Elfáradtam, felhúztam magam, és még bűnbak is lettem...

Nem bántam meg a posztot, mert fontosnak tartom, hogy ezekről a tabukról is lehessen beszélni és amúgy igen jót dumáltunk. :)
Volt már, hogy nekem is beszóltak itt, rosszul esett, fájt, túltettem magam rajta. Volt, hogy nem beszóltak, hanem nagyon nem értettünk egyet. Azt sem élveztem. De egy percig nem jutott eszembe, hogy emiatt abbahagyjam a blogolást. Nem azért írok, hogy mindenki szeressen, hogy mindenki egyetértsen velem, hogy bólogassanak az általam lefirkantott dolgokra.

Viszont az, hogy bűnbaknak lettem kikiáltva igencsak felháborít! Ugyanis szerény véleményem az (de elképzelhető, hogy nincs igazam), hogy aki szeret blogolni, az nem fogja pár "beszólás" miatt abbahagyni az egészet... Akkor beállítja azt, hogy ne lehessen egyáltalán kommentelni és kész. Az illetőnek valószínűleg el volt már tervezve a befejezés, és ez csak egy jó kis indok volt. Nem biztos, hogy igazam van, de az is lehet, hogy csak így akar megutáltatni, haragosokat keresni számomra. Vagy ez már üldözési mánia a részemről?

Nem érzem azt, hogy mi itt Anikót kibeszéltük, kinevettük a háta mögött. Olvasta a posztot, hozzá is szólt, nem értem, hogy ezt miért vette a személye elleni támadásnak... Oké, általánosítottunk, de ő nem ezt tette a divathomikkal? Nekik lazán adna anyai pofont úgy, hogy nem is ismeri őket; míg ugyanakkor neki fáj, ha róla alkotnak mások úgy véleményt, hogy igazából nem ismerik... De ő nem ugyanezt csinálta?

Még annyit akartam írni a témáról, aztán befejezem tényleg, hogy lehet rólam azt feltételezni, hogy biztos csak azért vagyok ilyen hű de nagy elfogadó a melegekkel, mert nekem is egy kisebbséghez tartozó gyerekem van. Ez nem fedi a valóságot, ugyanis akkor tudtam meg az egyik középiskolai barátomról (elmondta nekem és tisztán emlékszem, hogy mekkora megtiszteltetésnek éreztem, hogy elmondta), hogy meleg, mikor terhes voltam, és akkor még sejtésem sem volt arról, hogy egy csodabogarantyút növesztek a hasamban. :)
És amit még fontosnak tartok: attól, ha a szülők előítéletesek a melegekkel szemben és ezt jelzik is a gyerekeiknek, megtanítják, hogy az a norma, hogy csak nő és férfi lehet egy pár, ezek az óvintézkedések még nem garantálják, hogy a gyerek nem lesz majd meleg vagy elfogadó, nyitott, befogadó. Anyám iszonyú melegellenes. Mindig mosta az agyam, hogy ez Isten szemében halálos bűn és undorító és fúj és aberráltak, gusztustalanok, fajtalanok. Mégsem tudott meggyőzni... :D És attól, hogy "divatleszbiztem" (csókolóztam pár lánnyal...), nem érzem azt, hogy olyan nagyon rossz dolgot tettem és szégyellnem kellene magam. És nem is lettem ezektől a kamaszkori szárnypróbálgatásoktól meleg. Nem magamutogatásból, nem buliból, pusztán kíváncsiságból csináltuk. És tudtommal egyik "alkalmi partnerem" sem lett leszbi. ;) Szóval nyugi! Ha valakinek a génjeiben ott van, hogy meleg, akkor meleg. Ha nincs, akkor nem az. Ilyen egyszerű. És ezt nem fogja megváltoztatni az, hogy valaki el van -e szeparálva a melegektől, lát -e gyerekként, kamaszként csókolózó fiúkat/lányokat, stb.

Egy nálam jóval okosabb, tanultabb ember, Dr. Czeizel Endre nyilatkozta ezt:

"Czeizel Endre arról is beszélt az interjúban, hogy a homoszexualitás genetikai eredetű. Olyan ez, mint a balkezesség - fogalmazott a genetikus. Ki lehet verni az illetőből, de akkor ennek következményei lesznek. Ahogy egy látens balkezes mindig is ügyetlenül fog írni a jobb kezével, úgy a "megnevelt" homoszexuális sem lesz boldog soha az életben. A professzor egyébként nehezen viselte, amikor megtudta, hogy fia homoszexuális. "Ilyenkor az ember még jobban félti a gyerekét, hiszen létezik az AIDS, és tudom, hogy a társadalom minek tartja őket" - mondta Czeizel Endre."

forrás: http://www.babanet.hu/gyermekvallalas/csaladtervezes/czeizel-megadna-a-valasztas-lehetoseget/

És egy záró gondolat: egyre inkább azt érzem, hogy nem véletlenül kerülnek a kacifántos, más, eltérő fejlődésmenetű gyerekek azokba a családokba, ahová kerülnek...