lassandebiztosan

2015. április 30., csütörtök

Számok

Már régebben is sejthető volt, hogy jócskán érdeklődik a számok iránt, 2 évesen 10-ig számolt úgy, hogy ekkor még alig beszélt. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem ez nem csak bemagolt valami volt már akkor sem, hanem adekvátan használta őket. Ennek ellenére megkapta Szegeden a gyermekpszichiátrián, hogy értelmi fogyatékos a szüléskor elszenvedett oxigénhiány miatt, vegyem meg az Én is tudok beszélni könyvet, és abból okítsam a leányt, de ne lepődjek meg, ha nehéz lesz beszerezni, hisz hiánycikk meg vágjak ki teszkós, lidlis újságokból képeket és próbáljak meg ezek segítségével kommunikálni vele és örüljek neki, hogy nem auti... Félre ne értsen senki, nem ezzel a diagnózissal/véleménnyel (BNO F83: kevert specifikus fejlődési zavar) volt konkrétan bajom; hanem azzal, ahogy bántak velünk, amennyire csak arra tudtak fókuszálni legtöbben, hogy úúú, milyen pirinyó kislány, hát normális -e ugyan ez a némber, aki az anyja, hogy már 2 éves kora előtt gyerekpszichóra cibálja szegény szerencsétlent, stb... A doktornőnk amúgy rendes volt, előtte le a kalappal, azt is megértette és nem háborgott, hogy miért léptünk le hamarabb, mint ahogy kellett volna. A gyermekpszichiátriás kalandunk ITT olvasható.

Na de ennyi múltidézés (ami kissé keserű szájízt hagy maga után számomra), inkább a jelenre próbálok fókuszálni. :)
Annyira aranyos, okos és tüneményes a Cuki, mikor épp nem tombol önkívületi állapotban a játszótéren és az egész hazafelé vezető úton pl. azért, mert nem engedem, hogy egy használt, ki tudja ki által hátrahagyott taknyos papírzsepivel játsszon, hogy azt szavakkal nem tudom kellőképp érzékeltetni. Igazi kis angyalka, sugárzó kék szemekkel, göndör, szőkés-barna fürtökkel, akinél a számmánia és a merevség abban mutatkozik meg leginkább az utóbbi pár hónapban, hogy mikor megyünk és jövünk az oviba/oviból, akkor minden emeletnél el kell sorolnom legtöbbször kettőször (a videón kivételesen háromszor) az ajtókon lévő számokat, majd mondja a drágám, hogy "lapozzunk", és így jöhet a következő emelet. :) Már jó ideje képről is ismeri a számokat, de mintha ez a rituálé adna neki biztonságot, hogy kérdez, hogy "ez mi?", én mondom és így nagyjából ugyanolyanok a reggelek és a hazajövetelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése