Mert olyan is van, hogy nem rinyálok :)

 Azért erős a gyanúm, hogy a "túláradó jókedvem" a pocsék időjárásnak is köszönhető. Hetek óta alig van napsütés. Ha van is, csak erőlködik, vagy akkor bújik elő a Nap, mikor még alszunk (ez csak feltételezés). Talán még nem vártam ennyire a tavaszt, mint most. Akkor mindig újjászületek. Az illatok, a rügyik, virágok, jujjjj de jó lesz!
 De szerencsére azért szerintem addig nincs világvége, amíg a sötét periódusomban tudok azon agyalni, hogy hogyan fogok aludni a műcsöcseimmel hason. :) A nagy megzuhanás alatt ugyanis a külalakomat is igencsak utálom, és bár régen szépészeti beavatkozás ellenes voltam, most úgy érzem, lenne rajtam mit csinálni. Embörrel már meg is beszéltem, ha letelnek a hitelek, akkor belevágunk. Sajnálom, de én nem tudom elfogadni, hogy a hasam inkább hasonlít egy jól megtermett dülledt herezacskóra, mint egy hasra. Meg mivel úgy szétnyílt a hasizmom, hogy még mindig elég nagy a rés, ez egy-két kellemetlenséget is okoz (a látványán kívül), pl. cipelésnél úgy érzem, hogy kiszakadnak a belső szerveim... Íme két kép a zebrámról:

A zacsihas

Az asszony, ki mindig úgy néz ki, mint egy félidős terhes...

 Arra is rájöttem a napokban tett lelki hullámvasutamon ülve, Jútyúbot hallgatva, hogy nagyon tetszenek Yonderboi zenéi, pedig a műfaj nem a kedvencem. Még az esküvőnkön is szólt egy száma. Azt szerintem még nem is írtam, hogy olyan volt a lagzink, hogy a kettőnk által összeválogatott muzsikák szóltak, mint pl. Kispál és a Borz, Depeche Mode, Kiscsillag, Heaven Street Seven, House of Pain (ez Embör kedvéért). Még a Deep Forest-Kisangyalom című slágere is felcsendült. A pár darab idősebb vendégnek valószínűleg nem igazán nyerték el ezek a nóták a tetszésüket, de úgy voltunk vele, a mi esküvőnk. Persze azért volt ha jól emlékszem 3 igazi lakodalmas is. :) Jaj, de jó volt! Szerintem ha újra csinálnánk, és a pénz nem lenne akadálya semminek, akkor is ugyan ilyet szeretnék. Én soha nem állítottam, hogy 100-asok lennénk. :)

 Ma voltunk a koraiban, és lehet, hogy ez is dobott rajtam egyet, ugyanis nagyon kis ügyeske volt a nagylány, és a foglalkozás is tetszett, jól éreztük magunkat, a gyógyped. meg továbbra is szimpi a konduktorral együtt, és szerintem maradnak is azok.
 Ma kipróbáltuk itthon is az új TSMT feladatsorunkat. Ehhez már kellett jó pár eszköz. Még trambulint kellene beszerezni, de olyan piszok drága, hogy nem igaz, így azt egy kicsit napoljuk, csak így nehezebb ugrálni. De nem én csinálom, hehe. :P De idővel majd remélem találok használtan egyet, és akkor Apusnak könnyebb lesz a 13 kilós csemetéjével pattogni. :) Elkészült a billenő talp is. Az alapanyagok: lapszabászaton beszerzett 70x70 centis falap, csavarok, és egy csatornacső, meg valami műanyag vackok, hogy senki ujja ne csípődjék be. Még majd szőnyeget rakunk rá, hogy ne csússzon annyira, és kész is. Lehet készen is kapni ilyeneket, de gondolom nem meglepő, hogy nem olcsóak... Így meg kijöttünk max. 2000Ft-ból. Nem mindegy!
 Ahhoz képest, hogy először csináltuk, egész jól ment. Kissé döcögős volt (nem ismerem az összes mondókát, meg még a sorrendet is lapról lestem), a leányzónak meg sokszor nem volt kedve hozzá, de azért összességében én elégedett voltam magunkkal. A leghajmeresztőbb része szerintem a fejjel lefelé lóbálás a lábánál fogva. :O