2015. április 22., szerda

Ovi

Mostanában nincs kedve menni. :( Pár hónapja betegség utáni kényszerpihenő után volt ilyen, de most erre sem lehet fogni. Elméletileg az egyik csoporttársa miatt szorong (egy kiscsaj, aki eléggé nyomulós és hát ez neki nem épp a kedvence...). De hát eddig is csopitársak voltak. Egyszerűen nem értem. Szeretném tudni, hogy mi lehet az ok, de nem jövök rá. És közben a szívem szakad meg érte, mert bár sokszor az őrületbe kerget, kiakaszt (semmi nem jó neki, rendszerint minden ellen tiltakozik, ellenkezik, dührohamot kap, tombol, rugdos), de itt érzem, hogy ez nem ilyen dacos valami, hanem tényleg nem akar menni. :( Ezt abból is gondolom, hogy mikor csak úgy "poénból" tiltakozik, akkor ilyen túljátszott, brazil szappanopera főszereplőinek is irigylésre méltó lenne az alakítása, de az ovis nem akarok dolognál lecsömpül a szája és mondja, hogy "nem csoportba, hanem haza megyünk" és még a szemeit is dörgöli, és könnyezik. :'( Egyem is meg! A beszoktatásnál nem igazán volt erre példa, most meg...
Azzal nyugtatom magam, hogy nemsokára nyári szünet. Jó, inkább félnyugtatás, mert ekkor meg ugye az van, hogy hát nincsenek fejlesztések (nincs pénzünk magánra...), így ez ilyen fekete lyuk, minden sni-s, szerényebb anyagi háttérrel rendelkező gyerekkel egyetemben (régen nem a tanrend szerint volt a korai, hanem egész évben, de hát változnak az idők és általában minden szarabb lesz és...). Így szerintem az lesz, hogy az ovi miatt nem fog szorongani, viszont nagy valószínűséggel el fog kanászosodni itthon. :/ Lehet a köveket hajigálni, okoskodni, elítélni; nem hat meg (a 4 év alatt megedződtem valamelyest), de szégyen, nem szégyen, sima szülők vagyunk, nincs auti spec. fejlesztői képesítésünk, sőt semmilyen sem, így azért sokszor nehéz, hiába a sok irodalom, olvasás, a tanácsok. És ha lenne ilyen végzettségünk, szerintem a saját gyerekünkkel akkor is engedékenyebbek lennénk, ahogy magunkat ismerem... :P
Tavaly nyáron is nagyon érződött, hogy nem kapott semmiféle ellátást. :( De most komolyan kérdem, kb. 2,5 hónapig le vannak szarva azok a gyerekek, akiknek nem gazdagok a szüleik és emiatt nem kaphatnak magán úton fejlesztést? Az autizmus kapcsán meg pláne nonszensz szerintem, hogy ilyen sok kihagyás van (az autik többsége mereven ragaszkodik a szokásokhoz és sejtésem szerint egy ilyen hosszú kihagyás után nehezebben rázódnak vissza, mint nt-társaik). Lehet, hogy nem értek hozzá, de józan paraszti ésszel nekem úgy lenne logikus, hogy nem tanévhez kötik a korai fejlesztést...
Mondjuk mit várok én kis naiv az ingyé' ellátástól? Pedig okulhattam volna már a mozgásfejlesztés kapcsán is, de hát ezek szerint mégsem vagyok olyan pesszimista, mint amennyire sokan szeretnének beállítani. (Ha nem bírtuk volna kiperkálni a Dévény árát, akkor itthon kellett volna az ingyenes, neurológus által javasolt Katona-módszerrel "dolgoznunk" fél éves kora után!!!, mikor a módszer alapját képező reflexeknek már leépülni kellene, nem pedig azzal napi 5-6szor mozgásra kényszeríteni úgy, hogy annyira lazák voltak az izmai, hogy az okításon a doktornő sem tudta rajta bemutatni az itthon elvárt, megcsinálandó feladatot o.O  De nagy örömmel olvastam, hogy elméletileg tervbe van véve, hogy finanszírozva lesz a Dévény tágabb körökben is. Bízom benne, hogy így is lesz!)
De jó hír is van: továbbra is úgy fest, hogy szeptembertől integrált csoportban fog kezdeni a kisasszonyka. :)

2 megjegyzés:

  1. Ez is olyan csináld magad mozgalom lesz, fejleszd a gyereket ha értesz hozzá ha nem. Spórolnak ezen is, szarnak rá hogy kinek mi kell.

    VálaszTörlés
  2. Egyet kell értenem veled. :( Bár inkább szállnék vitába, hogy de nem is így van, de sajnos nem ez a helyzet...

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...