A tessa-ügy

Avagy a testvér kérdés... Kicsit nehéz erről írnom, de egy ideje bennem van, és páran kérdeztétek is, hogy mit gondolok erről. Na szóval:
 Imádtam terhesnek lenni. Egészen a keményedésekig gondtalan volt, és szárnyaltam, hányingerem is alig volt, gyönyörűnek éreztem magam, a föld felett lebegtem. Csak aztán ugye jött a szülés, majd az utána való 4 nap külön, amik eléggé kikészítettek, és még mindig belesajdul a szívem. A félelmem erős, és mélyen gyökerező, amit egy újabb baba vállalása előtt mindenképp fel kellene oldani, amihez külső segítség is szükséges lenne (pszichológusra, kineziológusra gondolok), csak az olyan drága, hogy egyelőre csak álom. Sajnos van egy orvosi dolog is, ami mellett nem javasolják a teherbeesést. :( Ez tud változni, de egyelőre sajnos fennáll, és fogalmam sincs, hogy meddig.
 A másik, hogy ugye itt van az autizmus gyanú. Még a mai napig sem tudják, hogy pontosan mi okozza, de sok jel arra mutat, hogy genetikai tényezőkre is visszavezethető, és van rá esély, hogy Hanna testvére is rajta lenne a spektrumon. Ez sem lenne világvége, és talán másodjára már fejből tudnám, hogy mikor, hova, kihez vigyem, stb; de lelkileg nem biztos, hogy meg tudnék ezzel birkózni. A másik kérdés pedig az, hogy vajon a házasságunk túlélné? Úgy érzem egy kis csodamanót igen, de kettőt már nem biztos. Félre ne értsen senki, nem tartom házasságrombolónak a más ütemben fejlődő gyerekeket, de azért az biztos, hogy nem is párkapcsolati terápia egy ilyen élethelyzet. Kihangsúlyoznám, hogy továbbra is mereven ragaszkodom ahhoz a nézetemhez, miszerint ha egy kapcsolat tönkre megy sérült/más/beteg gyerek miatt, az előbb-utóbb egy teljesen egészséges/normál/átlagosan fejlődő gyerek mellettt is bekövetkezne, csak mondjuk később. Persze arra is van esély, hogy minden rendben lenne a másodikkal, de ezt előre nem lehet tudni.
 Viszont az biztos, hogy Hannin sokat segítene egy öcsi vagy hugi. Legalábbis szerintem.
 Én már régebben is gondolkoztam az örökbefogadáson. Mivel volt egy kis nehézség a teherbeeséssel kapcsolatban, nem tudtam, hogy vajon sikerül -e, így ez a lehetőség is szóba jött. Sajnos csak az én részemről, mert férjem elzárkózik. :( Egyedül meg ugye nem megy.
 A pénzhiány sem kedvez a családbővítésnek: jelen anyagi helyzetünk mellett örülünk, ha ezt az egyszemet is fel tudjuk nevelni szűkölködés nélkül.
 Azért reménykedem abban, hogy Hanna nem lesz egyke, de ha reálisan nézem a dolgokat, akkor bezony jókora esély van rá. :(  Mindegy, nem ő lesz az első, és az utolsó sem, és ugye a remény hal meg utoljára, még bármi megtörténhet. :)