Talán ott, hogy nagyon örülök, hogy szeret iskolába járni. A reggelek is gördülékenyek. Jó, ha a megszokott rituálékban változás van, akkor szokott lenni egy kis balhé, de nem vészes. (Mindig ugyanazon csatorna ugyanazon meséi, ugyanazon időpontban tej és reggeli, stb.)
Diszgráfia gyanúm még van, de szerintem ha érintett, akkor olyan csekély mértékben, hogy fölösleges lenne kivizsgáltatni. De természetesen, ha durvábban előjön, akkor visszük, de most úgy döntöttünk, hogy várunk.
A szorongása enyhült, nőtt az önbizalma. Még rágja a körmét; van, hogy a bőrét is tépi, de az évelejihez képest minimálisan.
A padtársa továbbra is a magatartászavaros, kissé agresszív kisfiú, aki ha jól tudom, emiatt ismételte az elsőt. Az a baj, hogy a nagylány nem igazán szokott mesélni, hogy mik történnek vele, harapófogóval kell kihúzni belőle, meg volt olyan is, hogy egy másik szülő mesélte, hogy a lányától hallotta, hogy ez a srác rugdosta meg belebüfögött az arcába szegénykémnek. Rákérdeztem és mondta, hogy valóban így volt. Remélem nem viseli meg. Ha hiányzik a fiú, akkor azt viszont el szokta mesélni és hozzáteszi, hogy jó, hogy nem volt ott... Elég hátrányos helyzetű a kissrác, családok átmeneti otthonában lakik az anyjával, aki úgy nyilatkozott a fiáról, olyan lenézően, hogy én a kutyámról nem tudnék úgy. Szóval valószínűleg okkal ilyen a gyerkőc, nem hinném, hogy sokat foglalkoztak/foglalkoznak vele. Persze ez nem jogosítja fel arra, hogy verekedjen és hasonlók.
Lehet, hogy sokan elítéltek emiatt, de én arra próbálom rávenni a lányomat, hogyha bárki bántja, akkor ha nincs a közelben tanár, nem tud neki szólni, akkor bizony védje meg magát és adja vissza. Fontosnak tartom, hogy ne legyen mimóza, mert ebben a mocsok világban eltiporják, ha hagyja magát.
A mumus az írás. Nehezen indult, sokat idegeskedtünk, görcsöltünk rajta, de kitartó, nagy benne a megfelelési vágy, így egyre jobban megy neki. Nem gondoltam volna év elején, hogy ennyit fog fejlődni.
Mondjuk ezzel a rohamtempóban tanuljanak meg írni, olvasni az elsősök módszerrel nem értek egyet, a mi időnkben nem így volt, több időt adtak, hogy elsajátítsuk.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem adta fel a kezdeti kudarcok ellenére sem. Belegondolva, hogy honnan hová jutott ez a nagylány, számomra maga a csoda. Nagyon sok munkája van benne neki és a fejlesztőknek, óvónőknek is.
Olvasás, szövegértés, matek jól megy neki, szereti is, főleg a számtant. :)
Szerencsére kevesebbet és enyhébben beteg, mint oviban. Eddig csak hányás miatt hiányzott, enyhe náthái voltak csak, amire a tanárnő azt mondta, hogy ha nem lázas, közérzete nem rossz, akkor menjen, hogy ne maradjon le.
Összességében jó a suli. Tanárnőket is szereti. Most azon imádkozom, hogy negyedikig vigyék őket, ne csak másodikig.
(A képek minősége nem jó, fos a telóm vakuja, de azért valamennyire majdcsak látszódik. Tök ügyes. A képek kb. sorrendben vannak és szerintem látszódik, hogy mennyit alakult az írása.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése