Annyira zavar, hogy az utóbbi pár hónapban csak bele-bele kapok szinte mindenbe. Sokszor túlvállalom magam. Időm az lenne, de egyszerűen nem tudok ennyi mindenre koncentrálni, megfelelni, tenni úgy, ahogy szeretnék. Emiatt is ritkultak a bejegyzések itt, ami miatt meg szarul érzem magam, mert szeretem ezt a blogot és továbbra is jó lenne megörökíteni a nagylány fontos mérföldköveit, hétköznapjait, fejlődéseit, ügyes-bajos dolgainkat (annyira jó visszaolvasni olykor posztokat és így biztos nem kerülnek a felejtés homályába a fontos események). De most valahogy nem megy és én ezzel tudom csak magyarázni. Mert lenne miről írni. És frusztrál, hogy mikor kellene, akkor nem teszem meg, aztán meg már vagy nem emlékszem rá vagy okafogyottá válik a történet. Bízom azért benne, hogy ez változni fog! :)
Amiatt is bűntudatom van, hogy mikor volt egy bizonyos személlyel nehézségem, krízishelyzetünk; akkor beígértem egy erről szóló, pikánsabb jellegű blogot a hozzám közel álló olvasóknak, de aztán ez sem jött össze. És ezt átbaszásnak érezhetik sokan, szerintem jogosan; pedig csak arról van szó, hogy elég volt azt a sok szart megélni, nem volt lelkierőm leírni, próbáltam minél inkább eltemetni magamban a múltat. Viszont lenne olyan magánjellegű történet, rövid szösszenet, akármi a jelenből, amit szívesen megosztanék, de abszolút nem illik a blog profiljához. Az alternatív megoldások tervbe vannak véve azért, amint biztosabb lesz, szólok a régebbi érdeklődőknek. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése