2016. február 25., csütörtök

Az otthon felejtett esernyő

Az egyik reggelen nem esett az eső. Így sima cipőben, esernyő nélkül ment a nagylány az oviba. Erre naná, hogy délben beborult, olykor csepergett, és én balga úgy voltam vele, hogy hát egy köpésnyire lakunk az ovitól, így nem kell esernyő, mikor érte megyek ebéd után. Tévedtem... A többi nem ott alvónak hoztak (mentségemül szolgál, hogy mi tényleg nagyon közel lakunk, és mikor mentem érte, akkor pont nem esett), így ő roppant rossz néven vette, hogy neki nincs itt a hercegnős esernyője. o.O Sírt, szomorkodott, nem akart átöltözni. Nem csak hisztizett, hanem tényleg potyogtak a könnyei. :( Bűntudatom volt. Próbáltam meggyőzni, megvesztegetni, de mind hatástalan volt. Még kiabáltam is. Igen, az ovi folyosóján. Nem vagyok rá büszke, de olykor elszakad a cérnám. :( Mármint nem az ordibálás helyszínére nem vagyok büszke (nem játszom meg magam a négy fal közül kikerülve sem), hanem arra nem, hogy sokszor türelmetlen vagyok és olyankor felemelem a hangom. :/ Dolgozom rajta, hogy ne így reagáljak, de egyelőre nem igazán tartom sikeresnek a próbálkozásaimat.

Az óvónéni nagyon rendes volt. Mondta a Cuki(nak ekkor nem igazán nevezhető tündérkének), hogy kap esernyőt, ha átöltözik. :) Ekkor alábbhagyott a sírás és végre elkezdett együttműködni. Kiválaszthatta, hogy milyen színű legyen a nyél.
Mire mi kint végeztünk, kész lett az esernyő is. Így haza tudtunk jönni mindenféle "közelharc" nélkül (ez nálam cipelést jelent; olyasmit, ami a régebbi játszóterezések után szinte minden alkalommal előfordult).
Nagyon meghatódtam az óvónő esernyőgyártásán. Apróságnak tűnhet, de egyáltalán nem az! Nem győztem megköszönni. Simán csinálhatta volna azt, hogy magára csukja a csoportszoba ajtaját, és végzi a nap végi munkáját, miközben mi meg kint hadakozunk; én növesztek jó pár ősz hajszálat és produkálok jelentős vérnyomáskiugrást, a leányzó meg szétbőgi magát, tombol, tekereg. De ehelyett segített. Hálás vagyok érte. Kár, hogy nem vagyok a szavak embere, így nem tudom kellőképp érzékeltetni, hogy mennyire kedves gesztus volt tőle. ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...