Voltunk (még decemberben), legutóbbi orvosit nem találtam, de nem is kérték, kár volt raja idegeskednem (azóta már meglett, természetesen akkor, mikor valami egészen mást keresgéltem😅).
Pszichológus és gyógypedagógus vizsgálta, jó sokáig tartott. Nem volt semmi különös, azt leszámítva, hogy a végén az elbeszélgetésen azt mondta az egyik hölgy, hogy a madzagozást minimálisra kell redukálni, mert az egy teljesen felesleges, értelmetlen dolog. Mondom: hö? Nem mondtam ezt, de gondoltam és mondtam, hogy én úgy érzem, hogy neki erre szüksége van, nem csak nyugtatásra használja a madzagozást, hanem ez az ő kis saját auti világa. Nem azt mondom, hogy reggeltől estig hagyni kell, de az sem állapot, hogy annyira korlátozzuk, ahogy ők elvárnák. Aranyközépút párti vagyok ezen a téren. Nem értett velem egyet, a válasz az volt, hogy ezt a tevékenységet is úgy engedjük meg neki, hogy inkább csak jutalom gyanánt. Meg ami még fura volt, hogy mesélte az egyik, hogy a téren látott egy kislányt, aki pörgetett valami bizbaszt és mennyivel jobb lett volna, ha inkább azzal stimulálja magát, hogy simogatta volna az anyukája hátát. Mi va'? 😲 Nem húztuk fel magunkat rajtuk (nagyon), de azért volt miről beszélnünk férjemmel hazafele...
Diszgráfia, diszlexia gyanú is felmerült. Erre adtak javaslatot, de úgy tűnik, hogy maradnak az eddigi fejlesztések (ezekre is jók azok is), aminek örülök, mert imádja őket, szeret járni rájuk és használ is. Persze asszisztens sem lenne hátrány, bele is írták, de hát ugye tudjuk, hogy azoknak sem jut minden esetben, akiknek sokkal nagyobb szükségük lenne rá, mert szakemberhiány van. Így is összetehetem a két kezemet, hogy a heti 4 fejlesztést megkapja, hogy van befogadó intézmény... És ami számomra a legfontosabb: nem gyűlöl iskolába járni. Igaz, most a szünet miatt már el van keseredve, hogy nemsokára menni kell, de ismét bele fog rázódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése