1 héttel ezelőtt gyanús volt a leányzó este, ugyanis sokszor felébredt, sírt; ez egyáltalán nem jellemző rá. Beigazolódott a sejtésem: lebetegedett. Nem volt még hőemelkedése sem, de náthás volt és köhögött. Így nem vittem oviba.
Kedden mentünk orvoshoz. Úgy volt, hogy vonattal megyünk (úgy fele annyi a gyaloglós út), de túl hamar értünk oda. o.O Ilyen is ritkán fordul elő velem, általában késésben szoktam lenni. 20 percet meg nem volt kedvem ácsorogni, pláne, hogy az aranyom sem nagyon marad meg egy helyben; így odafele gyalog mentünk (2 km). Volt, hogy vittem, de sokat sétált is. Örülök, hogy azért már lehet vele menni, jön, amerre kérem. 1 éve még elképzelhetetlen volt ez.
Várni kellett kicsit, mert a doktornő csecsemőlátogatáson volt, de ez is simán ment. Bent kicsit szégyenlősködött, aranyos volt, szót fogadott. :) Kérdezte az asszisztens néni, hogy mi a "baj, mi fáj?", és válaszolt rá, hogy "fáj a torkom". Tudom, hogy olykor elsiklok az ilyen csodák mellett, de azért sokszor észre is veszem őket. A torka csak kicsit volt piros. Szerintem ilyen mezei nátha.
A héten betegszabin volt. Bevallom, nem örültem neki. Nehéz vele, az ovi meg jó hatással van rá, emiatt sem repestem, hogy nem mehet. Lehet, a héten pár plusz őszhajszállal gazdagodtam. :D Nem semmi a csajszi, rendesen próbára teszi az ember idegrendszerét, tűrőképességét. A hétvégén már kész idegbeteg állatként viselkedtem, amire nem vagyok büszke. :( Imádom, cuki, aranyos, ügyes-okos, gyönyörű; de ugyanakkor egy kis diktátor, haramia, állandóan dacoló kis disznófülű! Már azzal fenyegetem, hogy a télapótól nem kap semmit, csak a krampusz fog majd neki hozni óriás virgácsot. :P
Hazafele vonattal jöttünk, kemény 20 Ft-omba került. :D Tetszett neki az út, ügyi volt a fel -és leszálláskor is. 1 megállót utaztunk. :) Arra gondoltam, hogy ha lesz majd az őszi szünet, akkor valszeg csinálunk majd ilyen vonatos "túrát", sétákat. Az az igazság, hogy egyedül félve megyek vele bárhová. Az oké, hogy kezd együttműködni, ugyanakkor az ereje is egyre nagyobb... 20 kg-nyi harcimarci. Így sokszor van bennem félsz, hogy mi van, ha kap egy kiakadást forgalmas út mellett, vonatra felszálláskor, zebrán áthaladáskor, stb. Még elbírok vele, de egyre nehezebben.
Azért eltelt a hét, de nyögvenyelősen. Nagyon várom, hogy holnap reggel vihessem az oviba, megkönnyebbülés lesz. Ez csúnyán hangzik, de így van. Én nem tudom neki azt nyújtani, amit a gyerekközösség. Az óvónéni mondta, hogy 2 kislánnyal nagyon jól kijön és ennek úgy örülök! Tanácsolták többen, hogy a nyáron minél többet legyünk játszótéren, voltunk is, de az más. Ott simán elvonult, míg az oviban alig. Van, hogy picit elmén autiba, de az óvónéni mondta, hogy ritkán és rövid ideig történik. Az összes zsinórt, madzagot eldugták, hogy kisebb legyen a kísértés :D (ő úgy vonul el, hogy a szeme lőtt rezegtet dolgokat és a kedvence a zsinór, cipőfűző).
Leírhatatlanul örülök, hogy integrált csoportba járhat, nagyon jó hatással van rá. Nem bánom egyébként a tavalyi szegregáltat sem, mert szerintem akkor még nem igazán tudott volna beilleszkedni egy tizenakárhány fős csapatba, most viszont már megérett rá. Jó volt alapozásnak a tavalyi év és hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan szerencsénk volt, hogy több személy, dolog, csoportszoba ugyanaz maradt. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem viselte meg annyira a változás. Kezdéskor sebesre vakargatta a körömágybőrét, meg szeptember óta én nem vágtam a kézkörmét, mert rágja; szóval azért sajnos szorong, de ugyanakkor összességében én azt látom, hogy ez enyhül és egyre jobban érzi magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése