lassandebiztosan

2014. november 4., kedd

Ovi, integráció, bizakodás

Épp tegnap puffogtam férjnek (is), hogy mennyire idegesít, hogy két hónapja jár oviba a leányzó és ez alatt sem lettek kommunikatívabbak irányomba az óvónők. Ha nem kérdezek, akkor annyi az átadás, hogy kezembe nyomják az uzsonnát meg a kölyköt oszt csá. Jó, az egyik óvónéni mond pár szót, de nekem ez kevés. Lehet, hogy túl nagyok az igényeim, de szerintem nem... Tudják ők is, hogy egy auti (vagy legalábbis a legtöbb) ennyi idősen nem meséli el, hogy mi volt. Se spontán, se kérdésre. És engem frusztrál, hogy 4 órát idegenek közt van a gyerekem úgy, hogy semmit nem tudok arról, hogy mi történik vele, hogy viselkedik, eszik -e, iszik -e, wc-zik -e, stb. Nem litániát és hosszú percekig tartó beszámolót várnék, de legalább érintőlegesen mesélhetnének erről-arról. Ettől eltekintve aranyosak, meg minden, de nem tudok ezen túllendülni. Majd nemsokára lesz családlátogatás, akkor jól kifaggatom őket. :)

Ma viszont nagyon jó híreket kaptam, a beszédesebb óvónéni mondta, hogy erősen gondolkoznak azon, hogy átrakják az integráló csoportba. :) Hihetetlenül örültem ennek, mert én is úgy érzem, hogy eljutott erre a szintre és a szegregált csoport visszafogja. Olyanra gondolok, hogy eddig mondjuk legtöbbször szóban kért, most viszont gyakran előfordul, hogy artikulálatlan hangon szeretné velünk közölni a kívánságait, amit ugye nem értek. Ő mutogatásban, ránézésben sincs annyira toppon, így sajnálom, de nem értem, hogy az alatt, hogy őőőeeeőőőeee mit ért... 
Még régebben volt egy eléggé megosztó bejegyzésem az integrációval kapcsolatban. Ott felmerült hozzászólásnál, hogy azért is féltik az nt szülők a gyerekeiket az ilyen vegyes csoportoktól, mert hogy megtanulják pl. az eőőőő-zést, repkedést, stb. Igen ám, csak itt van egy olyan dolog, hogy míg egy "sima" gyerek kipróbálja a repkedést vagy bármilyen más, egyeseknek furcsának tűnő dolgot, utána gyorsan rájön, hogy ez neki nem okoz örömet, nincs rá szüksége, a kipróbálás után abbahagyja. Egy autista olvasatom szerint az ilyen választási lehetőségeket nehezen kezeli, nehezen tudja eldönteni, hogy mit "kell" utánozni. A Cuki most kezdett el erősen utánozni és ennek amúgy nagyon-nagyon örülök, mert ez is egy fontos állomása a fejlődésnek. Csak ugye neki azt is külön meg kell tanulnia, hogy mi a hasznos és mi a felesleges utánzás. És míg egy nem auti erre ráérez, neki meg kell tanítani. Lehet, hogy nincs igazam, de én így képzelem el. Olyasmi lehet ez szerintem, mint hogy egy nt gyerek zsigerből hallgat a nevére és mások szemébe néz; míg egy autistának ezt meg kell tanulnia.  
Annyi most az integrálása ellen szóló dolog az elmondás alapján, hogy nem tud végighallgatni egy mesét (érthető, mert a többi gyerek számára zavaró, ha olvasás közben van egy zizegő, folyamatosan karattyoló és rohangászó csemete). De ezt is meg fogja tanulni, mert ügyes-okos. Szerintem ha az idei tanítási év alatt nem is, de a következőnél már hátha kikerül a szegregált csopiból. Nem, már nem bánt (annyira), hogy speckó csoportba jár, de úgy érzem, hogy az integráció nagy hasznára válna és megérett rá.

Sok érintett szülőben felmerülhet az, hogy Úristen, azért nem egyezek bele a speciális csoport kijelölésébe, mert onnan nincs kiút. Bennem is felmerült ez, de bízom abban, hogy igaz az, amit mondtak még a beíratásnál, hogy ha úgy látják, akkor átrakják. 

Azon is szoktam rágódni, hogy lehet, hogy nemet kellett volna mondanom a spéci csoportnak és egyből be kellett volna dobni a mélyvízbe (integrált csoport), de szerintem az óriási szorongással, feszültséggel töltötte volna el. (Ő nem volt bölcsis, teljesen új neki a közösség.) Ha eljut arra a szintre, hogy áthelyezhető lesz és ez meg is fog történni, akkor abszolút nem fogom bánni, hogy rábólintottam a spéci csoportra és ott kezdte (felhívtak a nevelési tanácsadóból anno, hogy beleegyezem -e és igent mondtam; bár nem tudom, hogy ellenkező esetben számított volna -e a szavam és be tudtam volna -e passzírozni integráló csoportba...)

Bár sokszor érzem azt, hogy visszafejlődik az oviban; de összességében ez nincs így szerintem és roppant bizakodó vagyok a jövőt illetően. :) 

10 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni ezt a bejegyzést:) Arról, hogy az óvónénik nem vagy csak keveset mesélnek, szerintem minden szülő tudna mesélni. Az óvónénik általában akkor mesélnek, ha kérdezel. Szoktasd rá magad,hogy megkérdezd,hogy minden rendben volt, pisilt, kakilt, játszott stb.. és előbb utóbb ők is rászoknak a "mesélésre". Mivel délben mész a kicsiért, valsz. épp akkor a többiek kezet mosnak, pisilnek, lefekvéshez készülnek és akkor tényleg nincs elég idejük az óvónéniknek odafigyelni erre is. De ez majd megoldódik. Az integrációról annyit, hogy az én gyerekeim csoportjában volt már nagyon sokféle kisgyerek - ugye 4 gyerek mellett, már 12 éve járok én is folyamatosan óvodába:) - szóval volt autista több is, volt erősen hallássérült és down szindrómás illetve valóban hiperaktív gyerek is. Soha, semmilyen visszajelzést nem kaptam a gyerekeimtől az ő másságukra vonatkozóan, totálisan elfogadták,hogy az a gyerek másképp viselkedik, hogy nem beszél rendesen,ha hintázik a széken, ha kézzel eszik, mert csak úgy tud, ha villanyt kapcsolgat, ha "dührohamai vannak". Nem meséltek róluk, csak ha én rákérdeztem, akkor is csak egy két szót, hogy ja igen, így meg úgy- de ez sosem volt fontos nekik, totál elfogadták őket olyannak amilyenek, így ettől ne félj! Mondjuk ők mindig vegyes csoportba jártak, ahol ugye különböző életkorú gyerekek vannak, és amúgy is mind egy kicsit mások az életkorukból fakadóan és így még könnyebb egymást elfogadni és odafigyelve szeretni. Ha jó az ovitok, akkor rendben lesz minden!

    VálaszTörlés
  2. Barbara Várkonyi2014. november 5. 13:03

    Örülök, drukkolok!!

    Amúgy az én gyerekem sem tud végighallgatni egy mesét. Most nem azért, de ez milyen hülye indok már az óvónők részéről...

    VálaszTörlés
  3. Jó ez így, hogy nem mindjárt az integrált csoportban kezdtetek. Örülök, hogy a lányod ennyire jól fejlődik. Az integrált csoportról nekem is nagyon jó véleményem van, akivel én dolgoztam autista kisfiú, ő sose ült végig még semmit,amit a többieknek "kötelező" volt, de ezt mindenki elfogadta, hisz nem az volt a cél, hogy rákényszerítsük, hogy csinálja azt amit a többi, hanem,hogy a kortársai között legyen és a feladatokba,játékokba, tornába amennyire lehet bevonjuk,anélkül,hogy az neki kellemetlen legyen. Persze sokszor az volt, de azt mondjuk nem tudom lesz e ott majd erre külön asszisztens vagy ovónő, aki ha kell, külön foglalkozik vele addig,vagy megy mást játszani vele, amíg mondjuk a többi mesét néz. Ez a posztod nagyon pozitív volt, nagyon örültem neki. Az óvónőktől pedig kérdezz!!!!Azért vannak ott, és azért tudatosítaniuk kellene,amit írtál is, hogy bizony ő nem mondja el otthon a délelőtt történéseit. Nem értem én ezt, de csak azért mert magamból indulok ki és nekem ez evidens lenne!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, faggatózni kell az óvónőknél. Az én fiam semmit nem mondott el az óvodáról, jó volt és kész, ennyit tudtam meg naponta, egészen addig, míg meg nem ismerkedtem egy lányos mamával, akinek a gyereke mindent elmesélt otthon, az anyja meg nekem DD. Így jutottam többlet infókhoz.

    VálaszTörlés
  5. Amíg délben hoztam el Marcit - ő sem mesél egyébként -, egy-egy mondatot válthattunk max. a hazamenőket öltöztető,uzsonnát kezükbe nyomó óvónővel, a másik a többi gyereket terelte mosdóba, lefeküdni. Mióta háromra megyek érte, tudunk beszélgetni, kevesebb a gyerek, több az idejük. Esetleg visszamenni délután, amíg a férjed vigyáz a lányra? Nálunk a fő információforrás egyébként a dadus néni :)

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy jó volt olvasni. :) Tudok én pozitív is lenni, ez is bizonyíték rá. :)
    Időközben több szülőtől is hallottam, hogy az ovikban általában ez a módi. :( Már azért kezdem megszokni. :)
    Ilyen szempontból is jobb szerintem is a vegyes korcsoport, ha nem sni-s gyerekem lenne, akkor valószínűleg olyan oviba járatnám, ahol van ilyen csopi. Mármint elméletileg a "mi" ovinkban is van ilyen, csak nem is informálódtam, hisz tudtam, hogy szegregáltba megy a nagylány.
    Nekem pedig azt volt nagyon felemelő olvasni, hogy a gyerekeid ilyen jól álltak a "furi" csoporttársaikhoz. Jaj, annyit lehetne tanulnunk a gyerekektől... És biztos vagyok abban, hogy a gyerkőceid nem vagy legalábbis kevésbé lesznek zavarban felnőttként is bármiféle másság kapcsán.

    VálaszTörlés
  7. Köszi! :)


    Érdekes indok, az biztos... De szerintem itt nem az óvónők, inkább talán a vezető és a légkör a hunyók, hogy ilyen katonás a rend nálunk.

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, megnyugtattál, sokat jelent, hogy mások is úgy látják, ahogy én is, hogy túl sok lett volna neki hirtelen az integrált csoport.
    Akkor a ti ovitok ezek szerint jóval nyitottabb, számomra is kissé érdekes indok ez a mesélés közben egy helyben nem ülés miatti szegregált csopeszban való marasztalás... Egy autit azért sem köti le annyira a mese, mert az ugye nem dallamos, nincs hozzá vizuális inger, így szerintem sokszor nehéz lehet összerakni a nyers szavakat. Lehet, hogy tévedek, de én így érzem. Próbáltam neki mesét olvasni, de nem köti le. Ez kb. olyan, mintha nekem angolul kellene olvasnom egy novellát. Oké, pár szót tudok angolul, de a nyelvtannal, az egész nyelvvel vannak nehézségeim, így nagyon nem kötne le az olvasás... Szerintem nincs külön ember arra, hogy mese közben lekösse, gondolom ezért sem mehet integráltba addig, míg nem tud figyelni. De meg fogja tanulni, mert a beszoktatásnál is volt kis probléma abból, hogy 10órai után kötelező relaxálás van és hát nem nagyon akart akkor sem egy helyben maradni, de pár héten beül ezt is megtanulta. :)

    VálaszTörlés
  9. Hú, azért nagyon megnyugtató, hogy egyre több nt gyerek szülőjétől hallom/olvasom azt, hogy gyakran előfordul ilyen családoknál is, hogy a gyerek nem igazán mesél. Pedig olyan jó lenne faggatózni. :)
    Sajnos nálunk ilyen többletinfós csatorna egyelőre kilőve, de hátha az integrált csoportban tudok több infót gyűjteni. :)

    VálaszTörlés
  10. Ismét köszönöm a megnyugtatást, hogy a nem auti gyerekek sem mesélnek sokszor! :)
    Nálunk az a baj, hogy mikor mennek az egész naposokért, akkor én épp melózok. :/ Így ez kilőve, pedig jó ötlet.

    VálaszTörlés