lassandebiztosan

2015. június 4., csütörtök

Az első ottalvás a mamánál

Egy ideje már terveztük. Persze volt bennünk félsz, mikor eljött az idő. :) Május 15-én történt. Az apja arcán is láttam egy kis aggodalmat, mikor indultunk kettesben haza. Lehet, nem ez a legmegfelelőbb szó rá, de a lényeg, hogy végre némi érzelem ült ki az arcára. ( :P nem egy érzelgős fajzat...)

Nagyon furcsa volt, hogy nem aludt itthon. Sokszor eszünkbe jutott, nagyon hiányzott; de ugyanakkor már ránk fért, hogy kettesben legyünk egy kicsit huzamosabb időn keresztül is. :)

Jól vette ezt az óriási változást (sohasem aludt még nélkülünk máshol). Mikor rájött, hogy aludni kell, akkor elpityeredett, de a mama megvigasztalta és utána tetélt egy jót. Ez azért is nagy szó, mert sok téren merev a gondolkodása, ragaszkodik a megszokott rutinokhoz, de ez az ottalvás is bizonyítja, hogy ugyanakkor mennyire rugalmas is és ennek végtelenül örülök, mert a jövője nagymértékben függ az alkalmazkodóképességén.

Ébredés után is gördülékenyen mentek a dolgok, nagyon ügyes volt végig. :)

4 megjegyzés:

  1. Juj, de jó! Nagyon örülök neki!!! :)))

    VálaszTörlés
  2. Szia, ez nagyon nagy dolog szerintem
    ügyesek vagytok!

    VálaszTörlés
  3. Ha belegondolok hogy az én gyerekem 12 éves korában nem aludt otthon először és bele voltam pusztulva hogy mi lesz DD, akkor a tiétek nagyon nagy dolog.

    VálaszTörlés