2015. február 22., vasárnap

Már van, hogy válaszol bonyolultabb kérdésekre is :)

Bevallom, hogy frusztrál(t) és zavar(t) és érthetetlen számomra, hogy egy olyan kislány, akinek bővebb a szókincse, mint sok felnőtté, hogy a manóba nem tud egyszerű kérdésekre válaszolni... Persze a sok sikertelen faggatózáskor érzett csalódásomat (meg lehet kövezni, akkor is fájt és fáj, hogy nem tudunk egyelőre!!! csacsogni, dumcsizni) azzal szoktam enyhíteni, hogy felelevenítem az olvasottakat és próbálom elképzelni, hogy miért okozhat ez neki nehézséget, miért nem megy még ez neki és igyekszem magam beleképzelni a helyébe, hogy ő másképp tudja kifejezni magát, más szűrőn keresztül szemléli és tapasztalja meg a világot, mint a többség, máshogy van bedrótozva az agya.

Leírhatatlanul örültem annak, ami pénteken történt: először fordult elő, hogy kissé elvont kérdéseimre odaillő válaszokat adott. :)

– Mit csináltál az óvodában?
– Játszani.
– Mit ittál az oviban?
– Vizet.

Egy ideje az a mániája, hogy nem igazán tűr meg magán bizonyos ruhákat, meg ha már egy csepp víz vagy bármi más kerül rá, akkor már piszkos és másik kell. De amivel ki szokott akasztani: nem tűri meg magán a zoknit, harisnyát, legtöbbször a nadrágot sem, így itthon rendszerint egyszál bugyiban flangál. Ha jó idő lenne, nem is zavarna, de így a tél vége felé azért nem repesek emiatt az örömtől. Jó, nincs annyira hideg nálunk, hála a távfűtésnek, de azért a taposó nem süti a talpunkat... És egy ilyen szituáció alkalmával történt a következő párbeszéd:

– Ez mi? (közben rámutattam a tappancsára)
– Lába.
– És mi nincs rajta???
– Zokni.

Ezek lehet, hogy nem nagy számok egy tipikusan fejlődő gyerektől majd 4 évesen, de a Cukinktól nagyon is azok és hihetetlen mértékben örülök nekik. Meg kell találni a megfelelő pillanatot is azért a kölcsönös kommunikációra, mert csomószor annyira el van menve autiföldére (még mindig legtöbbször úgy van ott, hogy cipőfűzőt vagy valamit lóbál a szeme előtt, közben rohangál fel-alá és késleltetve echolál: reklámokat, meseszövegeket vagy bármi, számára érdekes szövegeket idéz, mint pl. "szinkronrendelkező: Gömöri Vé István".

Egyre inkább mondatokban beszél, a ragokat is sokszor eltalálja, elképesztően ügyes, büszkék vagyunk rá nagyon. Érezhető, hogy csomószor szövegpaneleket használ, de ez lényegtelen. A fő, hogy már kezdi a beszédet egyre inkább kölcsönös kommunikációra is alkalmazni, nem csak a saját szórakoztatására vagy kérésre vagy a "Mi ez?" kérdés megválaszolására. Az élményeit, látottakat is kezdi megfogalmazni. Szerintem nagyon jó úton halad a leányzónk! :)

14 megjegyzés:

  1. szia, nagyon szuper, amiket írtál, ez nagyrészt (sőt, csak) Neked köszönhető (mármint a fejlődés)
    Csak így tovább, beszélj hozzá sokat, nagyon ügyesek vagytok!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök a sikereiteknek, olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést - áradt belőle az örömöd :)

    VálaszTörlés
  3. És ez a fejlődés egyre gyorsabb lesz meglátod!

    VálaszTörlés
  4. Einstein egész életében nem hordott zoknit:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük! :)
    Kedves vagy, de szerintem a Cukinak meg a fejlesztőknek nagyobb százalékban van a fejlődésében a kezük, mint nekem. De igyekszem azért. :)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm! :) Jó látni, megtapasztalni, észrevenni ezt a sok (másoknak apróságnak, de nekünk csodának számító) mérföldköveket.

    VálaszTörlés
  7. Na ez az! :) A haja is, mikor kócos, egészen hasonlatos Einsteinéhez. :D De Temple Grandinre is emlékeztet a kiscsajszikám. (Jó, lehet, hogy elfogult vagyok, de fő az optimizmus ;) )

    VálaszTörlés
  8. Jo volt ezt a posztot olvasni, en is orulok nektek. Es hidd el, ezek a merfoldkovek nalunk is csodanak szamitanak. :-) en legalabbis ugy elem meg. :-)

    VálaszTörlés
  9. Szia, most bukkantam a blogodra,beleolvasgattam, és olyan jó :-). Ez a poszt azért tetszett, mert felidézte, amikor a fiam is ennyi idős volt. Sok egyezés van, és nekem szívderítő volt felidézni ezeket a régi dolgokat, a nem válaszolást, azt, hogy egy csepp víz miatt már pólót kellett cserélni, az echolálást :-). Videón is szoktuk nézegetni, irtó cuki, ma visszanézni, (ő még súlyos beszédfogyatékos is volt ennyi idősen), amikor tökéletesen kommunikál, lehet vele csacsogni, kérdez, válaszol... Ma azt fejtegette nekem a fürdőszobában, hogy ő csodálja az Eragon íróját, amiért ilyen fiatalon egy ennyire jó könyvet meg tudott írni. Gondoltam magamban: Kisfiam, én téged csodállak, amiért kilenc éves korodtól (két hónap híján nyolc évesen ment iskolába, abban az évben tanult csak meg olvasni) az eltelt két és fél év alatt annyi és olyan könyveket olvastál el, mint mások egész életükben sem, amiért cimbalmozol, amiért lovagolsz... csak az akar ennek a kis dicsekvésnek a lényege lenni, hogy csodák ezek a gyerekek ( és az enyém nem is kapott aut. spec. fejlesztést csak bőven iskolás korában, azt se intézményi keretek között.) És hat-hét év múlva kívánom, hogy te is mosolyogva olvasd vissza ezt a posztot, a csacsogó, hétmérföldes léptekkel fejlődő, haladó Cukid mellől :-). Gratulálok, nálatok (is) nagyon jó lehet autista gyereknek lenni :-).

    VálaszTörlés

ShareThis

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...