2014. február 16., vasárnap

Autizmusnak hívnak... (monológ)

Autizmusnak hívnak.......

Írta: Omri Fiman/Marty Murphy

Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Autizmusnak hívnak.

Talán már ismer engem, vagy hallott rólam. Egy körülmény vagyok, egy "rendellenesség", ami igen sok embert érint. Ott és akkor támadok, ahol, és amikor csak nekem tetszik. Nem úgy, mint a Down Szindróma, vagy más születési "rendellenességek", én nem hagyok semmilyen jelet azokon, akiket megtámadok. Igazából büszke is vagyok arra a képességemre, hogy úgy vagyok képes behatolni egy gyermek életébe, hogy megejtően szépnek hagyom meg. Sokan még csak észre sem veszik, hogy ott vagyok. A gyermeküket hibáztatják azért, amit én csináltatok vele. Az autizmus vagyok, és azt teszem, ami nekem tetszik.

Az autizmus vagyok. Megtámadok fiúkat és lányokat is. Megtámadok csecsemőket és kisgyermekeket, Legjobb áldozataimat a 2 éves körüli korúak között találom, de bármilyen gyermek megfelel. Szeretem e gyerekeket, és ők mindig az igazi áldozatok, bár a gyerekek családjaiból más áldozatokat is szedek. Ez olyan, mint amikor egyet fizet, kettőt kap. Egy gyermekre hatok, és "megfertőzöm" az egész családot.

Az autizmus vagyok. Megtámadok szegényt és gazdagot egyaránt. A gazdagok taníttatással és terápiákkal küzdenek ellenem. A szegények elzárják a gyermekeiket, és nem tesznek ellenem erőfeszítéseket. Könnyebben vagyok képes legyőzni a szegény gyerekeket, mint a gazdagokat, de bárhol gyökeret tudok verni.

Az autizmus vagyok. Az a rendellenesség vagyok, ami az egyenlő lehetőségeket teszi tönkre. Egyformán megtámadok fehéreket, feketéket, mexikóiakat és ukránokat, oroszokat, lengyeleket, szlávokat japánokat, koreaiakat és finneket. Valójában bárhol a Földön lecsaphatok. Számomra nincsenek földrajzi korlátok.

Az autizmus vagyok. Nem teszek különbséget vallási alapon sem. Megtámadok zsidót és keresztényt, muszlimot, buddhistát, ateistát és agnosztikust egyformán. Nem törődöm egy ember vallásával, vagy hogy miben hisz. Amikor lecsapok, minderre úgyis elég kevés ideje marad. Amikor rám találnak, mindent megkérdőjeleznek, amiben addig hittek, úgyhogy miért kellene csak egy csoporttal foglalkoznom? A bolygó minden vallása követői között vannak, akik hatásom alatt állnak.

Én vagyok az autizmus, és erős vagyok, és minden évvel, minden hónappal és nappal, minden perccel és másodperccel egyre erősebb leszek. Izgat ugyan az a pénz, amit az ellenem folytatott küzdelembe, valamint a hatalmamba kerített gyermekek megsegítésébe be lehetne fektetni, de eddig kevés félnivalóm akadt. Egy-két ország, mint Kuvait egész szép összeget költenek arra, hogy segítsék azokat, akiket célba vettem, mások, mint az Egyesült Államok, inkább olyan nevetséges dolgokra költenek pénzt, mint hogy megszámolják, hány amerikai indián gyakorolja a voodoo*t, ahelyett, hogy ellenem harcolnának. Ilyen légkörben, ami most itt van, virulok, és olyan pusztítást és roncsolást végzet, amilyet csak akarok. Ilyen helyeken jókedvűen dörzsölöm a tenyeremet azoknak a gondoknak a láttán, amiket a gyerekeknek, családjuknak és végső soron az egész társadalomnak okozok.

Az autizmus vagyok. Amikor jövök, azért jövök, hogy végleg ott maradjak. Elveszem a családok álmait és reményeit, és élvezettel taposom le őket. Látom a félelmet és zavarodottságot áldozataim szemében, és látom formálódni a félelem és szenvedés ráncait a szüleik arcán. Látom, ahogy szégyenlik miattam a gyermeküket, és látom sikertelen kísérleteiket, hogy elrejtsék őt és engem a világ elől. Látom a könnyeket, amiket a szülők sírnak, és érzem gyermekeik könnyeit. Az autizmus vagyok. Bánat jár nyomomban.

Az autizmus vagyok. Mindent elveszek, és cserébe semmi mást nem adok, csak zavarodottságot, és iszonyt. Elveszem a beszédet és a tanulást. Elveszem a szocializációt és a megértést. Elveszem a "hétköznapi értelmet", és, ha lehetőségem van rá, hogy viruljak, mindent elveszek a fizikai léten kívül. Amit meghagyok, gyakran rosszabb a halálnál.

Az autizmus vagyok. Semmitől sem félek, csak a bátorságtól, amiből, szerencsémre, igen kevéssel találkozom. Azoktól félek, akik ellenállnak nekem, és küzdeni próbálnak ellenem, és harcukba másokat is bevonnak. Azoktól félek, akik biztonságosabbá és könnyebbé próbálják tenni áldozataim és családjuk életét. Azoktól félek, akik előre próbálnak menni, függetlenül az én jelenlétemtől. Félek attól a naptól, amikor eltűnök a Földről. Bár mostanság nincs túl sok félnivalóm. Nincs félelemre okom. Az autizmus vagyok, és fogadok, hogy ismersz engem, vagy tudsz rólam. Ha mégsem, akkor esetleg hamarosan találkozunk. Egyre gyorsabban haladok előre, sokkal gyorsabban, mint valaha is tettem. Új és új gyerekeket keresek állandóan. Újabb gyerekeket keresek, akiket elfogyaszthatok, és új életeket, amiket lerombolhatok. Rettegek attól a naptól, amikor fitymálóan, vagy még rosszabb: megértően fognak rám nézni. Attól a naptól kezdve fogok haldokolni. De addig is biztonságban vagyok, szabadon portyázhatok tovább. Szabadon okozhatok kínt és szenvedést, amit olyan jól csinálok! Küldetésben vagyok, és sok tennivalóm van még, és szerencsémre, még senki sem állított meg.

Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem: autizmus. Talán már ismer, vagy talán már hallott rólam, vagy ha nem, hát hamarosan találkozhatunk...

Forrás: egy sorstárs anyuka blogja - http://tdori.blogger.hu/2013/12/16/hello-autizmusnak-hivnak-monolog

Jah, amúgy semmi extra, "csak" lementünk a játszótérre... Kár volt! :(

11 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Sajnálom, hogy az első gyereknél dobta ki ezt a gép... :( Mármint a legjobb az lenne, ha sosem dobta volna ki, de így biztos, hogy nem merünk, sok az a 10-20% esély az ismétlődésre (én legalábbis...féltesója az apja útján még lehet). Azon is szoktam depiskedni, hogy valószínűleg úgy fogok meghalni, hogy nem tudom, hogy milyen egy sima gyereket felnevelni, aki magától jár, magától beszél, nem kell orvostól orvosig hurcibálni az első 2 évében, meg ilyenek. Persze, próbálok megbékélni a sorsommal, de akkor is motoszkálnak ilyenek az agyamban. Lehet, meg kellene emelnem a gyógyszeradagom, hogy letompuljon az agyam. :)

      Törlés
    2. Nem tudom, honnan tudtad, hogy pont a tesókérdés járt a fejemben. Hogy pedig "de sokat lendítene rajtad"! Teljesen értem az ismétlődéstől való parát, ez nem is kérdés. De tényleg fura, hogy ezt írtad, pedig nem is mondtam.

      Törlés
    3. Gondolatolvasó vagyok. Vagy boszorkány. ;)
      Sajnálom, hogy nincs tesó, mert biztos, hogy a nagylánynak és nekünk is nagy húzóerő lenne. De hát ez van...

      Törlés
  2. Bőgök...soha nem tudhatjuk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( Adrienn, ne haragudj rám kérlek! Nem szerettelek volna megbőgetni! :(
      Minden erőmmel szorítok nektek!

      Törlés
    2. Jaj, dehogy!
      És tudom, és köszönöm!!!!!

      Törlés
  3. Kemény, de nagyon jó. Ezt meg kellene osztani több fórumon is.

    VálaszTörlés
  4. Elgondolkodtató írás és nyers. De sok igazság van benne. Viszont jócskán negatív is, ami hááát elég egyoldalúvá teszi az írást, de mi érintett szülők tudjuk, hogy azért van ennek a nehezebb útnak is csomó jó oldala, pozitívuma is.

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...