Az örökbefogadás+az azutáni első nap

Ugye rágódtunk már egy ideje a kutya témán, kissé tehet róla a Thomas után című film is... (megnézését az autizmus iránt érdeklődőknek szívből ajánlom, igaz történet alapján készült, youtubon is fent van).

Néztem én mindig a helyi menhely fb oldalát, láttam valamelyik nap, hogy bekerült 10 kölyök, megkérdeztem, mekkorák lesznek előreláthatóan. Gyorsan választ kaptam, hogy németjuhász szerű az anyuka. Majd privát levelezésbe kezdtünk, és akkor hívta fel a figyelmem arra az önkéntes, aki fotózza a kutyikat, és csinálja a netes dolgokat, a menhelyen született apróságokra, hogy ők valószínűleg nem lesznek hatalmasok. Láttam róluk korábban is képet, de ott azt hittem, hogy roti méretűek lesznek. Ez a levelezés pénteken történt, és úgy fellelkesültem, hogy telefonon beszéltem a menhely vezetőjével. Persze csak azután, hogy férjem is rábólintott. Úgy volt, hogy majd szombaton megyünk, de nem bírtam várni, meg amúgy is pénteken egyből mehet állatorvoshoz, szombaton nem.

Ki is bicikliztünk Embörrel, meglestük a kutyákat, pont etetésidőre értünk ki, de még éppen időben, mert így a kiszemeltünk nem kapott, hogy nehogy behányjon az úton. Meg is volt szegénykém sértődve. :D Állítólag nagyon beles eb. Az anyukája ilyesmi:
http://www.kutya-tar.hu/fajtak/kis-angol-terrier
http://www.kutya-tar.hu/fajtak/nemet-vadaszterrier


Majd első utunk az állatorvos volt, fúúú, szegénykém úgy sírt az úton, folyamatosan vonyított. El voltam ájulva, ugyanis megint majdnem hajba kaptam egy idősödő hölggyel, ugyanis 16:00-tól van rendelés, de mi már picivel fél 4 után odaértünk, és nem volt kedvünk fagyoskodni, így volt pofánk bemenni. Erre a hölgy tájékoztatott, hogy 4-től van csak rendelés, ők már 10 perce itt várakoznak (a fűtött kocsiban egy felnőtt kutyával...) Gondolom így próbálta a tudtomra adni, hogy ők az elsők. De kár volt póverkodnia, mert miután mi bementünk, ők is követtek bennünket, az állatorvos kijött és kérdezte, hogy ki miért jött, és mivel mi  a menhelyről hoztunk ebet, ráadásul kölyköt, így elsőbbségünk volt. :) (A rendelő egyik állatorvosa a menhely hivatalos dokija, haláli jófej, kár, hogy nem ő volt, de majd legközelebb hátha). Mérés után (2,8 kg) kapott féreghajtót, majd injekciót (parvo elleni oltás). 3900 Ft-ba került, 3 hét múlva kell újból mennünk.  Egy kicsit megijesztett a doki, mert mondta, hogy J. Russel vér biztos van benne, és hogy macskagyilkos fajta (én pont az ellentétét olvastam).
Miután hazaértünk, egyből vágtuk bele a kádba a kutyeszt, gyors fürdi, eléggé be volt tojva, farka a feneke alatt, de amint kivettük, kb 10 másodperc után már egyből ment felderíteni a terepet. :) Gyorsan feloldódott. Persze párszor nyüszögött, de szerintem ebben nincs semmi csodálkozni való. A lányra ugrándozott, de kuncogva fogadta. :) A macska bemenekült az ágy alá, folyamatosan morgott, mikor látta a kutyát, egyszer meg is pofozta, mert bement hozzá.
Este kint aludtam az ebbel a konyhában, párszor arra keltem, hogy rágja a hajam :D de ettől eltekintve nem volt probléma. Talán annyi, hogy ahogy reggel adtam neki kaját, utána a macskának, és a macsekkal voltam bent a szobában, hogy evésre biztassam, és a tudtára adjam, hogy az új jövevény érkezése nem azt jelenti, hogy őt nem szeretem, és mire visszaértem a konyhába, már bekakilt. De nem ez volt a probléma, mert ügyes volt és nem a plédre kulázott, de persze beletapicskolt, majd szaros lábbal ráment  a plédre... Örültem nagyon. :O Mindegy, sejtettem, hogy az eleje nem lesz könnyű...
Már reggel 7 után kicsivel a taposót mostam fel, szóval lustaság ellen már jó gyógyír az eb. :) Terveim szerint, míg ilyen mindenfele ürítő lesz, addig minden reggel felmosással kezdek.
Sajnos másnap a csajszi már nem fogadta olyan nagy örömmel az ugrálást, mint előző este, hajtogatta, hogy "kiszálééék", és sírt is, látszódott rajta, hogy fél, és ugye hiába mondom, hogy nem bánt, csak játszik, ő nagyon zokon vette (ugye egy olyan gyerkőcnél, aki attól hülyét kap, ha rátesszük a vállára vagy a combjára a kezünket, és miután vinnyog, levesszük, na most neki milyen lehet már egy olyan valaki, aki nem tántorodik el a "viszlát"-tól vagy egy kis hisztitől... ekkor bevallom, hogy úgy éreztem, hogy visszaviszem, de szerencsére férjem megnyugtatott, miután felhívtam, ugyanis azt mondta, hogy az óvodában is éri majd olyan inger, amire hasonlóan fog reagálni, így egy kis előtréningnek is jó lesz ez. Mert tény és való és aláírom, hogy jócskán el van kényeztetve a kisleány, tényleg óvjuk minden stresszforrástól, legtöbbször úgy vannak a dolgok, ahogy ő akarja, itt a dackorszak is, ami egyébként sem egy könnyű dolog, de úgy, hogy nem érti meg a szöveges magyarázatot, nem lehet megzsarolni, hogy ha abbahagyod, akkor kapsz valamit, stb., mindent nem tudok lefényképezni, lerajzolni... Úgyhogy most rohadt nehéz. Olyan a csajszi, hogy a 3 meséjéből kéri az egyiket, betölt, erre elkezd hisztizni, hogy a másik kell... Berakom a lejátszóba a másikat, mire a 3. kell... Nya, és ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon bízom benne, hogy bár most rohadt nehéz, de idővel jó lesz, és majd ha nem lesz a kuttty ilyen kis szeleburdi, akkor a Muci sem fog ennyire tartani tőle! Muszáj egy kicsit neki is alkalmazkodnia, bármennyire is nehezére esik. Persze ha fél, akkor igyekszünk a tudtára adni, hogy csak játszik, meg ilyenek, de szerintem hasonló dolgok miatt akadt ki anno a családi napköziben, mikor egy kislány játszani akart vele... Szóval jó lesz ez, csak ki kell, hogy forrja magát, és addig cseszett sok türelem kell, amiből azért fogytán vagyunk. De a szemem előtt az lebeg, hogy egy kutya hamarabb felnő, mint egy gyerek, fél év múlva már a záróizmait is tudja tartani, szóval lesz ez még kellemesebb is.

Szombat reggelre fura volt a Cuki, piros volt az arca és bágyadt volt, simi után éreztem, hogy a hője magasabb lehet, mérés után ez beigazolódott. És annyira fura volt, mert FEKVE nézte a meséit, egyáltalán nem rohangált. Még soha nem láttam ilyennek. Délután is aludt (mostanában ez nagy ritkaság mifelénk...). Viszont miután este lehúzta a csillapító a lázát, már vissza is tért a fel-alá rohangászó lány, aki nem igazán szeretne este időben elaludni, de nem bántam, mert így legalább tudtuk, hogy már jobban van.