lassandebiztosan

2018. szeptember 20., csütörtök

Iskolakezdés

Ami a legfontosabb és ad reményt, hogy a lentebb írottak ellenére is jókedvűen megy suliba, elmondása alapján szeret oda járni.
Heti bontásban majdnem kész a beszámoló az iskoláról. Szerettem volna, ha kissé napra készebben sikerül, de nem jött össze, de pótolni fogom. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű a kezdés, na de hogy ennyire nem... A tanító nénik szuperek, fejlesztéeket is kap, de röviden a majd 3 hét: 1.:pokol, 2.:reményteljes, 3.kétségbeesős.
Olvasással, magatartással nem lesz gond, de az önállóssággal, az írással, szorongással úgy érzem, hogy igen. Természetesen adok időt, de úgy vélem, hogy a speciális iskolában -amennyiben nem kap gyógyped.asszisztenst- jobb helye lenne. Ma pl. úgy jött haza, hogy háziként pótolnia kellett az 1-eseket, mert nem csinálta órán. Pedig tudja, hisz itthon már vagy 1 éve megy neki. Ok, nem csíkos könyvbe, de ment. Délután már csomó mindent bevetettünk az apjával, de olyan, mintha leblokkolna, szorong, bezár. Pszichológus felkeresésén is gondolkodunk.
Annyira fáj, hogy nem tudom biztosítani számára azt, amit megérdemelne, ami az ellátórendszer feladata lenne. Jelenleg ápolásin vagyok, így napköziben nem maradhat, amit nem bánok,mert nem bírná ennyi időn keresztül azt, hogy nem szabad elmennie autiba (madzagozás). De az sem ideális, hogy egy mindenféle végzettség nélküli, úgymond mezei szülőnek kell segítség nélkül tanítania délutánonként az autista lányát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése