Iskola 1. hét

Iskolakezdés előtti nap volt az évnyitó. Ügyesen végigülte, csendben is volt, nagyon meg volt szeppenve a drágám. Volt egy kisfiú, aki lila felsőben jött el az ünnepségre, szerintem azért, mert nincs pénzük ünneplőre. :( Volt sok beszéd, oklevelek átadása, majd jöhettünk haza. Nem bántam volna, ha némi infót kapunk, annyit tudtam csak, hogy másnap fél és 3/4-ed 8 között kell érkezni és még felkísérhetjük őket, meg hogy hétfőn lesz a szülői.

Másnap reggel kissé álmosan, de annál nagyobb izgalommal készülődtünk. Olyan fura, hogy már iskolás.
A teremben egy kis időt még maradhattak a szülők, természetesen sorra készültek a fotók, szelfik, majd jönnünk kellett haza. Nehéz volt otthagyni, de ez van.
1-re mentem érte. Egy ismerős anyukával összefutottam és felmentünk a terem elé, mert azt hittük, hogy ott kell őket várni. Takarítónők kérdezték, hogy kit keresünk, mondtuk, ők pedig felvilágosítottak, hogy nemrég mentek le ebédelni és eléggé szúrós szemmel néztek ránk.
Hazajöttünk, azt mondta a nagylány, hogy tetszik neki, házi természetesen még nem volt.

Délután szülői. Én nem tudtam, hogy most kell leadni a tanszereket, de szerencsére ott volt Ember is és így hazaszaladtam. Könyveket most osztották ki (fura, az én időmben augusztus végén volt mindig). Tanárnők szimpatikusnak tűnnek. Az egyik leszidott, mert feljöttünk. Nem személy szerint, annyit mondott, hogy megdorgálták amiatt, hogy 2 szülő nem az iskola előtt várta a csemetéjét. Szerintem a takarítók köptek be bennünket, nem hiszem, hogy saját maga alatt vágták volna a fát árulkodással. Mondtam, hogy elnézést kérek, nem tudtuk, hogy ez tilos, azt hittük, hogy reggelhez hasonlóan feljöhetünk. Azt mondta nem kell elnézést kérnem, ez van.
Annyi infó zúdult ránk a 2 óra alatt, hogy én komolyan úgy éreztem magam, mint egy agymosott zombi.
Fél8 után értünk haza, ezután gyorsan becsomagoltuk a könyveit, vagyis inkább az apja, én a címkéket írtam.

Kedden sokunkat kisebb  hidegzuhanyként ért, hogy már nem mehetünk fel velük. Sorakozónál az egyik kisfiú, konkrétan a lila felsős, megkérdezte, hogy lesz -e a párja és ő mondta, hogy igen. Nagyon rendes volt a legény, még az uzsonnás dobozát is vitte a leányzónak. Nem borult ki, hogy már nem mehetek fel; szerencsére, ha nem nekünk kell szótfogadnia, akkor maximálisan szabálykövető. :D
Mentem érte 1-re, most is azt mondta, hogy tetszett neki, nem olyan mesélős típus, de ahhoz képest sok mindent megosztott.
Az osztályfőnök mondta, hogy van egy fiú, aki a szárnyai alá vette, sokat segít neki és hogy kissé problémás a srác, szokott verekedni, de ha bármi lesz, szól. A srác a lila felsős. Ismétli az elsőt. Mondta a tanárnő, hogy ez nem csak a lányomnak, hanem a kisfiúnak is hasznot hoz, mert otthon nem nagy valószínűséggel kapja meg a kellő törődést, figyelmet.

Ezen a rajzon totál meghatódtam, a segítő kisfiú készítette

Itthon nyitom ki a táskát, nincs benne semmi. Nem tudtam, hogy van -e házi, így felhívtam a tanárnőt. Mondta, hogy még ma sincs, így nem kell bemennem a könyvekért.

A hét többi napján továbbra is vidáman ment, lelkes volt még a háziknál is. A segítője mellé ültették. Viszont látszódott, hogy legbelül szorong, véresre tépte a körme melletti bőrt több helyen, a körmét pedig tövig rágta. Pénteken beszéltem a tanárnővel, mert úgy éreztem, hogy érdemes lenne pszichológus segítségét kérni, kiindulva az oviból, hisz ott is rettenetese szorongott, hasonló tünetei voltak. Tanárnő is egyetértett.