Rendezvények, gyerekprogramok, kikapcsolódás

Eljött az az idő is, hogy részt tudunk venni rendezvényeken. Ez tavaly elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen volt. Nem tudott akkor még egy helyben maradni kis ideig sem, mindig ment a feje után, nehéz volt vele egy sima séta is, teljesen irányíthatatlan volt. Nem is igazán erőltettük. De most már mivel több ilyenen is részt vettünk, így merem állítani, hogy idén megy. Vártam már erre nagyon! :)

Volt egy szabadtéri városi buli, ahová elvittük. Volt sok látnivaló, szabadtéri kiállítás, nyüzsi, zaj, tömeg; de remekül vette, nem zavarta semmi. Nagyon tetszett neki, hogy voltak szalmabálák, amiben a gyerkőcök jókat ugrabugrálhattak. A körhintára is felült, bár kicsit féltem (mi lesz, ha út közben megijed, kiugrik, stb.), pedig kár volt. Ez nem tipikus hinta volt, hanem fából készült és kézi erővel volt hajtva. Mikor vége volt, akkor megkongatták a kolompot (vagy harangot), és a Cuki egyből, zokszó nélkül szált ki és közben mondta, hogy "itt a vége, fuss el véle". Annyira ügyes!!!
Aztán megnéztük a kiállítást is, ott a víz hatására próbált elmenni autiba csurgatással, de könnyen kizökkenthető volt. Azt is megértette, hogy nem szabad belemenni.
Ezután volt egy bábelőadás, amin annyit ült, hogy már fájt a popója (a betonon voltak rongyszőnyegek, de itt nem az ülőalkalmatosság a lényeg, hanem hogy ismételten maradt egy helyben, figyelt is, tapsolt is, stb.). Nem maradtunk a végéig, de így is elismerést érdemel a kitartása, 40 percet lazán bírt.
Majd a kirakodó vásáron venni szerettem volna neki karkötőt vagy valami kis játékot, de azt mondta, hogy nem kell. o.O Ritka az ilyen gyerek... :D

Következő hétvégén pedig gyereknap volt. Én délelőtt a helyi kutyamenhely standján önkénteskedtem (hoztunk a menhelyről kutyákat akiket lehetett simizni, volt kvíz, kifestők, stb.), majd loholtam haza levinni az ebeket, utána pedig vissza a központba a leányzóval gyereknapozni. Ekkor is volt ugyanaz a fa körhinta és bár mivel több volt a lurkó, így rövidebb volt egy kör és nem volt kolomp a végén, de egy kis értetlenkedés után mentünk a következő programra. Simizett kutyust, színezett is, táncoltunk és voltunk gyerek koncerten is. Ahol meglepődtem ismét, hisz mindenféle noszogatás nélkül, önként állt be a táncba, mókába. Néha látszódott, hogy nem érti vagy legalábbis nem kapcsol olyan gyorsan, mint mások, de így is szuperügyes volt és büszke voltam/vagyok rá. Még körjátékozott is (itt volt egy olyan jelenet, hogy egy kisfiút az anyukája a vége fele vezetett be a körbe, a Cuki és egy másik kisgyerek közé helyezte és az életem nem értette, hogy mit akar a kiskrapek, nem fogta meg a kezét, de odamentem, és segítettem kicsit és ment tovább a körjáték. :)
A mamától kapott egy buborékfúvó delfint, ami rózsaszínben és kékben volt kapható, az apja mondja a mamának, hogy vegyél rózsaszínt, mire a Cukker kikérte magának és kéket kért. Ekkor is el voltam olvadva, hogy milyen kis öntudatos csajszi már most is, és mennyire nem hagyja, hogy megmondják, hogy mi kell neki. :) Remélem ez a későbbiekben is így lesz. Jó, nem várom el tőle, hogy vérfeminista legyen, de szeretném, hogy tisztába legyen a dolgokkal és álljon ki bátran magáért. Nagyon durva amúgy ez a bubicsináló, abszolút sikert aratott. 2 tartályost kapott, és az első elég hamar kifogyott, mivel szinte folyamatosan nyomta. :D

