Fura betegség

Múlt hét szerdáján kezdődött. Reggel érdekesen viselkedett, karikás volt a szeme is. Kérdeztem, hogy fáj -e valamije, azt mondta a foga (szerintem már ekkor is a manduláját fájlalhatta). Kérdeztem, hogy a torka fáj -e, de a válasz határozott nem volt. Úgy érzem, hogy ezt a kérdést nem teljesen érti, mert a torok szerintem az ő szóhasználatában egyenlő a nyakával és hát az nem fájt neki. Próbáltam máshogy fogalmazni: -hogy ha nyelsz, akkor csíp, szúr, kapar? , de erre is nem volt a válasz. De most komolyan, ezt hogy lehetne vizuálisan megérdeklődni tőle? Ha valakinek van ötlete, tapasztalata, azt szívesen fogadom.

Végül elvitte az oviba. Nem is volt különösebben nehéz az odajutás. Az óvónők sem mondták hazajövetelkor, hogy lett volna bármi gyanús (legtöbbször egész jól megérzik, ha betegség vagy valami van).
Itthon viszont kidőlt szegénykém. Ő nagyon régóta nem alszik délután, de most igen. Ez egyértelmű jele, hogy valami lappang benne. Így is lett. Este már lázas volt. Dr. Novák Hunor tanácsait megfogadva nem kezdtünk lázcsillapításba. A vírusok/bacik nem szeretik a magasabb hőt, az immunrendszer is hatékonyabban dolgozik. 39 fok fölé nem ment amúgy, de Hunor doktor úr szerint efelett sem kell kétségbe esni, a lázgörcsre hajlamosaknál ugyanis már kisebb emelkedés esetén is kialakul a görcs, nem szabad az ettől való félelem miatt rutinszerűen csillapítót adni.

Csütörtök reggelre lement hőemelkedése, ekkor sem adtam neki gyógyszert, a doktornő délelőtt rendelt, de úgy voltam vele, hogy hagy pihenjen, aludjon; majd péntek délután felkeressük. Csütörtökön sokat feküdt, szinte egész nap az ágyban volt. Nagyon fura volt, hogy a mindig pörgős leányzónk most nem "madzagozik", nem rohangál fel-alá. Este ismét felkúszott a hője, nem volt jól. 

Péntek dél körül kapott először csillapítót (Nurofen), mert azt mondta, hogy fáj a füle. Meg hogy tele van vérrel. Szerintem el lehetett dugulva (fülhőmérő nem mért magasabbat, így reménykedtem, hogy nem fülgyulladás). Nagyon zavarta szegénykémet, de a gyógyszer hamar hatott. Délután doktornő, nagyon piros volt a torka. Tüdeje tiszta. Kapott antibiotikumot. "Bevallom" őszintén, hogy én nem vagyok antibiotikum ellenes akkor, mikor indokolt. És ennek eldöntése orvosi feladat. Szerintem. A mostani betegség is megerősített abban, hogy ha a dokinő felírja, akkor kell. Pár adag után már sokkal-sokkal jobban volt! Biztos, hogy az immunrendszere is leküzdötte volna, de nem ilyen gyorsan. Meg ha vírus okozta betegséggel álltunk volna szemben, akkor 100%, hogy nem reagált volna a felírt készítményre ennyire látványosan, hamar! Nem mumus az antibinyó, ha kell! Szerencsére már nem az van a legtöbb orvosnál, hogy automatikusan felírják, vírusfertőzés esetén is; a mi doktornőnk legalábbis mérlegel, hogy kell vagy sem.

Szerdán lesz a kontroll, szerintem csütörtöktől már oviképes. Így viszont lemaradt a keddi fotózásról, amit nagyon sajnálok  ; meg a szakértői bizottság/nevelési tanácsadó vagy tököm tudja, hogy minek hívják vizsgálatáról is. Azért kellett volna menni, hogy továbbra is kijelöljék az ovit, mert ugye elméletileg ő szeptembertől már tanköteles, de plusz 1 évet rá kell húznia. Felhívtuk őket, hogy lemondjuk az időpontot és kérjünk újat, de azt mondták, hogy nagyon sokára tudnak adni, nem is közöltek konkrét időpontot. Nem idegesít ez, hisz ennek még nincs olyan nagy tétje, hisz ígyis-úgyis ovis marad a kövi tanévben is (jelenleg középsős egy integráló, nagy létszámú csoportban szeptember óta), addig meg majdcsak találnak időpontot, hogy meghosszabbítsák a kijelölést...

Ebben a betegségben az volt a fura, hogy nem folyt/volt eldugulva az orra, nem köhögött; kizárólag a torka volt veszettül piros és a testhője volt magasabb és ezekből kifolyólag alig ivott, alig evett, sokat feküdt. Ilyen még sohasem volt.  De a lényeg, hogy már jobban van, egyem is meg.