Kaka(naptár)

Erről már ezer éve szeretnék írni,de mindig közbejött valami... De most egy bizonyos dolog miatt is úgy érzem, hogy át kell szerveznem, hogy kire/kikre fordítok időt, figyelmet; így most már tényleg bízom abban, hogy többet fogok tudni írni, mert lenne miről. Olyan egy tündér és annyit fejlődött, hogy kár lenne kihagyni ezeket a csodákat! És félek, hogy idővel elfelejtem vagy nem tudom majd korban hová tenni.

Na de visszatérve a címhez. Születése óta küzd(ünk) a kakilással. :( Eleinte tejallergia miatt, majd később, mikor az megoldódott, jött a visszatartás. És ez lassan 2 éve tart. Rengeteg dolgot kipróbáltunk, a korai fejlesztő pszichológusával is beszélgettünk, megfogadtuk az ő tanácsait is, de semmi eredmény nem volt. Rengetegszer láttuk, hogy van ingere, de mindenáron visszatartotta. Szörnyű volt ezt tehetetlenül szemlélni!

Volt, hogy odáig fajult ez, hogy muszáj volt megkúpozni a székletlazító és Guttalax ellenére is. Na ez még külön kínszenvedés és szívfájdalom volt.
A székletlazítókra itt kaptam egy jó ötletet, az egyik anyuka javasolta a Tamarinlax-ot. Be is vált, mert másnap már jött is az inger, engedett is neki, de aztán ezzel is megtanulta visszatartani pár nap elteltével. Meg ezt ha jól emlékszem, nem lehet huzamosabb ideig szedni. Így keresnünk kellett valami mást. A Laevolac kilőve, mert az nála nagyon nem vált be, sőt, inkább még rontott is a helyzeten. Férj talált rá a Primbiotic-ra, tettünk egy próbát. És szerencsére ez bevált hosszútávú nem kakilok azért sem napokig, hiába érzem, hogy kell esetén is. Elméletileg teljesen természetes, sokáig lehet használni. Egy-két hétig mindenféle más segítség nélkül kakilt, de aztán újból jött a visszatartás. Így pár naponként kapott Guttalaxot. Így ezzel a két szerrel legtöbbször sikerült, kivéve egyszer, mikor majdnem kórház lett a 9 napos visszatartásból. De végül az is megoldódott, pedig már az ügyeletnek is telefonáltam.

Ezután ráleltünk végre arra a jutalmazásra, ami elnyerte a tetszését (legalábbis pár hónapig). Ez nem volt más, mint a Raffaello. :) De idővel megunta, így megint jött, hogy nem kakilok. Ekkor tértünk át a Kinder tojásra. Ez már izgibbnek és tartósabbnak bizonyult, de olyan kis turpis a leányzó, hogy így meg arra játszott, hogy ha kellett is neki, csak egy kisebb részét engedte ki, hogy aztán pár óra múlva a többit is kiengedje a dupla Kinderért. Persze a köztes időben csomószor kellett bugyit váltani... És nemsokkal ezután, mert zavarta szerintem a foltos alsó és a csere, megint intenzívebben tartotta vissza. Olyannyira, hogy a végén már hatástalan volt a jutalom. Kezdhettük elölről.

Aztán eszembe jutott, hogy mivel az ovi miatt nagy benne a versenyszellem, így gondoltam bevetjük ezt, hátha. Az óvónővel is rengeteget beszéltünk erről a problémáról és adott egy jó tanácsot. Csak az volt vele a baj, hogy rajtam kívül senki nem tartotta be. :/ Ennek az lett volna a lényege, hogy teljes semlegesség a kakival kapcsolatban. Sem örömködés, sem könyörgés, semmi. De így, hogy mások ugyanúgy álltak hozzá többszörös kérésem ellenére is, nem tudom, hogy bevált volna -e, egyedül kevés voltam hozzá.
Így maradt az, hogy használjuk ki, hogy ismeri a napokat, számol és szeret versengeni. Ebből jött a kakinaptár. :)

Kopkopkop, eddig bevált, de nem akarom ezt (is) elkiabálni. De a lényeg, hogy most műkszik! Vasárnaponként van a nagy eredményhirdetés. 3 hete csináljuk és eddig mindig ő nyert (jó, azért igazából csak papíron, kicsit csalni szoktunk az ő javára, hisz bár gondolom senkit nem érdekel, de mi általában minimum napi egyszer szarunk kaksizunk, de a célért ennyi füllentés szerintem belefér!). Lehet, hogy legközelebb be kellene iktatni olyat, hogy mondjuk döntetlen, és akkor csak 1 valaki nem kapna Kindert. Mert azt el is felejtettem írni, hogy most is ez a nyeremény. Így talán még izgalmasabbá tehetnénk számára ezt a megmérettetést és hátha nem unna rá egyhamar. Szorítsatok kérlek! :)