Ovi, integráció, bizakodás

Épp tegnap puffogtam férjnek (is), hogy mennyire idegesít, hogy két hónapja jár oviba a leányzó és ez alatt sem lettek kommunikatívabbak irányomba az óvónők. Ha nem kérdezek, akkor annyi az átadás, hogy kezembe nyomják az uzsonnát meg a kölyköt oszt csá. Jó, az egyik óvónéni mond pár szót, de nekem ez kevés. Lehet, hogy túl nagyok az igényeim, de szerintem nem... Tudják ők is, hogy egy auti (vagy legalábbis a legtöbb) ennyi idősen nem meséli el, hogy mi volt. Se spontán, se kérdésre. És engem frusztrál, hogy 4 órát idegenek közt van a gyerekem úgy, hogy semmit nem tudok arról, hogy mi történik vele, hogy viselkedik, eszik -e, iszik -e, wc-zik -e, stb. Nem litániát és hosszú percekig tartó beszámolót várnék, de legalább érintőlegesen mesélhetnének erről-arról. Ettől eltekintve aranyosak, meg minden, de nem tudok ezen túllendülni. Majd nemsokára lesz családlátogatás, akkor jól kifaggatom őket. :)

Ma viszont nagyon jó híreket kaptam, a beszédesebb óvónéni mondta, hogy erősen gondolkoznak azon, hogy átrakják az integráló csoportba. :) Hihetetlenül örültem ennek, mert én is úgy érzem, hogy eljutott erre a szintre és a szegregált csoport visszafogja. Olyanra gondolok, hogy eddig mondjuk legtöbbször szóban kért, most viszont gyakran előfordul, hogy artikulálatlan hangon szeretné velünk közölni a kívánságait, amit ugye nem értek. Ő mutogatásban, ránézésben sincs annyira toppon, így sajnálom, de nem értem, hogy az alatt, hogy őőőeeeőőőeee mit ért... 

Még régebben volt egy eléggé megosztó bejegyzésem az integrációval kapcsolatban. Ott felmerült hozzászólásnál, hogy azért is féltik az nt szülők a gyerekeiket az ilyen vegyes csoportoktól, mert hogy megtanulják pl. az eőőőő-zést, repkedést, stb. Igen ám, csak itt van egy olyan dolog, hogy míg egy "sima" gyerek kipróbálja a repkedést vagy bármilyen más, egyeseknek furcsának tűnő dolgot, utána gyorsan rájön, hogy ez neki nem okoz örömet, nincs rá szüksége, a kipróbálás után abbahagyja. Egy autista olvasatom szerint az ilyen választási lehetőségeket nehezen kezeli, nehezen tudja eldönteni, hogy mit "kell" utánozni. A Cuki most kezdett el erősen utánozni és ennek amúgy nagyon-nagyon örülök, mert ez is egy fontos állomása a fejlődésnek. Csak ugye neki azt is külön meg kell tanulnia, hogy mi a hasznos és mi a felesleges utánzás. És míg egy nem auti erre ráérez, neki meg kell tanítani. Lehet, hogy nincs igazam, de én így képzelem el. Olyasmi lehet ez szerintem, mint hogy egy nt gyerek zsigerből hallgat a nevére és mások szemébe néz; míg egy autistának ezt meg kell tanulnia.  

Annyi most az integrálása ellen szóló dolog az elmondás alapján, hogy nem tud végighallgatni egy mesét (érthető, mert a többi gyerek számára zavaró, ha olvasás közben van egy zizegő, folyamatosan karattyoló és rohangászó csemete). De ezt is meg fogja tanulni, mert ügyes-okos. Szerintem ha az idei tanítási év alatt nem is, de a következőnél már hátha kikerül a szegregált csopiból. Nem, már nem bánt (annyira), hogy speckó csoportba jár, de úgy érzem, hogy az integráció nagy hasznára válna és megérett rá.

Sok érintett szülőben felmerülhet az, hogy Úristen, azért nem egyezek bele a speciális csoport kijelölésébe, mert onnan nincs kiút. Bennem is felmerült ez, de bízom abban, hogy igaz az, amit mondtak még a beíratásnál, hogy ha úgy látják, akkor átrakják. 

Azon is szoktam rágódni, hogy lehet, hogy nemet kellett volna mondanom a spéci csoportnak és egyből be kellett volna dobni a mélyvízbe (integrált csoport), de szerintem az óriási szorongással, feszültséggel töltötte volna el. (Ő nem volt bölcsis, teljesen új neki a közösség.) Ha eljut arra a szintre, hogy áthelyezhető lesz és ez meg is fog történni, akkor abszolút nem fogom bánni, hogy rábólintottam a spéci csoportra és ott kezdte (felhívtak a nevelési tanácsadóból anno, hogy beleegyezem -e és igent mondtam; bár nem tudom, hogy ellenkező esetben számított volna -e a szavam és be tudtam volna -e passzírozni integráló csoportba...)

Bár sokszor érzem azt, hogy visszafejlődik az oviban; de összességében ez nincs így szerintem és roppant bizakodó vagyok a jövőt illetően. :)