Hogy mennyire elhanyagolom a blogírást! :( Hiányzik nagyon. Nem szeretném abbahagyni szerintem már sosem, de most valahogy nem szentelek rá elég időt. Ennek több oka is van. Részletekbe nem fogok belemenni, de voltak durva dolgok az utóbbi 1-2 hónapban, kimerültem, megsemmisültem többször, elfáradtam, kiégtem, szétrepedt a szívem, de aztán megragasztotta az illetékes és bízom benne, hogy jó minőségű, tartós ragasztót használt. Cserébe azért én is gonoszkodtam, vissza szerettem volna vágni, visszaadni a fájdalmat és most iszom is a levét. De úgy érzem, jó úton haladunk. Mert megbeszéltük. És lehet, hogy ha nem történnek ezek a dolgok, akkor most tovább laposodna a házasságunk és csak távolodnánk tovább egymástól. Így viszont úgy vélem, hogy mindketten igyekszünk tenni annak érdekében, hogy működjünk szeretetteljes egységként, társként.
Még a Vadaskerti kontrollról sem írtam... Na de ami késik, nem múlik! :) Várom már a hosszú hétvégét, akkor hátha valamennyire utolérem majd magam!
