Singer, korai, na meg gyakori

6 réteg után egészen fehér lett...

 Ma végre megérkezett az új mikró tartónk, ami egy Singer varrógépből lesz. Elegem van már abból, hogy nem férek a konyhában, mert a mikró az asztalon keresztben, a konyhaszekrényen meg az edényszárító, így semennyi helyem nem maradt, mindig lehetett mindent pakolgatni, ha valamit csinálni akartam. Eszembe jutott, hogy van egy sanyarú sorsú Singerem, és az tökéletesen megfelelne mikró tartónak. Csak egy picit kellett az Embör fülit rágni, meg párszor hisztizni, és összezörrenni ezen, de végül ma megérkezett a várva várt varrógép láb. Agyaltam rajta, hogy fehérre vagy feketére fessem, láttam egy képet, ahol fehér lett, de rájöttem, hogy én ehhez túl konzervatív vagyok. Meg a konyha fala világos, így a sötét szín jobban érvényesül. Rálestem, és a fehér festéknek talán a harmada van meg (ami a gyerekszekrény mázolásából maradt ki), az meg nem lenne elég, így jóval több érv szól a fekete mellett, szóval ennél maradok. Vízalapú zománcot használok. Ez azért jó, mert beltérben is használható fára/fémre, és nem büdös hígítószagú, nem is azzal kell felönteni, hanem vízzel. Ezt a fajta festéket gyerekszobában is lehet használni, mert nem mérgező (azért nem kell megkóstolni), én leginkább az akrilfestékhez hasonlítanám. Mondjuk a bútor átfestését jól megszívtam: hallgattam az Embörre, aki szerint az alapozó réteg hülyeség... Na, közben rájöttem, hogy talán mégsem csak üzlet, hanem tényleg kell. Így 6 rétegben kellett felhordanom, és akármennyire is imádok festeni, a végére már nagyon untam (ugye minden egyes rétegnél meg kell várni, hogy teljesen megszáradjon...), egy hétvégém ráment. De a végeredménnyel elégedett vagyok, nagyon tetszik, hogy a fa erezete látszódik. Tetszett natúran is, ez a gyárilag tv-állványnak megálmodott darab, de a többi bútorhoz ez a szín illett jobban, meg natúran beleolvadt a falba, így muszáj voltam festeni, és funkciót is váltott, teljesen újjászületett. Azóta már Hanna is kipingálta a mágneses cerkájával, mikor művésznőnek érezte magát. (Elég sokszor megesik ez, így a teteje már inkább ezüst színű :D )

 És íme ez a gyönyörűség:

 Lehet, hogy furcsának tűnik, de én több percen keresztül csak néztem, hogy milyen kecses, és mennyire gyönyörű. Imádom! Holnap veszek festéket, és nekiveselkedem a nagy munkának. :)

 Voltunk ismét koraiban. Most a mozgásos nénivel ismerkedtünk meg. :) Ő konduktor is, meg TSMT terapeuta, úgyhogy szuper, és még szimpatikus is!!! Nagyon szerencsésnek érzem magam. Így nem kell mennünk az Aranykapuba, mert ugyanazt megkapjuk ingyen, bérmentve.
 Ez az első találkozás az ismerkedésről, előzmények átbeszéléséből állt. Meg pár fejlesztő eszközt ki is próbálhatott (volna) őkisasszonysága, de pl. a trambulint és a pörgős széket semmi pénzért nem volt hajlandó... Viszont a csepphinta nagyon tetszett neki. :) Meg olyan dolgok is vannak ebben a teremben, amilyet még sosem láttam, ilyen mondjuk a rugós deszka, vagy mi. Arra azért ráállítottuk (és egy kicsit maradt is).
 Persze itthon hagytam a TSMT feladatsorunkat, így azt holnap vihetem be, pedig még szuggeráltam is az agyam, hogy el ne felejtsem, mert fontos, de végül csak itthon maradt. De ez legyen a legnagyobb bajom!
 Majd be kell szerezni különféle eszközöket (trambulin, billenő lap), de ebben is a segítségünkre lesz a konduktor, ha nem sikerül megoldanunk.
 Hanna jól elvolt, bóklászott, és egyszer még oda is jött hozzám, és odabújt. :) Hát én voltam olyan boldog! Annyira ritkák az általa kezdeményezett kontaktusok, hogy nem is emlékszem, mikor volt az ezt megelőző. Édespofa volt nagyon.
 A kezeivel csak picit dumált. Megfigyeltem, hogy ha új helyen van, vagy sok szokatlan inger éri, akkor azok lekötik annyira egy darabig (átlag 1-2 óra), hogy nem megy "oda", a kis világába. Ugyan ez volt a pszichiátrián is, és ezért is jó, hogy befekszünk, mert így korrektebb képet fognak látni róla. Megfigyeltem, hogy mikor távolodik el leginkább: akkor, mikor cipel valamit lóbálva. Tegnap pörgetett is egy zöld karikát, de akkor ránk nézett, és volt, hogy figyelt, ki lehetett zökkenteni. Amúgy olyan furán csinálta: archoz érint, pörget, kacagva figyeli és örül, megnyal, majd újra: archoz, pörget, kacag, megnyal. És ezt számtalanszor megismételte. Itt volt anyósom is, és látta, és szerintem így még inkább elhiszi, hogy nem unalomból cipeljük mindenhová. Kevés ilyen ember van sajnos a környezetünkben (ehhez az előbb vázolt új ingerek hatására átlagosan viselkedés is hozzájárul). Anyu is kezdi végre felfogni, főleg a szakvélemények miatt. 

 Az egyik oldalon /jó, bevallom, a gyakorikérdéseken történt :) / megkeresett egy anyuka, mert a 2 éves gyereke még nem jár önállóan, csak kapaszkodva oldalazva, vagy térdelve. Erre az egyik válaszoló azt merészelte írni, hogy biztos lusta. Na mondom, a "kedvencem", finoman ki is osztottam a spinét (vagy hapsit). Annyiszor hallottam ezt a lányomra, és egyszerűen ráz a hideg ettől. Szerintem egyszerűen nincs olyan, hogy lusta baba!!! Lassabb fejlődésű van, de lusta nincs, és kész. Persze, minden babának más a temperamentuma, de a lustaság az egy később kialakuló tulajdonság, és kész! És kíváncsi vagyok, hogy a védőnő, gyerekorvos ilyenkor hol van? Egyébként jártak Dévényre, de a nő azt mondta, hogy az izmai már teljesen rendben vannak. Azért ő is tovább küldhette volna őket, a mi gyógytornászunk azzal kezdte, hogy megpróbáljuk heti egyel, ha nem reagál, emeljük kettőre, és ha még így sem az igazi, akkor tovább küld. Szerintem ez így korrekt. Azért itt is látszódik, hogy mekkora különbség van Dévényes és Dévényes közt is. És hogy itt is mákunk volt.