Megfáztunk

Ez most komolyabb betegség volt, mint az előző; láza is volt. Szerencsére nem ment nagyon fel (38,2 volt a max.) és jól reagált a csillapítóra is. De nagyon kis elesett volt. Ez lett gyanús (a minimális orrfolyás mellett), hisz ő nem nagyon szokott egy helyben meglenni, múlt hét hétfőn viszont ovi után ledőlt. Megmértem és ekkor már hőemelkedése volt.
Így másnap elmentünk az orvoshoz. Örülök, hogy visszakértem a kölcsönadott babakocsinkat, így azzal tudtam szállítani a kisasszonyt (az előző dokilátogatáskor odafele gyalog, sokszor cipelve; hazafele meg taxival voltunk kénytelenek megtenni az utat). Jó, mondjuk már alig fér bele, de azért még sikerült belepasszíroznom. :) Szégyen, nem szégyen, én nem merem biciklivel vinni, jogsim nincs, kocsink sincs... Nem vagyok egy nagy termetű nőszemély, a leányzó viszont nem pirinyócska, emiatt is fosna a picsám. Meg lehet, hogy az is bennem van, hogy mikor anyu szállított így gyerekként, akkor egyszer elestünk. Nem volt durva, meg meg sem sérültünk komolyabban, de az rémlik, hogy nagyon megijedtünk. :(
Akkora mázlink volt, hogy senki nem volt előttünk, gyorsan sorra kerültünk. Gyógyszert nem kaptunk, a szokásos meghűléskor ajánlott rutint javasolta a doktornő. Meg mivel lázas volt, így visszarendelte a nagylányt péntekre. Most is ügyi volt, kapott is érte matricát. :)
Szegénykém nagyon náthás volt, meg bágyadt egész héten. És rettenetesen köhögött. Megint behányt a köhögéstől, nagyon megijedt tőle. :( Úgy sajnáltam. Persze nyugtatgattam meg minden, de megviselte, zavarta, nem értette. Féltem, hogy na, mondom a megfázás mellé még nem -e megnyert magának egy hányós-fosóst, de szerencsére nem.
Én is egész héten kivoltam, húzott az ágy, kómás voltam meg nyűgös. De már alakulunk, a leányzó már hétfőn mehetett volna oviba, de kaka gondok miatt itthon fogtam, erről fog szólni a következő bejegyzés... Majdnem kórház lett a nem kakilok vége, de szerencsére sikerült kivarázsolni nagy nehezen belőle.