2013. február 16., szombat

Gyermekpszichiátriai kalandok...

 Hétfőn 9-re kellett mennünk. Este alig tudtam elaludni, ideges voltam. Majd mire nagy nehezen sikerült, felébredtem egy iszonyú erős fájdalomra, amit a jobb bordám alatt éreztem. Olyan mértékű volt, hogy a könnyem kicsordult. Fogalmam sem volt mi lehetett, de nagyon rossz volt. Aludtam kemény másfél órát, és reggel is fájt. Gondoltam magamban a legjobbkor... Bevettem egy fájdalomcsillapítót, de csak kicsit enyhült, majd lüktetett, végül délutánra elmúlt. (Szerintem valami epegörcs-féle lehetett.)
 A vasútállomásra is egy élmény volt kijutni, ugyanis a latyak odafagyott, és a kis babakocsival mentünk, így nem volt túl könnyű, de végül odaértünk. Természetesen késett a vonat, így loholás nélkül is elértük volna, de sebaj. Na ilyenkor érzem, hogy azért milyen jó lenne egy autó...
 Miután megérkeztünk, megtörtént a kamu betegfelvétel, mert szerencsére sikerült rávenni a rokonomékat, hogy náluk aludhassunk, a zárt osztály helyett és csak a vizsgálatokra kellett bejárnunk. Ez óriási szerencse volt, mert én komolyan mondom, hogy ott megőrültem volna... Ez ugye gyermekpszichiátria, ahol többnyire kamaszok vannak, ilyen pirinyók, mint Cukkancs, csak elvétve, így a körülmények nem épp a legideálisabbak egy majd 2 éves számára. A szobákban még konnektor sincs (sejtem miért nincs...). A doktornőnk is kérdezett pár dolgot.
 Ezután mentünk az ovis csoportba. Már itt kezdődtek a furcsaságok, ugyanis két doktornő is azt mondta, hogy én nem lehetek bent, max. az elején, de az óvónő meg azt mondta, hogy bent kell lennem, mert ő a nagyokkal foglalkozik. Mondom okés... Örültem, hogy végül bent lehettem, de azért furcsa, hogy 2 ember nem tud vigyázni 4-5 gyerekre (az óvónő mellett mindig volt egy kisegítő). Na mindegy. Már az első nap hozta az itthoni formáját, furcsaságait a kisasszony. (Kézhez duma, le-fel járkálás valamit hurcibálva, tengelye körüli forgás, pörgetés.)
 A vizsgálat egyébként abból állt, hogy ebben az ovis csoportban megfigyelte az óvónő, meg jött egy mozgásterapeuta, aki feltett pár kérdést. Plusz, amitől eléggé kiakadtam, és végül a végső lökést ez adta, hogy haza tiplizzünk: a gyógypedagógiai megfigyelés... Köhöm... ismét el kell számolnom minimum tízig, hogy ne ragadtassam el magam, és ne írjak ocsmány kifejezéseket. Szóval, az úgy volt, hogy bejött egy középkorú hölgy, aki küllemileg igencsak hasonlított a volt gyerekdokinkra, akivel tudjátok, hogy nincs jó viszonyom. A kezdeti unszimpátiát tovább fokozta a hölgy azzal, hogy a második mondata az volt, hogy a gyerekem azért járkál fel-alá, mert értelmi fogyatékos. Lehet, hogy anyai nagyképűségnek tűnik a reakcióm, de én határozottan állítom, hogy ép értelmű, és kész! Persze ettől a mondatától teljesen felb@szódtam, és ez ki is ült az orcámra (olyan vörös lettem, mint egy rák). Játszi könnyedséggel közölte, hogy örüljek ennek, hisz az értelmi fogyatékosokkal nagyon nagy eredményeket lehet elérni, ellenben az autistákkal. Na ekkor már asztalborogatós kedvem lett, és komolyan mondom, hogy nagyon kellett magam türtőztetni, hogy ne ordítsam le a fejét. Mélységesen felháborított a véleménye több okból kifolyólag is: 1) gondolom én pusztán józan paraszti ésszel, hogy ha diagnosztizálni nem tudják a zsenge kora miatt az autizmust, akkor kizárni sem, szóval lazán kiderülhet pár év múlva, hogy mégis auti a lelkem, és akkor miért tesz ilyen felelőtlen és alaptalan kijelentést??? 2) Ekkor jutottak eszembe a fórumon megismert anyukák, akik írták, hogy az autista gyerekük mennyit fejlődött, javult, stb. Az összes autista nevében is abszolút felháborítónak tartottam ezt a feltételezését a hölgyeménynek. Komolyan mondom, hogy köpni nyelni nem tudtam. És honnan tudja ez a nő, hogy mondjuk nincs egy autista gyerekem, rokonom, ismerősöm? Oké, hogy úgy nézek ki, mint egy kamasz (ehhez nagyban hozzájárultak az orcámat ellepő tini pattinak látszó hormonzavar, vagy menstri előtti rügyezés által okozott elváltozás, de azért nem vagyok már annyira ifjú). Nem gondolnak bele, hogy mekkora károkat és felesleges ideget tudnak okozni a meggondolatlan mondataikkal: lsd. izomsoradással való ijesztgetés az extől... 3) És különben is, hogy a f@szomba merészeli kijelenteni pár perc megfigyelésből, hogy a lányom "csak" értelmi fogyatékos (és ennek még örülnöm is kellene) miközben ha valaki egy picit is utána olvas a dolognak, egyből azzal találkozik szembe, hogy az autizmus sok esetben jár ezzel, szóval egyáltalán nem úgy fest a helyzet, ahogy az említett hölgy felvázolta. Vannak átfedések, az egyik nem zárja ki a másikat, én úgy képzelem, mint a matek órákon rajzolt halmazokat. 