Soha nem csináltam még emlékeim szerint ilyet, mármint hogy egy posztban válaszoltam egy hozzászólásra, de most eljött ennek is az ideje. Még az is átfutott az agyamon, hogy letiltom a hozzászólásokat, de neeem, nem adom meg ezt az örömöt! :)
Bevallom, eddigi bloggerina létem ideje alatt ez a leggonoszabb írás, amit felém intéztek. :( De nem siránkozom, hisz ezt vállaltam, mikor nyílt blogolásba kezdtem, szóval annyira azért ne sajnáljatok! ;)
"Kedves Kati!
Azért ez nekem eléggé tudathasadásos állapotnak tűnik a részedről...
Hogy van az, hogy büszkén vered a melledet, hogy mennyire elfogadó vagy, hogy mennyire elfogadod a homoszexualitást... de akinek más a véleménye azt megköpködöd, vagy hogy a saját 3 éves autista kislányodat meg képtelen vagy elfogadni...
Fura elvárni mástól az elfogadást, mikor te is képtelen vagy rá... egyébként azt gondolom, hogy ha a gyermeked homoszexuális lenne, azt is képtelen lennél elfogadni...
azt írod, hogy azt szeretnék az emberek, h a homoszexualitás a négy fal között zajlódjon, meg hogy azt is, h a gyermeked is a négy fal között autistáskodjon... hát pont te írtad a posztodban, hogy legszívesebben ki sem vinnéd/viszed az utcára... akkor most miről is beszélünk??? A homokat igen, de a saját gyerekedet, aki a véred, meg nem???
Tudod, szerintem nem véletlenül kaptad te ezt a kis manót az élettől... nem ártana egy kis alázatot tanulnod!
Van homo barátom, ismerősöm is, nem is egy... de ők nem vesznek részt a felvonuláson, mert undorítónak tartják, ahogy ott viselkednek az emberek... aztán csodálkoznak, hogy megköpködik őket... ilyen viselkedésért bárkit, nem kell hozzá homonak lenni... és nem attól fogják őket elfogadni, hogy felvonulnak és verik a mellüket... kézenfogva séta, puszi abszolút belefér sztem, de minden más a négy fal közé tartozik... homoknál és heteroknál egyaránt... nem tartozik senkire... ugyanúgy, mint hogy pl. nem sz@runk az utcára... és nem, nem úgy működik, ha valami nem tetszik majd félrefordítom a fejem! mert akkor majd mindenki azt csinál, amit akar, aztán ha a fejedre sz@rik valaki, akkor majd forgathatod a fejed...
Bea"
Kedves Bea!
Járok pszichiáterhez, majd ha megyek kontrollra, akkor megkérdezem, hogy skizó vagyok -e, oké? :)
Én úgy vélem, nem köpködtem senkit. De mint már többször is leírtam, ha megöltök sem fogom elfogadni azt, hogy nem tekintik normálisnak egyesek a melegeket! Ez az én világnézetembe nem fér bele. Számomra az nem érték, hogy heteró vagyok. De ha valaki ezt annak tartja, hát nem tudom megállni szó nélkül! És ha ez köpködés, akkor jó, szemét vagyok. Nem igazán érdekel!
Az, meg hogy a pofámba dörgölöd, hogy mekkora gyökér vagyok, hogy nem fogadom el a gyerekemet, aki a saját vérem és hogy ez milyen ellentmondásos a melegek melletti kiállásommal, hát csak gratulálni tudok. Felhasználod és ellenem fordítottad azt, amit őszintén leírtam arról a folyamatról, ami az elfogadásról szól. Nem tudom, hogy ki vagy, nem tudom, hogy van -e olyan gyereked, aki más, nem tudok rólad semmit, így nem ítélkezem, és nem is kívánok neked rosszat, de azért ez nagyon gonosz dolog volt tőled. Szerintem... Nem kívánom, hogy éld át azt, amit a lányom, én és a férjem átélünk. Idővel biztos másképp fogom látni, de bocs, hogy nem hazudom azt, hogy egyik napról a másikra pikkpakk elfogadom azt, hogy a gyerekemnek számtalan nehézséggel kell szembenéznie, és nem is biztos, hogy önálló életet tud majd élni felnőttként. Azt sem tudom, hogy te mennyire ismersz engem, hány bejegyzésemet olvastad el figyelmesen, de ha így tettél volna, akkor szerintem nem írtad volna ezt, hisz szerintem eléggé érződik sok írásomon, hogy dolgozom azon, hogy elfogadjam az állapotát. Csak tudod, ez baromira nehéz. Egy melegnél sokkal jobban be tudod határolni a "kilátásokat", míg az autizmus egy akkora kérdőjel így gyerekkorban, hogy nem igaz! És ha meleg lenne a gyerekem, azért nyelném le nehezen, mert félteném a sok begyepesedett, szemellenzős baromtól!
Tudod, hogy miről beszélünk??? Hogy miért nem szeretek kimenni az utcára? Szívesen válaszolok: egyik, hogy fizikailag alig bírom hazacipelni és valahogy bizony haza kell jönni... És mivel minden alkalom ilyen, már félve megyek ki. A másik, ami miatt legszívesebben bezárkóznék, az a sok megvető pillantás. Leszarom, de azért ettől még fájnak a megjegyzések, az okoskodások, a lenéző bámulások és kibaszottul fáj, mikor látok családokat mondjuk boldogan, kézen fogva sétálni a gyerekeikkel. Nálunk is remélem eljön majd ez az idő, de még nem. És sajnálom, de baromira hiányzik ez (is).
Az meg hogy egy meleg kimegy -e a felvonulásra vagy sem, saját döntése. Ők sem egyformák. Én nem ítélem el azokat sem akik kimennek, meg azokat sem, akik nem. Mint írtam, az én meleg barátom sem megy ki, de nem fogom basztatni, hogy mivel én valószínűleg kimennék, ha leszbi lennék, akkor menjen ki ő is...
