet nem szúrták ki, hogy nem gyerök vagyok. :D
 A labdatengerről jutott eszembe, hogy mi lenne, ha lenne itthon is. Néztem az interneten, de az árakon elborzadtam. A Vaterán, és hasonló helyeken is nagyon megkérik ezeknek a kis labdáknak az árát. Viszont a Praktikerben akció van, és egy sátor 100 labdával 4200 Ft. Ez nagyon kedvező, mert használtan többért árulják az ugyanilyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...