4) És most jön a lényeg: aztat mondta ez a ... gyógyped, hogy azért járkál ennyit, mert értelmi fogyatékos, mert nem tud játszani megfelelően a játékokkal, és emiatt nem találja a helyét. Na már most kérem szépen, ez egy ovis csoport volt nagyobbacska gyerekeknek való játékokkal. Szóval egy nyamvadt lapozót, építőkockát, fa puzzle-t nem basztak elénk, nem volt szerencsétlennek mivel lekötnie magát, egyszerűen nem volt a korának megfelelő játék. Én azt hittem, hogy magában a helyiségben nincs, de később kiderült, hogy csak elővéve nem volt... Ugyanis, az utolsó nap vittem magammal játékot, könyvet hogy a gyerekem ne csak 3 órát járkáljon fel s alá... Ekkor már az óvónő is előszedte a megfelelő játékokat. Azért szerintem ez durva!!! Ja, elővette, de kb. fél óra múlva már pakolta is el őket... Keresem ebben a logikát, de nem találom. Arról nem is beszélve, hogy itt gyöngyöt fűztek, gipszet festettek, amit száradni naná hogy Hanna által elérhető helyre raktak, szóval a végére már kezdtem megőrülni. Ami még nagyon bicskanyitogató momentum volt: valamelyik nap, már fingom nincs, hogy mikor, teljesen egybefolytak a napok, szóval az egyiken közöltem, hogy kimegyek brunyálni. Természetesen nem így fogalmaztam, de a lényeg, hogy a tudtukra adtam, hogy pár percig nem leszek a helyiségben. Jövök vissza a kisdologról, és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis a folyosón kószált teljesen egyedül a 22 hónapos gyerekem. Arra kicsi, hogy bármiféle diagnózist kapjon, de arra már egész nagy, hogy egyedül csámborogjon egy olyan folyosón, ahol egy lefele vezető lépcső karnyújtásnyira van, a kijárat pedig pár lépésre. Nem sokkal a lépcső előtt kaptam el. Felvettem, és kérdeztem, hogy "hát te ugyan mit keresel itt?" És még a döbbenettől nem tudtam mozdulni pár percig, és ekkor sem jött utána senki. Pedig ismét leírnám, ekkor ketten voltak 4 gyerekre... Bementem jócskán paprikás hangulatban, és közöltem, hogy kintről szedtem össze a lányt. Válasz nuku. Megismételtem az aggályomat, de ekkor is süket fülekbe botlottam, terítettek nagyban, ugyanis a szökés azért valósulhatott meg, mert pont abban a 3 percben jött az ebéd, mikor pisiltem. A harmadik nekifutásra talán annyit tudtam gagyogni, hogy "de régóta van kint?" Erre azt a bő választ kaptam, hogy "nem". Most nem azért, de egy bocs vazze', vagy valami azért jól esett volna, mert tényleg balesetveszélyes helyen kószált a lányom, és szerintem egy pöttöm biztonsága fontosabb a kiba' ebédnél.
 Ezen élmények után, csütörtök reggel közöltem a doktornővel, hogy ez az utolsó nap, holnap mi már nem leszünk itt. Szegény, őt kicsit sajnáltam, mert ő nem tehetett semmiről, mégis láttam rajta, hogy szarul érzi magát, és még őszintének is hatott. Szóval vele meg voltam elégedve, aranyos, kedves és segítőkész volt, de sajnos vele töltöttük a legkevesebb időt. Mikor kérdezte, hogy miért megyünk, csak annyit mondtam, hogy több oka van, és mert rengetegen azt éreztetik, hogy mi a francért vagyunk itt. De komolyan mondom, agyrém volt a helyzet, mert a legtöbben a torkomnak estek, hogy mit keresünk itt. Mintha unatkoznék, és azért cipelném mindenfelé e csajszimat... Nem lényeg ám, hogy a szak.bizottság javasolta, hogy gyüjjünk... Vááááááá!!!!! Idegtépő helyzet. Én azért is voltam roppantul pipa, mer' nem értem, hogy miért nem mondták, hogy akkor vigyem máshová, vagy jöjjünk vissza később...
 Végül F83-as kódot kapott a drágám, ami annyit jelent, hogy kevert specifikus fejlődési zavar. Ezt általában akkor adják, ha fingjuk sincs, hogy mi va',  vagy még nem kaphatja meg koránál fogva a pervazív zavart, vagy mittudomén. Nem is érdekel, tudom, hogy egy kódtól nem változik meg varázsütésszerűen a helyzet, itt hosszú években kell gondolkodni, de azért a fejlesztések szempontjából baszottul nem mindegy, hogy mit firkantanak...
 És még eszembe jutott valami: úgy vettem ki a szavaikból, hogy ők inkább a szegregált intézmények létjogosultságát támogatják. Majd erről írok máskor, de annyi, hogy a rettegett gyógyped kijelentette, hogy Hancseszt speckó oviba írassuk, felejtsük el a normált. Van is logika, meg nincs is ebben, de majd tényleg nemsoká kifejtem a véleményem erről is. Egy biztos, nem egyszerű semmi sem...

 A végére hagytam direkt a pozitív dolgokat, élményeket. A doktornőnk tényleg cuki volt, le a kalappal előtte. És még ennél is sokkal nagyobb dicséretet és elismerést érdemelnek a nagynénémék. Majd 80 évesen bevállalták, hogy elszállásolnak, és ez hagyján, minden óhajunkat, kívánságunkat lesték. Annyira aranyosak voltak, hogy én komolyan csomószor zavarban voltam, de nagyon jól esett a kedvességük, figyelmességük. Minden reggel elkísértek minket villamossal. A leányzó szerint az is sihuhu. :) És olyan ügyi volt, hogy párszor csomó ideig tudtunk kézen fogva sétálni. Ilyenre még nem volt példa. Meg az egyik forgalmas tér tele volt galambokkal, és mondtam neki, hogy kapjon el egyet, és lelkesen hajkurászta őket, miközben hangosan kacagott. Űber cuki volt, na!
 Az egyik nap meg találkoztam egy nagyon kedves netes ismerősömmel, és végre megismerhettem a kislányát is, akit eddig csak fényképen volt szerencsém látni. Nagyon cuki és gyönyörű kiscsajszi, aki mind küllemileg ( gyönyörű barna bogár szemek, sötétbarna haj) és viselkedésben is a mi gyerkőcünk ellentéte. :) Édesek voltak nagyon.

4 megjegyzés:

  1. megnéztem a videókat, nagyon aranyos a kislányod:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! De a látszat kissé megtévesztő. :) Ő egy angyali külsővel megáldott kis ördögfióka... Azért legtöbbször édes.

      Törlés
    2. hát, a kisgyerekekkel ez már így szokott lenni - még szerencse, hogy olyan cukin néznek ki:)

      Törlés
    3. Ez biztos valami önvédelmi fegyver náluk. :D

      Törlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...