lassandebiztosan

2014. augusztus 3., vasárnap

Mikor lesz már tél???

Vagy egy csapadékos ősz??? Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezekre fogok vágyni, de most ez a helyzet. :(
Már megint a qrva játszótér. Bevallom, gyarló mód csak ritkán viszem le a leányzót és mindig gyomorgörcs előzi majd követi az eseményt, majd hazajövetelkor és utána meg idegbaj. Az apja is le szokta vinni, úgyhogy nem kell ám annyira sajnálni a kisasszonyt, hogy a 4 fal közé van bezárva állandóan. Mikor gyereket terveztem és vártam, nem így képzeltem el ezt az egészet; sokat álmodoztam az esti meseolvasásról, játékokról, kézműves-kreatív foglalatosságokról. Azt hittem, hogy tök jó lesz a játszón is. Hát nem. Sajnálom, de nem szeretek élni lemenni. És nem azért, mert úgy viselkedik legtöbbször, hogy sikít róla, hogy nem átlagos csemete. Ezt a részét leszarom. Eddig másokat nem zavaró csodabogárka volt a játszón, aki szórta a homokot a szeme előtt és magában beszélt és szinte semmiféle kapcsolatot nem keresett a többi gyerekkel. Nemrég még mivel volt el, ez szerintem a repetitív viselkedés egyik iskolapéldája lehetne, nem túl izgalmas videó. :)



Az utóbbi néhány alkalommal viszont az történt, hogy sajnos dobálja a homokot. De nem ám úgy, hogy csak feldobom, vagy valami, hanem hogy is fogalmazzam, szóval ilyen sutty módon, mintha frizbit dobna, megy mindenfelé a homok, beteríti a fél játszóteret... Meg persze az ott tartózkodókat. És hiába mondom el százmilliószor, le se kakilja. Fenyegetés ide vagy oda, nem érdekli, ugyanúgy csinálja. Én meg nem győzök rászólni. Iszonyú türelmetlen is vagyok, mert baromira kimerít ilyenkor az, hogy minden rezdülését figyelnem kell, állandóan résen kell lennem (nem csak a homokdobálás miatt, hanem a vajon melyik pillanatban szökik meg dolog miatt is). Szerintem a legutóbb már páran azon gondolkodhattak, hogy kihívják rám a gyermekvédelmiseket. :O Legalábbis jó nagy csönd lett egy-egy "nedobáldmáraztarohadthomokotlégyszíves" kifakadásom kapcsán és természetesen mi voltunk a legizgalmasabb látványosság (gyűlölöm, ha bámulnak!!!). Jó, nem voltam olyan vérbrutál, nem vagyok agresszív sem, de a türelem messze elkerül az utóbbi időkben. Egyszer rá is ütöttem a kezére, mert már nagyon elegem volt. Nem vagyok rá büszke, sőőőt! :( Szégyellem is! De persze ebből sem értett... Most azon agyalok, hogy hogy a lótúróba rajzoljam le azt, hogy a homokot nem dobáljuk mindenfele... Istenem, annyira nehéz, hogy a kommunikáció nálunk nem úgy megy, mint másoknál. :( Teljesen foskaki, hogy nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy vizuálisan megsegítsem mondjuk ilyen esetekben... Túl nagy falat ez nekem. És az állandó kudarcélmény is sok! Ez is qrva szarul hangzik, tudom én, de akkor is ezt érzem és rettentően mardos és felemészt! Ezen a héten hétfőn is volt korai fejlesztős összejövetel és hát had ne mondjam, hogy melyik gyerkőc vonta ki magát leginkább az egészből... :/ Pedig ismét jó játékokat eszeltek ki a pöttömöknek a fejlesztők.

Csúnya dolog, de az is éltet, hogy már augusztus van. Nemsokára ovi és nagyon bízom benne, hogy egy kicsit együttműködőbbé válik majd a naccsága! :) (De persze ugyanakkor rettegek is az óvodától, nem tudom, mit fog hozzá szólni, lelkileg milyen hatással lesz rá ez a nagy változás...)

3 megjegyzés:

  1. Nem találom hol írtál a szűk melltartókról úgyhogy ide írom: a melltartó szélességét úgy lehet növelni a kis kosárméret megtartásával hogy lehet kapni 4-5 cm-es kiegészítő, mindkét oldalon kapcsos hosszabbítókat, és akkor lehet kisebb kosarúkat venni. Ha nálatok ilen nincs, küldök neked levélben, van fekete, fehér, testszínű, vastagabb, vékonyabb. 2-3 hosszabbítót is össze lehet kapcsolni, nem esik le. Én is így használom. Piti összeg. Neked ajándékba :-)

    VálaszTörlés
  2. Figyelj, van eleg problemad, es teljesen ertheto es normalis amiket erzel! Ne terheld es kinozd magad azzal, hogy meg ennek tetejeben lelkiismeret furdalasod is van. Azzal nem mesz semmire, nem hasznal semmit es add meg magadnak azt a szabadsagot, hogy azt erzel amit akarsz, es nem kell erte bocsanatot kerned!

    VálaszTörlés