Napozás, bibis

Csak sikerült napoznom végre! Annyira jó, hogy van kert! :) Egy panelben felnőttnek ez maga a megváltás. A felhők, és egy pár csepp eső azért próbált keresztbe tenni, de nem sikerült. :) A tavalyi nyár nem a napozásról szólt, így most extra fehér vagyok. Látszata még nincs a sütkérezésnek, de nagyon jól esett! (Rengeteg anyajegyem van, így a tűző napsütést kerülöm.) Igazán jó sorom volt ma: a Cuki több mint fél órát homokozott, közben apjuk füvet nyírt, én meg csak heverésztem.A fűnyírónk bedöglött, férj kért kölcsön. Már elég hosszú volt a fű/paré. A múltkori esőzésekkor rengeteg csiga garázdálkodott, csak úgy recsegtek a talpunk alatt, és azok maradványait a nagy fűben nem bogarásztam, most viszont megtettem. Fújjj!!! Mikor tele volt a kert velük, arra gondoltam meg kellene kóstolni őket, de ez a mai élmény feltette a pontot az i-re, egy darabig még nem főzök csigapörit...

Azon gondolkodtunk, hogy már mennyivel könnyebb vele!!! Tavaly ilyenkor még... Te jó ég! Én bevallom, bár pironkodva, de az első hetekben úgy éreztem, hogy nekünk ez nem fog menni, és inkább örökbeadom. :( Persze ez csak átsuhant a fejemen, nem volt véresen komoly gondolat, de van egy kis bűntudat miatta. Állandóan sírt szegénykém, mi meg nem tudtunk rajta segíteni, és csak néztük, hogy szenved. Amúgy lehet, már ekkor allergiás volt a tejre. 5 hónapos koráig nappal rengeteget sírt. Most viszont egyre több dolgot lehet vele-mellette csinálni. Szombaton sütögettünk, és tök rendes volt. Elvolt a járókában, nem is nagyon kellett vele foglalkozni, rötyögött ahogy az unokatestvére kosarazott. Szurkolt neki. :)
Régen meg riszálni kellett a sejhaját megállás nélkül, hogy halljuk egymás hangját tőle. Óriási a különbség.

Este megtörtént az első "komolyabb" bibis: ráejtette a kis szájára a méhecskés szintit. Zokogott, és én úgy megsajnáltam. Még vérzett is kicsit. :( Egyem is meg! Imádom!!!