Tőserdő réme(i)

 Cím eredete: Tőserdő egy jó kis üdülő-kiránduló hely, Holt-Tiszával, nemzeti parkkal; ahol évente szokott lenni Tőserdő Szépe verseny. Na, mi persze nem arra mentünk (nem is most van), nem is szeretnék jelentkezni (pedig biztos nagy eséllyel indulnék :P :D ), de a címben szereplő képzeletbeli díjjal megajándékoztam magunkat. :)

 A történet igazából 1 héttel ezelőtt kezdődött. Már száz éve rágom az Ember fülit, hogy ugyan menjünk már el valahová, mert kezdek megőrülni, hogy orvosi vizsgálatokon kívül más egyébért nem hagytuk el szülővárosunkat falunkat, és a tavalyi 1 strandoláson kívül semmiféle családi programot nem szerveztünk. Végre megunta, hogy nyaggatom, és beadta a derekát. 

 Két ötlet merült fel szűkös anyagi helyzetünk miatt: az egyik a helyi strand meglátogatása. Az idő jó volt, de volt egy kis probléma, ami meghiúsította ezt a tervet: nem számoltam azzal, hogy a leányzó nagyobb lesz, mint tavaly, és nem megy bele a popója az itthon fellelhető fürdőpelenkába... Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, szerencsétlenre próbáltuk ráfeszegetni, sikerült is, de elég szerencsétlenül nézett ki, és a menéséből ítélve elég kényelmetlen lehetett, így lemondtunk a strandolásról. :D

 A másik ötlet: Tőserdőbe kiruccanás. Ezt azért vetettük el, mert későn keltünk, és úgy alakult a napunk, hogy már nem lett volna szerencsés nekivágni. De megbeszéltük, hogy a következő héten elmegyünk ide (olyan drágák azok a rohadt fürdőpelusok, hogy a strandolást egy ideig hanyagoljuk).

 És akkor elérkezett a szombat. Vonattal mentünk. Tündüs pöppet nyűgi volt, de Süni Pufival (a legeslegfinomabb extrudált kukorica) el tudtuk hallgattatni. :) Meg szerencsére nincs is olyan messze, így a rekkenő hőséget leszámítva jól telt az út.

 A fényképezőgépet naná, hogy otthon hagytam, pedig előző este átpakoltam a gagyibba az elemeket és a memóriakártyát... (Férj szerint betegesen féltem a dolgaimat, lehet, hogy igaza van...).

 Sétáltunk az erdőben, majd odaértünk a tócsához. Mondtam már, hogy a Cuki szerint minden víz (reklámban a tenger, a fürdővíz) tócsa? Így a Holt-Tisza is. Végül is, jó nagy tócsa. Tudni kell erről, hogy ifjú koromban lehetett benne fürödni. Aztán pár évig valamiért nem. Majd most legnagyobb megdöbbenésünkre újra lehet. Ahogy látta a Cuki, megállíthatatlan volt. De persze semmiféle fürdős cuccot nem vittünk, még jó, hogy hatszáz fok volt, így annyira nem volt tragédia, hogy nem rendelkeztünk törölközővel. Én azért nem mentem be (szoknyában érdekes lett volna), de Férj igen. (Úgy, ahogy volt, rövidgatyában. Az is pillanatok alatt megszáradt.) Állítólag kellemes meleg a víz. Tetszett Hannesznak is, ő sima pelusban nyomta, ami persze jól megszívta magát, de egy szál punában nem akartuk, hogy az iszapban ücsörögjön... A vízből való kiemelés kis közelharc árán, de sikerült. És éljen Bogyó és Babóca, na meg a technika, hogy már lehet telefonon mesét nézni, minek köszönhetően egy darabig el tudtuk terelni a figyelmét a pancsolásról. Mondtam is szívem választottjának, hogy öcsém, lehet, hogy azért kellett több év, hogy teherbe essek, mert nem akarta a sors, hogy egy ekkora adu ász nélkül kelljen megbirkózni a szülővé válás nehézségeivel. :) De tényleg óriási segítség, és lehet, hogy nem a legjobb gyereknyugtató, de ha más nem használ, muszáj valamit bevetni. :P
 Ebéd után ismét be akart volna menni a "tócsába" a leányzó, de nem engedtük, így volt méltatlankodás. És ekkor már a csodafegyver, a mese sem érdekelte, úgy eldobta a telefont, hogy csak na. Engem most nem igazán zavart, sejtettem, hogy lesznek hisztik, de most komolyan, melyik gyerek nem patáliázik??? Viszont férjuram nem volt a helyzet magaslatán. Pedig általában ő a türelmesebb. Most viszont csak morgott, morgott, morgott. Ennek határozottan nem örültem, hisz olyan ritkán mozdulunk ki, miért kell elrontani ilyennel. Ha ezt leszámítjuk, akkor én nagyon jól éreztem magam, imádok erdőben sétálgatni, szóval megérte. És ha már így lehet ingyé fürödni, elképzelhető, hogy idén még kinézünk. És még csónakázni is lehet. Álmodozom egy olyanról, hogy lepasszoljuk az utódot valamelyik nagyinak, és akkor mi majd romantikusan evezhetünk, meg ilyenek. :)
 Hazafelé a vonat több, mint fél órát késett. Nekem ekkor szakadt el a cérnám, ugyanis rohadt meleg volt, Tündüs nem aludt délután, és már minden baja volt. Még fel is hívtam a MÁV-ot, hogy megtudakoljam, hogy mi a fene, de pont a hívás közepette hallottam, hogy zakatol. Ja, és nem haragszom a késés miatt, mert egy jóképű és kedves kalauz "bácsi" ellenőrizte és árulta a jegyeket. Odafele is kedves típusú volt, de nem volt az esetem küllemileg. Ne sajnáljátok nagyon a férjemet, hisz neki is elmondtam a megfigyeléseimet, és ő is rendszeresen beszámol arról, hogy sok nőszemély mennyire kirakja a dolgait, meg ilyenek. Nem vakságot fogadtunk. :)

<3 Életeim (férjem kőműves dekoltázsát kockáztam ki :D )

Egy jó darabig elszöszölt azzal, hogy a csónak üléséről ledobálta a "tócsába" a leveleket (amiket persze sűrűn kellett pótolnunk, mert utasításba adta, hogy mégkeee, mégkeee). Csak az volt a gond, hogy egy idő után bele akart menni abba a trutymós vízbe, ami a csónak orrában volt, de persze nem engedtünk neki...

A szárazföldi hajósjány