Bevallom, hogy frusztrál(t) és zavar(t) és érthetetlen számomra, hogy egy olyan kislány, akinek bővebb a szókincse, mint sok felnőtté, hogy a manóba nem tud egyszerű kérdésekre válaszolni... Persze a sok sikertelen faggatózáskor érzett csalódásomat (meg lehet kövezni, akkor is fájt és fáj, hogy nem tudunk egyelőre!!! csacsogni, dumcsizni) azzal szoktam enyhíteni, hogy felelevenítem az olvasottakat és próbálom elképzelni, hogy miért okozhat ez neki nehézséget, miért nem megy még ez neki és igyekszem magam beleképzelni a helyébe, hogy ő másképp tudja kifejezni magát, más szűrőn keresztül szemléli és tapasztalja meg a világot, mint a többség, máshogy van bedrótozva az agya.
Leírhatatlanul örültem annak, ami pénteken történt: először fordult elő, hogy kissé elvont kérdéseimre odaillő válaszokat adott. :)
– Mit csináltál az óvodában?
– Játszani.
– Mit ittál az oviban?
– Vizet.
Egy ideje az a mániája, hogy nem igazán tűr meg magán bizonyos ruhákat, meg ha már egy csepp víz vagy bármi más kerül rá, akkor már piszkos és másik kell. De amivel ki szokott akasztani: nem tűri meg magán a zoknit, harisnyát, legtöbbször a nadrágot sem, így itthon rendszerint egyszál bugyiban flangál. Ha jó idő lenne, nem is zavarna, de így a tél vége felé azért nem repesek emiatt az örömtől. Jó, nincs annyira hideg nálunk, hála a távfűtésnek, de azért a taposó nem süti a talpunkat... És egy ilyen szituáció alkalmával történt a következő párbeszéd:
– Ez mi? (közben rámutattam a tappancsára)
– Lába.
– És mi nincs rajta???
– Zokni.
Ezek lehet, hogy nem nagy számok egy tipikusan fejlődő gyerektől majd 4 évesen, de a Cukinktól nagyon is azok és hihetetlen mértékben örülök nekik. Meg kell találni a megfelelő pillanatot is azért a kölcsönös kommunikációra, mert csomószor annyira el van menve autiföldére (még mindig legtöbbször úgy van ott, hogy cipőfűzőt vagy valamit lóbál a szeme előtt, közben rohangál fel-alá és késleltetve echolál: reklámokat, meseszövegeket vagy bármi, számára érdekes szövegeket idéz, mint pl. "szinkronrendelkező: Gömöri Vé István".
Egyre inkább mondatokban beszél, a ragokat is sokszor eltalálja, elképesztően ügyes, büszkék vagyunk rá nagyon. Érezhető, hogy csomószor szövegpaneleket használ, de ez lényegtelen. A fő, hogy már kezdi a beszédet egyre inkább kölcsönös kommunikációra is alkalmazni, nem csak a saját szórakoztatására vagy kérésre vagy a "Mi ez?" kérdés megválaszolására. Az élményeit, látottakat is kezdi megfogalmazni. Szerintem nagyon jó úton halad a leányzónk! :)
