2015. november 3., kedd

Szétcsusszantam

Úgy összejött minden, hogy csak na... És ez cseszettül lefárasztott mind lelkileg, mind fizikailag. Ezért sem írtam, pedig egy különleges gyerkőc anyukájaként és két kutya meg egy macska gazdájaként azért lenne miről. :) Meg amúgy is.

Kezdődött azzal a mélyrepülésem, hogy nagyot csalódtam többízben egy olyan emberben, akiről nem gondoltam volna, hogy képes azokra a dolgokra, amiket elkövetett... Mindezt besűrítette egy napba/estébe/hajnalba; így még inkább sikerült teljesen padlót fognom. Az is zavar, hogy nem értem a miértet. Mert engem bántson, lesz*rom, na de... (A bántás nem csak fizikailag lehetséges! És azt nem értem, hogy a másik illető mivel érdemelte ki az úgymond cserbenhagyást.) Kár, hogy bármennyire is igyekeztem titkosítani a blogot, nem ment és ránk találtak, felismertek többen; így a részletekbe nem szeretnék belemenni. De az biztos, hogy egy óriási törés volt az életemben az ominózus nap. Meg az utána következő reakciók, poénkodások... Lehet, hogy megérdemeltem, de akkor is fájt, fáj, ennyi! Nem gondoltam volna, hogy abból, amiből indult, ez lesz. :(

Ez az egész persze a "legjobbkor" történt. Őszi szünet előtti hétvégén... Előtte 1 hetet volt oviban a Cukkancs, de az azt megelőzőt itthon töltötte betegség miatt. Így megint az 1 hét ovi 1 hét itthon dolgot játszottuk, amit bevallok és lesz*rom, hogy ki mit gondol róla, de rohadt nehezen viseltem. Tény, hogy rengeteget fejlődött, ügyesedett; de ezzel párhuzamosan egyre harciasabb, lobbanékonyabb, akaratosabb, erősebb; így összességében nem mondanám, hogy könnyebb vele, mint 1 éve.

Tetézte ezt az egészet, hogy le is betegedtem megfázásilag. Meg az is, hogy még mindezen esetek előtt voltam fogorvosnál, aki közölte, hogy a fogam koronával menthető csak. Rákérdeztem a tarifára, és miután felfogtam, akkor kértem a dokit, hogy akkor inkább húzza ki, ha lehet (mert érzékeny és folyamatosan irritálja a szám belsejit). Erre nemet mondott. Pedig mikor a röntgen után beültem a székébe, akkor előadta, hogy szinte félholt a fogam, így kérdéses a sorsa; emiatt is bátorkodtam én naiv azzal előhozakodni, hogy akkor inkább húzza ki a f*szba. Mert most ha felrakatom a koronát, aztán alatta kirohad a fogam, akkor baszhatom a 18 ezer Ft-ot. Aminek bevallom az előteremtése nem egyszerű. Jah, és ez SZTK alapú ár... És verném szájba azt, aki fikázza a magyarok foghíjas mosolyát... Nagyon sokan nem engedhetjük meg magunknak ezt. És ennek kapcsán is csalódtam az előzőekben említett illetőben, mert majdnem sírva felhívtam és csak hümmögött meg nagyokat hallgatott. Pár éve annyit mondott volna, hogy nyugi, megoldjuk valahogy. De hát azok az idők már elmúltak sajnos. :( Nem azt vártam volna el, hogy perkálja ki azonnal a majd 20 rugót, tudom, hogy qrvára nincs pénzünk; hanem hogy lelkileg támogasson, azt érezzem, hogy fontos vagyok neki, hogy mondja azt, amit régen, hogy "ez csak kibaszott pénz, majd lesz valahogy". Anyám mondta, hogy kifizeti, ő volt a második, akit felhívtam. De ő meg pár nap múlva a pofámba dörgölte, hogy miattam nem mehet el a nővéréhez Szegedre emiatt... Meg hogy apám miattam alkoholista. (Most már felfogom, hogy közöm nincs faterom alkoholfogyasztási szokásainak ilyen mértékű, évtizedek óta tartó elharapozásához; de mikor kamasz koromban dörgölte anyucim az orrom alá, az nagyon megrengetett!!! És nagyon szarul esett és évekig bűntudatom volt miatta. Pedig amit ellene vétettem szerintem az csak az lehet anyu elmondása alapján, hogy nem fiúnak születtem... Mikor ezzel a feltételezéssel szembesítettem apámat, akkor lehülyézett és alaptalan vádnak állította be. És most döntsem el, hogy ki mond igazat az érzéseiről... Anyám szerint, mikor megszülettem és könnyezett apám; az azért volt, mert hogy szomorú volt, hogy nem lettem kukis... Apám verziója, miszerint öröm könnykezdemények voltak a szemében, hihetőbb. De mivel nem igazán érezteti azóta sem, így fingom sincs, hogy kinek higgyek. :(

A megfázás mellé kaptam természetesen szájkörnyéki rothadást is (ótvar), ami a fájdalom mellett azért zavar inkább, hogy vajon így bevállal -e majd a fogorvos... Félig gyógyult, hátha redukálódik majd takonymarássá addigra. Szorítsatok léci!

Másik, bár kevéssé fájdalmas dolog, hogy életemben először nem érkezett meg Ebay-es rendelésem... Pedig ezeket vártam a leginkább: esőkabi a kutyusoknak. Szegény postást már napi szinten zaklattam, hogy van -e külföldi küldeményem, de mindig nemmel felelt. Pedig okt. 21-ig meg kellett volna érkeznie. Vártam pár napot, majd felkerestem az eladót. Gondolhatjátok, hogy nyelvtudás nélkül milyen "egyszerű" volt lekommunikálnom, hogy mi f*sz bajom van. Mondjuk a Google fordító nagy segítségem volt. :) És addig el is jutottunk, hogy visszatérítette az egyik esőkabesz árát, de hát ugye kettőt rendeltem. Így most megkértem a másik árát is. Sajnálom, hogy nem érkeztek meg, kép alapján igazán jó kis darabok lettek volna 1500 Ft körüli árért.

Szóval úgy csak lazán kivan a f*szom... Félek a jövőtől, nem tudom, merre tovább. Ha van tovább, akkor hogyan, miként? És mikor lenne rá lehetőség kivesézni, megbeszélni de úgy rendesen ezt az egészet abban az esetben, ha a másik fél is vevő lenne rá, ha a másik fél is (mikor egyikünk sem fáradt/vacsiziképp/blogol/mostnemérekrá/hagyjál??? Bízom abban, hogy ha a legsiralmasabb megoldásnak is kell megvalósulnia, akkor is sikerül esetlegesen véghez vinnünk azt, ami a legkevesebb fájdalommal, sérüléssel, áldozattal jár majd minden "szereplőre" nézve!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...