Majd másnap ovis családi délután volt. Itt is remekelt. Csomó ideig ült egy helyben. Jó, sokszor feszengett, meg kicsit nyűgi volt, de megmondom őszintén, hogy én is és ez az előadás inkább nagyobb gyerekeknek szólt. De semmi balhé, semmi földön hempergős mutatvány, semmi megyek össze-vissza, szólt, mikor pisilnie kellett.
Volt csillámtetkó, de nem bírtam rávenni, azt mondta nem kell. Na de majd pár év múlva hátha megyünk igazi tetoválóhoz közösen. ;)
Vettünk vattacukrot, hát, nem aratott sikert a szájához érintette és mondta, hogy blöáh, nem kell. o.O Nem sok olyan gyerkőccel találkoztam még, aki ne lett volna oda a vattacukorért. :)
Pónilovas kocsikázás is volt és meglepő mód kedvezményes áron lehetett felülni: 200 Ft/fő. Elméletileg csak gyerekek mehettek+ egy óvónő. Volt bennem félsz, hogy mit fog szólni az egészhez. Ez nem azért van, mert nem bízom benne vagy hasonlók, hanem azért, mert nála nagyon nem lehet tudni, hogy egy adott dologra miképp fog reagálni. Mondtam az óvónőnek, hogy majd futok utánuk, hogy ha baj van, akkor lekapom a kocsiról. Kérdezte, hogy miért, mire én közöltem, hogy auti. Így megengedte, hogy én is felszálljak, és akkor ha begorombult volna a leányzó, akkor lepattantunk volna. (Még jól is jártam, mert így legalább én is kocsikázhattam. :D ) Kár volt aggódni, hisz tetszett neki. (De nem bántam meg, hogy felültem, mert lehet, hogy ha nem lettem volna ott, akkor megijedt volna vad idegen társaságban új szituációban). Aranyosan megsimizte a pacikat, nem félt tőlük. Jó lenne lovagoltatásra vinni, csak nem tudom még, hogy milyen lehetőségek vannak a környéken, de majd kiderítem.

2 nappal ezután pedig a helyi kiserdőbe ment 2 csoport az oviból, busszal. Itt is minden rendben volt, türelmesen várta a gyerekeket, tetszett neki a busz. Mivel nem könnyű és nincs is sok gyakorlata a wc/bili nélküli pisilésben, így olyan lett a bugyija és a rövidgatyója. A hátizsákjában elbújt a váltócucca, így más gyerekek ruhái voltak rajta. :) Mondták az óvónénik, hogy már csak azután vették észre a váltóruha meglétét, hogy ráadták ezeket. :) (Erről jut eszembe, hogy el ne felejtsem visszavinni!!!) De itt sem ez a lényeg, hanem az, hogy kérdeztem tőle, hogy kié a bugyi és megmondta. :) Ez óriási nagy fejlődés a kommunikációjában, hihetetlenül boldog vagyok ettől! :)

Most hétvégén pedig másodjára aludt a mamánál. Már nem szorongtam emiatt. Persze, hiányzott, meg minden, de kellenek az ilyen kis lazítások is. Szombat kora délután vitte az apja, és ma délelőtt mentünk érte. Tegnap kifestettük a szobáját (roppant büszke vagyok, hisz az egészet én hengereltem egyedül, 2 rétegben; férj a pepecs melót, mint szegélyek festése, pakolás, stb. csinálta). Jó is, hogy nem aludt itthon a kisasszony, mert hiába volt meleg, gyorsan száradt, folyamatosan szellőztettünk, de azért csak erős szaga volt még az első este.
Állítólag nem ment a nagyi idegeire. :) Bár hozzá képest keveset aludt, de nem volt harc, hiszti, együttműködött. Kicsit azért próbálkozott, de anyósom kellően szigorú, így nem játszotta ki a drágaság és ez tök jó, mert nála kifejezetten fontos a következetesség és az, hogy ne hagyjuk, hogy ő irányítson, mert akkor aztán van nemulass...
Délelőtt mentünk érte, majd átmentünk sógoromékhoz babalátogatóba. Nagyon kis tündéri, aranyos a Cuki legfiatalabb unokatesója. :) Meg is dajkáltam picit. (Persze előtört belőlem, hogy akarok még egy gyereket, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot.) A leányzónak is tetszett. Na meg az akváriumi halak. Amivel nem volt baj egészen addig, míg bele nem szeretett volna mászni és úszkálni az aranyhalakkal... o.O Kicsit bepipult, hogy nem engedtük neki a lehetetlen kivitelezését (nem férne bele az akváriumba). :D

Tetszenek ezek a mozgalmas napok, végre nem csak a szürke, monoton hétköznapok és a hasonló hétvégék vannak, hanem történik is körülöttünk ez-az. :) Ez nekem sok erőt ad, felpörget, jó érzéssel tölt el.