Világnap

Vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban...

Fontosnak tartom, hogy a közvélemény figyelme fel legyen hívva arra, hogy az autizmus igen is létezik, nem úri huncutság és/vagy unatkozó szülők kitalációja; hogy ilyenkor sok érzékenyítő, hasznos cikk megjelenik az autizmussal kapcsolatban és még sorolhatnám a pozitívumait a világnapnak. Viszont itt van bennem egy kis de. És bevallom, emiatt nem változtattam meg idén először a sejtés és diagnózis óta a személyes profilom borítóképét sem.

A de lényegét 2 éve még nagyon nem értettem. Sőt, fel voltam háborodva, hogy miért nem csak a jót látja egy felnőtt autista ebben a világnapos dologban. És hogy miért zavarja, ha autista helyett autizmussal élőként nevezik meg a nem nt-ket (=neurotipikus, nem autista). Semota-val volt is pár hozzászólásos "vitám" emiatt. Idézni nem tudok, mert az ominózus posztok törölve lettek, így csak az én hsz-eimet látom, azokat bemásolva meg csak egyoldali, torz kép lenne.
Végtelenül sajnálom, hogy törölte a bejegyzéseinek jelentős részét a blogjáról, nagyon hasznosak voltak. A megosztó, jogosan bíráló, kívülállók számára sokszor bántónak tűnő tartalmúak is. Ha valakinek sikerült leküzdenie az olvasottak okozta sértettségét, és próbált belegondolni az autisták életébe, annál leesett a tantusz, megérthette, hogy mit jelent a neurodiverzitás. Nekem ehhez 2 év kellett... Semota blogjának, a Live With It-nek a fb-oldala ITT található.

Nagyon erőteljesen hatott rám az Asperger Plusz blog egyik fb bejegyzése. Többször átolvastam és lehet, hogy túlzásnak hangzik, de megvilágosodtam, megértettem csomó dolgot, amit eddig nem. Ezzel együtt nyugalmat is kezdtem el érezni.

Közben újabb megerősítést kaptam a Kettős Mérce posztja kapcsán is. Hosszú, de szintén nagyon hasznos bejegyzés a megértés szempontjából, egy részlet belőle:

"Az autizmus nem olyasmi, amije csak úgy van az embernek; nem egy "burok", amibe az ember be van zárva. Az autizmus mögött nincs normális gyerek. Az autizmus a létezés egyik módja. Mindent átható (azaz pervazív); minden tapasztalásban, érzékelésben, gondolatban, érzelemben, és találkozásban jelen van, a létezés minden egyes elemét áthatja. Az autizmust nem lehet leválasztani az emberről - és még ha le is lehetne, az az ember már nem lenne ugyanaz.

Ez fontos, úgyhogy álljunk meg egy pillanatra, és ismét gondolkodjunk el rajta: az autizmus egy létezésmód. Nem lehet leválasztani az autista emberről."

Ezért, amikor a szülők azt fogalmazzák meg, hogy "bárcsak a gyerekem ne lenne autista", akkor valójában azt mondják: "bárcsak ne is létezne ez az autista gyerek, és lenne egy másik helyette (aki nem autista)."


Olvassuk csak el a fenti mondatot még egyszer! Ez az, ami egy autista számára lejön abból, amikor a szülei gyászolják a létezését. Ez az, ami a gyógymódért való imádkozás mögött van. Ez az, amit mi érzékelünk abból, amikor a rólunk szóló legdédelgetettebb reményeket és álmokat elmondják nekünk: azt, hogy a legjobb az lenne, ha egy nap egyszerűen megszűnnénk létezni és szerethető idegenek költöznének a testünkbe, a mi helyünkre."

A világnappal kapcsolatban ami nekem most a legmeghatározóbb kifejezés, az a neurodiverzitás. Eddig is többször találkoztam vele, de a lényegét nem igazán értettem, vagyis inkább nem tudtam a saját helyzetünkre kellőképp lefordítani. Valamennyire igen, de nem eléggé. Lehet, soha nem is fogom teljesen, de az igyekezet bennem van. És ehhez van segítségem, egy óriási nagy tanítómesterem, aki nem más, mint a kislányom. Akinek hálás vagyok és akinek rengeteget köszönhetek!