Úgy volt, hogy azok, akik vizsgálták, odaadták a papírt, el kellett olvasnunk, majd megbeszéltük a dolgokat.
Az olvasás végére furcsa vigyor ült az arcomra, lehet, hogy meg is
ijedtek tőlem. Valahogy egyszerre estem kétségbe, és közben meg is
könnyebbültem, hogy nem csak beképzelem a dolgokat.
Idézek párat a gyógypedagógus megfigyeléseiből, véleményéből:
" Szüleihez egyszer-egyszer odament, kapcsolatkezdeményezést nem tudtam
megfigyelni. Nevére nem figyelt. Szociális játékot nem kér. A kislány
fejlettségi szintje az alacsony kooperációs hajlandóság miatt csak
részben volt megítélhető. Életkorához képest jelenleg kifejezett
elmaradás mutatkozik a szociális kommunikáció, illetve a rugalmas
gondolkodás, irányíthatóság területén. "
Meg lettünk dicsérve, és még írásba is foglalták: "A szülők rendkívül
érzékenyen és reálisan látják H. állapotát, a fejlődésbeli
eltéréseket megfogalmazzák. Ezek együttesen jó alapját adhatják a
gyermek célirányos fejlesztésének."
Ez azért jól esett, mert a legtöbb ember, akivel beszéltünk erről, azt mondja, hogy ugyan, nincs ezzel a gyerekkel semmi, csak a szülők képzelik be.
Javaslatként pedig a területileg illetékes szakértői bizottság
felkeresése, és a korai fejlesztés mielőbbi elkezdése szerepelt. Mondtam
nekik, hogy pont azért is szerettük volna magán úton intézni a
dolgainkat, hogy elkerüljük az államit, de a gyógypedagógus azt mondta,
hogy (szó szerint idézem) H. állapota megköveteli, hogy felkeressük a
szak.bizottságot. :( Ezek nem annyira léleksimogató dolgok, valahogy a
szülő agya szerintem arra van beállítva, hogy az ő pici gyereke csak
tökéletes lehet, és mikor már 20 hónapja csak azt kell hallgatni, hogy
így le van maradva meg úgy, az azért nem kellemes... Na meg az sem, hogy
próbálok én elvonatkoztatni attól, hogy Ő más, de mikor állandóan
össze kell gyűjtenem, le kell írnom, el kell mondanom, hogy mi van,
akkor szinte lehetetlen nem azon agyalni, hogy mekkora szakadék van
közte és a kortársai közt. Amúgy az Aranykapu előtt le a kalappal,
szerintem teljesen korrektek, hogy továbbküldtek, nem pedig azt
csinálták, hogy óh, hát rendbe tesszük mi. Ez becsülendő, és fontos,
mert sokan meggyanúsítják a maszek helyeket azzal, hogy mindenáron ott
akarják marasztalni az embert, hogy oda vigye a pénzt, de ezt ők is
megcáfolták. Sokan a Dévényeseket is ezzel bélyegzik meg, pedig a
legtöbb gerinces.
Miután hazajöttünk, és elaludt a lány, jól beforraltboroztunk... Egy
hihetetlen minőségű, "Borivó" néven futó borkülönlegességből főztük,
amit a Pennyben vásároltunk asszam 400Ft/2liter áron. Nem volt túl
finom, de legalább ütött. :S
Már feladtuk a nyomtatványt és az eddigi orvosi papírokat, kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fognak jelentkezni. A minimum az az 1 hónap, de elképzelhető,
hogy több lesz, és utána még a vélemény kiállítása is pár hónap állítólag... Addig meg (és persze azután is) a kedvenc dolgomat
tehetjük csak: várunk, várunk és várunk. És rohadtul nincs kedvem megint
vizsgálatra vinni, de nincs mese, ezt kell tenni az ő érdekében. De
akkor is nehéz, főleg a bizonytalanság. Bár, lehet, hogy jobb, hogy nem
tudjuk, hogy mi van pontosan az út végén, mert így azért lehet
reménykedni...
