lassandebiztosan

2015. május 10., vasárnap

Ovis anyák napja

Előzmény:


Amúgy nem értem, hogy miért nem lehetett volna nekünk is csoportos anyák napja... Kis létszámú (10 fő alatti, közelebb az öthöz, mint a hathoz) a csopi és ahogy elnéztem a szülőket, vagyunk annyira nyitottak és intelligensek, hogy tudott volna működni és nem rugóztunk volna azon, hogy kinek a gyereke tud verset mondani és kié nem... És nem értem, hogy ha bölcsiben van ünnepség, akkor itt miért nem lehetett hasonló? :( A hiányérzetem fennmaradt. Pont az ilyenek is mélyítik szerintem a hozzánk hasonló szülőkben a kirekesztettség érzését :/ (és ez még csak a jéghegy csúcsa). De biztos most is csak én vagyok túlérzékeny...

A keserű szájíz mellett azért természetesen jól esett a műsor és megható is volt. De mondjuk mire elérzékenyültem volna, addigra már vége is volt. 1 vers, 1 dal, majd ajándék. Cuki szégyellősre vette a figurát, így szinte csak tátogott, de persze így is eszméletlenül aranyos volt és meg tudtam volna zabálni. :)
Kaptam begóniát, egy karkötőt, amit ő fűzött és hazaérve meg már el szerette volna tulajdonítani. :D

Sokszor rugalmatlan, de most is azt erősítette meg bennem, hogy tud ő alkalmazkodni. Hisz most nagy változás volt az ovis napi rutinhoz képest az, hogy hamarabb, ebéd előtt mentem érte, hogy bementünk egy kis eldugott szobába, hogy nem ebédelt ott, nem kapott uzsonnát, stb. De ügyesen vette mindezt, zokszó, sírás nélkül működött együtt.