Télleg mozognom köll!

 Ma maszekoltunk az Embörrel (síremléket mostunk fel, nem egy könnyű munka, fájnak az ízületeim, bedagadtak az ujjaim, de mindezek ellenére is olyan kellemes fáradtság van rajtam + még a körmöm sem tört be), és ez is ráébresztett, hogy márpedig rá kell magam venni egy kis mozgásra heti pár alkalommal, mert sokat dob a hangulatomon, ha fizikailag lefárasztom magam. Már Móni is javasolta, és tényleg erőt kell vennem magamon, nincs mese. Szerintem elkezdeni lesz nehéz, aztán már jó lesz. :)
 Lehet, hogy régebben azért nem voltam lelkileg ennyire ingatag, mert sokat mozogtam. Sporttagozatos osztályba jártam, plusz mindenféle délutáni edzéseken vettem részt: falmászás, atlétika edzés, szertorna (azt a rohadt spárgát sehogy se tudtam megcsinálni, pedig mindent beleadtam, otthon is sokat lazítottam, de nem ment..., pedig az összes bátorságomat összeszedve még bukfenceztem is a gerendán).

 Elárulok egy kis titkot, amitől tökre izgatott vagyok: november 11-én egy kis meglepivel fogok jönni, nagy erőkkel készülök rá. ;)

 A csütörtöki fejlesztésről is muszáj vagyok írni, ha már a mozgás ennyi endorfint felszabadított bennem és ennyire pozitív lettem hirtelen. Szóval imádom az új gyógypedagógust. Olyan lelkes, kedves, és nagyon rá tud hangolódni a Cukira. Még zsinóros dolgokat is előkészített, nyugtató gyanánt. Végül szinte csak azzal volt elfoglalva a leányzó, semmibe nem lehetett bevonni, de akkor is nagyon jól esett, hogy ilyen figyelmes volt, mert előzőleg mondtam, hogy sokszor hurcibál zsinóros, lóbálható dolgokat. Ha ő is el akar valamikor menni máshová dolgozni, akkor hülyét kapok!!! Ő is várja nagyon a leletet, hogy mit javasolnak benne, és mondta, hogy ha megérkezik, akkor hívjam fel, és az őszi szünetben az alapján állítja majd össze a programot. És csinálni fog kártyákat is, amik a fejlesztés részeit fogják majd lefordítani a kisasszonynak. Ez is tök jó, mert nem az, hogy lusta vagyok, de nagyon szimpatikus, hogy ezeket megcsinálja. És tényleg minden rezdülését figyeli a gyeröknek, erre példa, hogy van egy montessori torony, ami annyival bonyolultabb, mint az itthonink, hogy ide bármilyen sorrendben fel lehet húzni a bigyókat, és hát próbáltuk rávenni, hogy méretileg jó sorrendbe pakolássza. Nem igazán érdekelte, hogy mit is szeretnénk tőle, de a gyógypedagógus fogta a ceruzákat, és lerajzolta. (Az előző fejlesztő meg egy virág rajzolásnál is vinnyogott, hogy jujjj, én nem tudok rajzolni...) Így sem rakta sorba, de a figyelme azért fel lett keltve, és idővel biztos megérti a vizuális segítséggel, hogy mit akarunk tőle. :)
 Azért a negatív énem is hangot adott magának csütörtökön, mert bármennyire is aranyos a gyógypedagógus, azért mégis szar látni, hogy mennyire nem tud együttműködni a Cuki, mennyire nem akar részt venni semmiben. és mennyire sokszor volt az ő kis világában.

 A kövi vidámság okozója az, hogy végre megtaláltam a nekem tetsző bloghátteret. Csomó időm ráment a keresgélésre, de nem találtam olyat, ami jó lett volna. Így csináltam egyet magamnak, és ezt a sajátoménak érzem, és éljen továbbra is a PhotoScape! :) 

A másik blogboldogság, hogy rájöttem, hogy hogyan lehet az oldalsávban elhelyezni kis képeket úgy, hogy lehessen rájuk kattintani és egymás mellett legyenek. Izgi!!! Jó, lehet, sokan furcsálljátok, hogy mit lehet örülni pár nyamvadt kis ikonnak, de nekem ez azért is nagy boldogság, mert általában az életemben a dolgok nem úgy történnek, ahogy eltervezem, így óriási megelégedéssel tölt el, mikor pár HTML-kóddal sikerül elérnem azt, amit szeretnék. :) Vidámság és őrület!!! Na persze nem magamtól vagyok ám ilyen blogzseni, teljesen erre a bejegyzésre hagyatkoztam:
http://www.hernewleaf.com/2012/01/31/primp-my-blog-how-to-add-social-media-buttons-to-your-sidebar/

A lényeg, hogy ha valaki szeretne ilyen szociál média izéket kihelyezni, akkor meg kell nyitni azt a modul hozzáadást, hogy HTML/JavaScript és oda behelyezni  a következő kódot személyre szabottan:

<a href="a kattintásra előugró oldal URL-je"target="_blank">
<img src="a megjelenítendő kép internetes címe"></a>

Elsőre nagyon kínai volt, de pár próbálkozás után azért csak sikerült. Egymás mellé lehet helyezni folyamatosan a kívánt mennyiségű képet. Nekem ezek a dolgok is nagy sikerélmények. :)