Valamelyik nap az ebéd utáni hazamenetel kapcsán esedékes öltözés alkalmával az óvónő nagyon pozitív dolgokat mondott a kisasszonyról. Úgy elolvadtam és büszke voltam, hogy csak na. :) Mesélte, hogy a fejlesztős papírra ráírták, hogy úgy érzik, hogy nincs szüksége külön kognitív fejlesztésre, hisz ezen téren minden ok (gondolom ezt csinálták egyénileg). A kommunikációs, szociális dolgain meg csoporton belül lehet javítani, éles szituban, nem pedig elkülönítve. Ezekben is nagyon ügyes. Szuperül beilleszkedett a csoportba, együttműködő, kedves, bájos "cukorborsóturmix" :) . Annyira jó volt ilyeneket hallani! (Rengeteg leíró szakvélemény után meg pláne...).
Bár kissé félve, de megkérdeztem az óvónőt, hogy ő 4 évvel ezelőtt, mikor elkezdte az ovit a Cuki, gondolta volna -e, hogy ide eljut és határozottan mondta, hogy nem. Pedig autispec., többszörösen továbbképzett, rengeteg gyakorlattal rendelkező óvónő. Nagyon jól esett az őszintesége, hisz a kezdetekkor (hanyatt fekve csak cumisüvegből ivott, félt a gyerekektől, nem volt szobatiszta, a kommunikáció sem volt az erőssége, sőt..., dühkitörések, stb.) nekem is úgy tűnt, hogy nehéz lesz integrálni. Sokat aggódtam, de szerencsére fölöslegesen. Mondjuk ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy első évben szegregált csoport (5-6 gyerkőc), majd azt megszüntették, 2. évben kislétszámú csop. (10-12), majd tavaly, a 3. évnél került be egy átlagban 20 fősként működőbe, hisz az előző is megszűnt. Végtelenül sajnálom, hogy áthelyezték/megszüntették az előző csoportjait, viszont neki ez nagyon jól és jókor jött a fejlődésében, beilleszkedésében, iskolára való felkészülésében.
Ma pedig azt közölték, hogy egyedül neki nem kell sem gyógycipő, sem lábtorna a csoportból, annyira rendben van a lába.
Lehet, hogy hülyeség, de egyből az ugrott be, hogy ennek is köze van a Dévényhez. Elképzelhetőnek tartom, hogy mivel betartottuk a gyógytornász javaslatát, miszerint nem kell supinált, lúdtalpbetétes cipellő, ez is hozzájárult ahhoz, hogy bár az izmai, ízületei lazák voltak, mégis a "tornának" és a tanácsoknak is köszönhetően nem kell semmi a lábijára.
Holnap pedig az ő csoportja fog fellépni az ovis szüreti mulatságon. Eleinte kissé félt, de remekül veszi az akadályokat, nem szorong, várja, melyeknek nagyon-nagyon örülök. Egyem is meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése